Bármelyik fővárosi iskola megirigyelhetné a gyulaházai Dr. Kozma Pál Általános Iskolát: az intézménynek saját torncsarnoka és tanuszodája van, az okostábla az alapfelszereltség része. Ennek is köszönhető, hogy évek óta sikerrel ellensúlyozzák a gyerekek rossz családi hátterét. Mégis kérdéses, mi lesz az iskola sorsa, mert az elvándorlás miatt néhány év alatt drasztikusan csökkent a gyerekek száma. Az Abcúg riportja.
Nem lövünk nagyon mellé azzal, ha azt mondjuk, nincs még egy olyan iskola Magyarországon, mint a gyulaházai Dr. Kozma Pál Általános Iskola. Ennek rögtön két oka is van: egyrészt az iskola udvarán áll az ország első Gagarin-szobra. De még ennél is zavarba ejtőbb, hogy a mellszobortól néhány méterrel egy életnagyságú Mig21-es orosz vadászrepülőgép van felállítva, orral az ég felé fordítva. Tudniillik Farkas Bertalan, az első magyar kozmonauta Gyulaházán született.
Mégsem emiatt kerestük fel a kétezer fős szabolcsi falu iskoláját. Az Eduline nemrég közzétett egy listát, amelyben az elmúlt évek kompetenciamérések eredményeit összesítették. Azt nézték, melyek azok az iskolák, amelyek a pedagógiai munka révén eredményesen ellensúlyozzák a tanulóik hátrányos szociokulturális helyzetét.
Ez alapján a gyulaházi iskola hátránykiegyenlítés szempontjából az ország legjobban teljesítő intézményei között van.
Összesen 181 iskola szerepel a listán, a szabolcsi iskola azzal tűnik ki közülük, hogy az elmúlt öt évben matematikából négyszer, szövegértésből pedig ötször felelt meg a feltételeknek. Bár más iskolák is értek el hasonlóan jó eredményeket, azért esett választásunk végül a Dr. Kozmai Pál Általános Iskolára, mert azt feltételeztük, hogy vidéki állami iskolaként még nehezebb dolguk van a pedagógusoknak, mint például egy budapesti, vagy egyházi fenntartású iskolában.
Hogy az adott iskola hogyan szerepel hátránykiegyenlítés szempontjából, azt az úgynevezett családiháttér index (CSHI) alapján határozzák meg: a matematika és a szövegértési teszt mellé a tanulók kapnak egy kérdőívet is, amiben olyan dolgokra kérdeznek rá, mint például a család jövedelme, a szülők iskolai végzettsége, a család otthonában lévő könyvek száma stb. A magas CSHI érték értelemszerűen felhúzza a matek, illetve szövegértési tesztek eredményeit, a rangsorban is előrrébb kerül az iskola.
Mindez azért fontos, mert „Magyarországon nagyon erős az összefüggés a tanulók társadalmi státusza és iskolai teljesítménye között, olyannyira, hogy egy tanulócsoport átlagos családi háttere alapján megjósolható, pontosabban megbecsülhető annak a csoportnak a várható tanulmányi teljesítménye” – olvasható az Oktatási Hivatal oldalán. Vagyis: minél jobb családi háttérrel rendelkezik egy diák, annál jobb teljesítményre képes az iskolában, és fordítva.
Megpróbáltunk utánajárni, mi lehet a gyulaházi iskola titka – mit csinálnak jobban, mint máshol?
Mint kiderült, korántsem a véletlen műve, hogy a Dr. Kozma Pál Általános Iskola évek óta jól szerepel a méréseken. Baráth Sándor iskola igazgató sem lepődött meg különösebben, amikor szembesítettük, hogy országos összehasonlításban is a legjobbak között szerepelnek: a térség 22 iskolája közül övéké volt a legjobb eredmény. Sok iskolában a gyerekek egyáltalán nem, vagy csak hiányosan töltik ki a családi háttérre vonatkozó kérdőívet, mi viszont nagyon odafigyelünk erre – árulta el az eredmények titkát az igazgató, aki több mint 20 éve vezeti az iskolát. Arra is felhívják a gyerekek figyelmét, hogy valóságnak megfelelően töltsék ki a kérdőívet, “hiszen ha azt írják be, hogy a szülei egyetemet végeztek, akkor ennek megfelelő teljesítményt várnak el”. Igyekeznek velük megértetni, hogy igenis számít, hogyan szerepelnek a kompetenciaméréseken, hiszen folyamatosan nyomon lehet követni a teljesítményüket, tette hozzá.
A fokozott figyelem oka nem más, mint a gyerekek rossz családi háttere.
Kevés az értelmiségi család, a szülők zöme munkanélküli vagy közmunkás. Arra is van példa, hogy a szülők egyikének csak alapfokú végzettsége van.
2004-ben az Integrációs Pedagógiai Rendszer (IPR) támogatásával elindítottak egy projektet a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatására. A helyben Szőlőszem néven futó integrációs programnak köszönhetően évente minden rászoruló tanuló után normatív támogatást kapott az iskola. A 1-1,5 milliós összegből nemcsak szemléltető eszközöket, tanszercsomagokat tudtak vásárolni, hanem ezenfelül az integrált oktatáshoz szükséges továbbképzéseken (konlikfutuskezelés, kooperatív tanulási technikák stb.) is részt vehetettek a pedagógusok.
Fejlesztették a pedagógiai munkát; az alsós osztályokban külön óraszámot biztosítottak a lemorzsolódással veszélyeztetett gyerekek felzárkóztatására. A 20-22 fős osztályokból átlagosan ez 10 gyereket érintett. Feltétel volt, hogy a rendes tanórákon nem szegregálhatták a rosszabb helyzetben levő gyerekeket, minden osztályban meghatározott arányban kellett lenniük hátrányos helyzetű tanulóknak. Az integrált oktatás jegyében egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a csoportmunkára, hogy a nehéz sorsú gyerekek együtt tanuljanak a jobb képességűekkel.
Ugyanebből a forrásból szerveztek kirándulásokat; ugyanúgy előírás volt, hogy ezeken rászorulók is vegyenek részt, sok szegény családból származó gyerek így tudott eljutni a Balatonhoz.
A támogatási összeg ugyan 2014-ben elfogyott, de a Szőlőszem program az akkor kidolgozott szakmai tartalommal jelenleg is fut.
Ezenkívül az iskolának saját fejlesztőpedagógusa van, illetve minden héten gyógypedagógus jár ki hozzájuk. Hivatalosan 20 sajátos nevelés igényű (SNI) és beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő gyerek jár az iskolába, de a tanárok úgy látják, hogy a valóságban ennél több gyereknek van szüksége plusz figyelemre. Baráth Sándor szerint ezeknek köszönhető, hogy “ezekből a gyerekekből értékes emberek lettek”.
A legnagyobb kihívást mégis az jelenti, hogy évről évre egyre kevesebb a gyerek, és ezzel párhuzamosan romlik a tanulók családi háttere is. A kétezres évek elején még közel 300 tanulója volt az iskolának, egy évfolyamon több osztály is volt. “Most azzal küzdünk, hogy legyen önálló első osztály. Tizenketten iratkoztak be, és ezzel még jól is állunk”, mondta Baráth Sándor. Összehasonlításképpen: idén 22-en, tavaly 29-en ballagtak el. Miközben beszélgettünk, elsősök épp az anyák napi ünnepségre készültek. Régen alig fértünk el az alulában ilyen alkalmakkor, emlékezett vissza az iskolaigazgató.
Törvény szerint ekkora létszámmal nem indulhat önálló elsős osztály, de bíznak benne, hogy kapnak rá engedélyt. Ha mégsem, akkor összevont osztályokat hoznak létre, a készségtárgyakat egyszerre tartanák meg. Nemcsak Gyulaházán probléma, hogy egyre kevesebb a gyerek, a környéken van olyan iskola, ahol 4-5 gyerekkel indul osztály.
A gyerekszám csökkenésének legfőbb oka, hogy az elmúlt években rengetegen mentek el Gyulaházról és a környékről. A legtöbben Budapestre, a Dunántúlra vagy pedig külföldre költöznek. Ismernek olyan családot, amelyik négy gyerekkel hagyta el a falut, majd pedig az országot.
Azzal, hogy jól dolgozunk, magunk alatt vágjuk a fát. Aki jól tanult, már elment. Sorolhatnám a jogászokat, orvosokat, egy sem jött vissza
– fogalmazta meg az iskola dilemmáját Lakatos Ildikó igazgatóhelyettes. Baráth Sándornak mindhárom gyereke a gyulaházi iskolába járt, ketten még gimnázisták, egyikük idén ballag, a legidősebb fiú pedig vegyészmérnöknek készül. “A saját fiamiat sem tudom majd visszahozni. Honnan lesz utánpótlás? – tette fel a kérdést az osztályok tablóit nézegetve. Sorolja, korábbi tanítványai közül ki ment egyetemre, illetve hol helyezkedtek el azután: akadt köztük jogász, orvos, gyógyszerész és fitness versenyző is, jó páran már külföldön dolgoznak.
Nem megoldás, hogy a szomszédos falvakból hozzanak át gyerekeket, mert mindenhol ragaszkodnak a saját iskolához. “Ahol megszűnik az iskola, ott megáll az élet.” Nem is jellemző, hogy máshonnan járnak át Gyulaházára, helyben is csak elvétve akad olyan szülő, aki Kisvárdárára járatja a gyerekét. Inkább az egyházi iskolákkal kell megküzdeniük a tanulókért, mert az állami iskolákkal szemben azokban válogatott gyerekanyag tanul, nincsenek például roma tanulók, magyarázta az igazgatóhelyettes.
Pedig a körülményeken nem múlik, sok fővárosi iskola megirigyelhetné a gyulaházi intézmény felszereltségét. 1993 óta saját tornacsarnoka van az iskolának, 1999-ben tanuszoda épült mellé. 2009-ben teljes felújításon esett át (fűtéskorszerűsítés, nyílászárócsere, új vizsesblokkok stb.), az épület, körülbelül 100 millió forintot költött az önkormányzat a beruházásra. Hét tanteremben van okostábla, és már készülnek a digitális tananyagok bevezetésére.
“Talán az egész megyében nem találni olyan feltételrendszert, mint ami itt van. Mindenünk megvan, egy dolog hiányzik: a gyerek” – jegyezte meg büszkén és némi keserűséggel az igazgató.
Megpróbálnak előnyt kovácsolni a kedvezőtlen tendenciából, és kihasználni, hogy a csökkenő létszám miatt több figyelem és idő jut a gyerekekre.
Ebből a kevésből hozzuk ki a legtöbbet, és úgy vigyázzunk rájuk, mint a szemünk fényére
Az is sokat számít, hogy szem előtt vannak a gyerekek, nyomon tudják követni, mi történik a velük, hiszen a faluban mindenki ismert mindekit. Talán ez is oka, hogy az elmúlt 30 évből alig emlékeznek olyan esetre, amikor valaki nem fejezte be az általánost.