Hadházy Ákost életében először hívták meg a közrádió 180 perc nevű reggeli műsorába. Az LMP választások után leköszönt társelnöke ironikusan azt írta a Facebookon a szerdai adást követően, hogy a kormánymédia nem volt rá kíváncsi akkor, amikor egy parlamenti párt társelnökévé választották,

soha nem hívtak, amikor a Tiborczról, Farkas Flóriánról, az Öveges-programról vagy a 130 korrupcióinfó valamelyikéről beszéltem.

De a Sallai Róbert Benedekkel kapcsolatos összetűzésével kapcsolatban már szívesen beszéltették volna, hogy – Facebook-posztja szerint – „égessék kicsit”. Az ellenzéki politikus azonban a rátámadó párttársa helyett inkább a közmédiát hordta le. Élő adásban (ami még nem került fel az archívumba) mondta el, hogy

Budapesten lehet hallgatni valódi híreket adó rádiókat is, de vidéken csak a Kossuth agitációs propagandája fogható. Folyamatosan sulykolják azt a hazugságot, hogy az ellenzék csak azért beszél a kormány bűneiről, mert milliószámra akar valamiért „migráncsokat” betelepíteni.

A közmédiában rendszeres gyakorlat, hogy az ellenzéki pártok csak egymással való konfliktusaikkal, netán belső viszályaikkal kapcsolatban jelennek meg, egyébként a hírszerkesztők szinte nem létezőnek tekintik őket. Ez a tendencia annyira uralkodó, hogy a választási kampány során a Nemzeti Választási Bizottság meg is büntette érte a közmédiát. A listát állító politikai pártoknak jogszabály adta lehetőségük, hogy öt percben bemutassák a programjukat, ezt az egyedi lehetőséget több ellenzéki párt is a fideszes médiafölény kifigurázására/ostorozására használta fel.

A Kétfarkú Kutya Párt embere csirkejelmezben kotkodácsolt, Mirkóczki Ádám Jobbik-szóvivő a Vona Gábor elleni karaktergyilkosságok miatt hordta le a közmédiát a szótlanul kuksoló riporter előtt, Hajnal Miklós, a levegőnek nézett Momentum szóvivője pedig monológja végén élő adásban vonult ki a stúdióból.