Látszólag nem olyan nagy jelentőségű ügy, amiről ez az írás szól, mégis emberek sorsa múlik rajta, és jól rávilágít arra, hogy bizonyos helyzetekben hiába vannak jogszabályok és elkötelezett hivatalok, a jogok és az egyenlő esélyek nem tudnak érvényesülni.

Múlt szerdán délután megkeresett egy érettségiző diák, aki pár órával azelőtt írta meg a történelem írásbelit. Egyetlen nagyon hangsúlyos kérése volt: se az ő nevét, se az iskoláét ne írjam le, mert neki még szóbeliznie kell, és nem akarja, hogy baja legyen amiatt, hogy rossz hírbe keverte az iskoláját és annak egy tanárát. Maximálisan tiszteletben tartottam a kérését, elsősorban azért, mert az ő sorsáról és jövőjéről van szó.

A diák egy explicit jogszabálysértésről számolt be, ami az érettségijén történt. Ahogy ebben a cikkben is megírtuk, az idei történelem írásbelin egy minisztériumi rendelet alapján használni lehetett a régebbi iskolai történelmi atlaszt, amiben még benne vannak a fontos évszámok, a történelmi kronológia. Azt talán mindenki érti: nagyon nem mindegy egy kiélezett vizsgahelyzetben, hogy néhány évszámot fel lehet-e lapozni ott helyben, vagy sem. 

A diák és a társai több olyan cikket olvastak az érettségi előtt, ami megerősítette számukra, hogy idén is lehet használni a régi atlaszt az évszámokkal. Mindannyian elvitték tehát ezt is az írásbelire. A vizsga kezdete előtt mindenkinek ellenőrizték az atlaszát, elsősorban azt, hogy ne legyen beleírva semmi. Az ellenőrzést végző tanár végignézte az atlaszokat, mindent rendben talált, semmilyen kifogása nem volt a régebbi atlaszok használata ellen. Reggel 8 óra lett, a diákok megkapták a feladatlapokat, és elkezdtek írni. 

Körülbelül húsz perce tartott a vizsga, amikor váratlanul bejött a terembe egy másik tanár, és mindenkitől beszedte a régi atlaszt. Ő már azt mondta: a vizsgaszabályzat szerint ezt nem szabad használni, csak az új térképet, amiben nincs kronológia.

A tanárnak nem volt igaza, nem ismerte jól a jogszabályt, és feltehetően nem olvasta azokat a cikkeket sem, amelyeket a diákok, és amelyek egyértelművé tették az amúgy kellőképpen homályosan és félreérthetően megfogalmazott jogszabályszöveget. Merthogy az érettségi vizsga részletes követelményeiről szóló 40/2002. (V. 24.) OM rendelet 3. §-a így szól:

A 2017/2018. tanév vizsgaidőszakaiban az érettségi vizsgán az állami tankönyvfejlesztésért és kiadásért felelős szerv által kiadott, kronológiai adattáblázatot nem tartalmazó középiskolai történelmi atlasz és a 2017/2018. tanévi vagy azt megelőző tankönyvjegyzékeken szereplő középiskolai történelem atlaszok is használhatóak.

Magyarból múlt hétfőn volt az érettségi, jöjjön tehát egy szövegértési feladat. Mit olvasnak ki ebből önök? Azt, hogy csak kronológiai adattáblázatot nem tartalmazó középiskolai történelmi atlaszt lehet használni az érettségin, vagy azt, hogy lehet használni azokat a 2017/2018-as vagy korábbi tankönyvjegyzéken szereplő középiskolai történelem atlaszokat is, amelyekben egyébként van kronológia? A félreértések eloszlatására a Történelemtanárok Egylete már tavaly rákérdezett erre a jogszabályhelyre, és kérdésükre már tavaly októberben megerősítette a minisztérium, hogy igen, lehet használni az évszámokat tartalmazó korábbi térképeket is az érettségin.

A diák iskolájában tehát megszegték az OM-rendeletet a szöveg helytelen értelmezésével, és ezzel a diákok hátrányba kerültek a többi érettségizővel szemben. Ki lehet-e köszörülni ezt a csorbát? Nem könnyű.

A diák kérésének megfelelően mindezt megírtam egy cikkben az iskola nevének említése nélkül. Cikkünk megjelenése után többen megkerestek:

• Felhívott az egyik kereskedelmi televízió riportere, hogy mondjam meg az iskola nevét, mert szeretnének anyagot forgatni az ügyről. Nemet mondtam, hiszen ígéretet tettem a diáknak, hogy nem árulom el az iskola nevét, mert nem akarom bajba sodorni az érettségijüket.
• Emailben keresett meg az Oktatási Hivatal vezetője, aki egyébként azt tette, ami egy hivatalvezető dolga: teljes jó szándékkal felajánlotta segítségét a diákoknak. Gloviczki Zoltán azt írta: hozzájuk nem érkezett ilyen bejelentés, de ha megmondom, melyik iskoláról van szó, vagy ha a diákok bejelentést tesznek, ők azonnal felveszik a kapcsolatot az érintettekkel, és tájékoztatják őket az eset jogszerű megoldásának lehetőségéről.
• Telefonon hívott fel Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok miniszteri biztosa, aki szintén felajánlotta segítségét. Nem nekem, a diákoknak, akiknek a jogait képviselnie kell. Aáry-Tamás Lajos azt kérte, keressék meg őt a diákok, ő pedig közvetíteni fog abban, hogy ne járjanak rosszul az érettségin.

Ezután én hívtam fel az engem megkereső diákot. Elmondtam neki, ki mindenki kereste és szeretne segíteni neki és a társainak. És tökéletesen megértettem, amikor a diák minderre azt mondta: továbbra sem szeretné megnevezni az iskoláját, mert nem akarják újraírni az érettségit, és nem szeretnék, ha a júniusi szóbeli vizsgákon megszívatnák őket amiatt, hogy „feljelentették" a saját iskolájukat. Nekik most csak az számít, hogy túl legyenek az egész érettségi mizérián.

A diákok félelme nem alaptalan. Egészen abszurd, hogy ha egy érettségi bizonyítottan „jogszerűtlen vizsgakörülmények" között zajlik, tehát ha nem a diák hibázik, akkor is ő járhat rosszul. Két lehetőség van ugyanis:

1. Ha már tudják az írásbeli eredményét, elfogadhatják a jegyet.
2. Újra megírhatják az egész 3 órás vizsgát (természetesen más feladatlapon és más feladatokkal), de ha ennek eredménye rosszabb lesz az elsőnél, ezt kell elfogadniuk, nem kérhetik az eredeti vizsga jegyét. 

Önök vajon melyiket választanák?  

Maradt még néhány kérdés ebben az ügyben. Vajon miért nem tudta az érettségi vizsgaelnök ebben az iskolában, hogy lehet használni a régebbi töriatlaszt? Ebben kétségtelenül nem kapott sok segítséget a vizsgaelnökök számára kiadott hivatalos tájékoztató. Abban ugyanis a hivatal a szokásos megoldást választotta: emberi nyelven, egyértelműen megfogalmazott magyarázat helyett oda is csak bemásolták a totálisan félreérthető jogszabályszöveget.

Vajon készült-e jegyzőkönyv erről az esetről az iskolában? Bízzuk benne, hogy igen, és akkor a felelősség tisztázása is könnyebb lesz. És miért nem jelentkezett az iskola, amikor látták, hogy a sajtó felkapja az ügyet, hogy mi voltunk, tévedtünk, bocsánat?

Mit mutat meg ez az eset? Azt, hogy hiába vannak jól-rosszul megfogalmazott jogszabályok, az ezek betartásán őrködő hivatalok és a diákok jogait védő jogvédők, a jogok mégsem tudnak maradéktalanul érvényesülni az iskola sajátos atmoszférájában. Aki volt diák, az tudja, milyen bátorság kell ahhoz, hogy egy diák szóvá tegye saját tanára vagy iskolaigazgatója jogsértését, főleg, ha szeretne még ugyanabban az iskolában élete első és legfontosabb szóbeli vizsgáján átesni.

És itt a végén az újabb váratlan fordulat. Amikor elkészültem a cikkel, felhívtam telefonon informátoromat, a diákot, aki azt mondta: hosszas gondolkodás után végül döntöttek, és hivatalos panaszt nyújtottak be a történtek miatt. Happy end? Reméljük!

Borítókép: történelem írásbeli érettségi vizsga a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban 2018. május 9-én. MTI Fotó: Balázs Attila