Az ügyészség súlyosításért, a vádlottak enyhítésér fellebbeztek a 71 ember halálát okozó embercsempészési ügyben a kecskeméti bíróságon. Az egyik vádlott fellebbezése üvöltésbe torkollt.
Százezer euróért küldtek a halálba levegőtlen furgonjukban 71, Magyarországon át nyugatra tartó menekültet azok az embercsempészek, akiknek ügyében hozott ítéletet csütörtökön a kecskeméti bíróság. A kizárólag külföldi állampolgárokat érintő elsőfokú ítélet nem jogerős.
Minden érintett fellebbezett: Az ügyészség életfogytiglant, a vádlottak az emberölés vádja alól felmentést, az embercsempészésért enyhébb büntetést kérnek
- lásd keretes írásunkat.
Az elsőfokú szerint:
Feltételes szabadságra nem bocsátható egyik elítélt sem. Az elsőrendű vádlottra még 94 millió forint vagyonelkobzást is kiszabott a bíróság.
A bíróság szerint a négy emberre kiszabott 25 év fegyház és a többi vádlottra kiszabott 4-12 év fegyház arányos büntetés, amelyre nem mondható, hogy pusztán "az állam bosszúja" lenne.
A bíró szerint életfogytiglant kiszabva kérdés, mit kaphatnának azok, akik - ellentétben a vádlottakkal - szándékosan emberek meggyilkolását célozva követnének el terrorcselekményt.
Az ügyészség szerint azonban a 12 évre elítélt, tizenketted rendű vádlottat kivéve minden esetben súlyosabb büntetés volna indokolt, így fellebbeznek: a 25 évre elítéltekre életfogytiglant kérnek, a többiekre a középértéknél súlyosabb határozott idejű fegyházbüntetést és hosszabb idejű kitiltást Magyarországról.
Külön kiemelte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség ügyésze a bűnszervezet számára autókat biztosító ötödrendű vádlott büntetését, aránytalanul kevésnek tartva a 8 éves büntetést.
A vádlottak mindegyike fellebbezett, az emberölés bűntettét minden érintett tagadta, így az alól felmentést kértek, az embercsempészés bűntettéért pedig enyhébb büntetést.
A vádlottak - többük esetében három éve tartó - előzetes letartóztatásuk feloldását is kérték, ezt a bíróság elutasította, elsősorban a büntetés súlyossága és a magyarországi kötődés, jövedelem hiánya miatt, amelyek ismeretében joggal feltételezhető a szökés kísérlete.
Az Sz.K.H ötöd rendű vádlott fellebbezése bejelentésekor különösen kikelt magából, azt kiabálva, hogy együttműködött a rendőrökkel, a titkosszolgálatokkal, miért akar tehát az ügyészség még súlyosabb ítéletért fellebbezni.
A bíróság ítélete szerint a bűnügyi költségből 73 millió forintot a vádlottaknak kell megtéríteniük. A fennmaradó 106 millió forint bűnügyi költséget a magyar állam viseli - közölte Jádi János bíró.
Az ítélet kihirdetése után a bíróság megkezdte annak indoklását.
2015. augusztus 26-án az osztrák rendőrök egy magyar feliratú furgonra bukkantak az A4-es autópálya mentén Parndorfnál. Az autó rakterében 71 holttestet találtak, a halottak között nyolc nő és négy gyerek volt. Még magyar területen járhattak, amikor mindannyian megfulladtak az emberek szállítására alkalmatlan teherautóban, amelyet az embercsempészek Lajosmizsén vásároltak.
Amikor nyilvánvalóvá vált a tragédia, a csempészbanda tagjai – hátrahagyva a halottakkal teli kamiont – elmenekültek, visszautaztak Magyarországra.
A vádirat szerint a csempészek pontosan tudták, hogy nem jutnak messzire élve az áldozatok, mégsem álltak meg, attól tartva, hogy akkor elesnek az útért remélt 100 ezer eurótól.
A perben az ügyészség egy 14 tagú nemzetközi embercsempész bandát vádol embercsempészettel, a tagok libanoni, bolgár, szerb, illetve afgán illetőségűek, utóbbi a csoport vezetője volt. A vádirat szerint összesen 26 bűntett terheli őket, 31 esetben hozzávetőleg 1200 embert juttattak nyugatra. Ebből egy vádpont a parndorfi ügy, amellyel négy embert vádolnak. Az ügyész korábban négy vádlottra életfogytig tartó, a többi embercsempészre határozott idejű fegyházbüntetést kért.
A menekültáradat legsúlyosabb tragédiája könnyen elkerülhető lett volna, a bandát ugyanis a rendőrség már korábban megfigyelte, telefonbeszélgetéseiket két héttel a végzetes nap előtt már lehallgatta. A telefonbeszélgetéseket azonban csak később fordították le magyarra.
A lehallgatott telefonbeszélgetésekből tudni, hogy a csempészek tisztában voltak azzal, mi lehet az emberek sorsa:
ha meghalnak az emberek, tegye ki őket valahol Németországban, az erdőben.
A bűnözők korábban 20-25 fős csoportokban vitték illegálisan a menedékkérőket nyugatra, az áradat növekedésével kaptak vérszemet és zsúfoltak egyre több embert a szállítmányba.
A lehallgatott beszélgetések alapján L. S. attól tartott, nem kapja meg a kicsempészett emberek után a pénzt, ha nem juttatja a szállítmányt célba. Más kérdés, hogy nyilván akkor sem juthatott a remélt 100 ezer euróhoz, ha mindenki belehal az útba.
Úgy tűnik, a főnöknek az volt a legfontosabb, hogy Magyarországon semmiképp ne bukjon le a szállítmánnyal, telefonos utasításai alapján a legkisebb rossznak azt gondolta, ha a holttesteket már külföldön hagyják magukra emberei.
Hogy miért tartott jobban a magyar rendőrségtől, mint az osztráktól vagy némettől, az nem világos.
A tragédia után a csoport még két szállítmány elindítását tervezte, erre azonban már nem maradt idejük őrizetbe vételükig.
A bíróság szerint nem állapítható meg, hogy az embercsempészek szándékosan ölték meg a raktérbe zsúfolt embereket, bár nyilvánvaló volt, hogy a teherautó alkalmatlan emberek szállítására.
Azt akarom, hogy haljon meg mind.
A bíróság külön vizsgálta a lehallgatott telefonbeszélgetésből L. S.-nek ezt a mondatát. Ez akkor hangzott el, amikor a sofőr – a negyedrendű vádlott – jelezte, hogy dörömbölés hallatszik a raktérből, ami gondot jelezhet.
A bíróság szerint azonban a mondat „indulati állapotban hangzott el, ebből nem lehet a vádlott egyenes szándékára következtetni”.
„Az első- és negyedrendű vádlott a korábbi szállításokkor történt esetek miatt döntöttek úgy, hogy nem állnak meg. Az elfogástól való félelem volt az, amely kiváltotta az indulatos beszélgetéseket" – mondta a bíró, aki szerint a kapzsiság, félelem és indulat vegyes keveréke adta a beszélgetés alapját. (A szándékosságnak mond ellent az is, hogy az átlagosnál többnek mondott összeget csak sikeres leszállítás esetén kapták volna meg.)
Bár egyenes emberölési szándék nem volt megállapítható, a bíróság kimondta, hogy
mind a négy vádlott tudta, hogy a magatartásuk következménye lehet a raktérben lévők halála, de belenyugodtak az általuk is látható következményekbe."
Kimondták azt is, hogy a vádlottak halálhoz vezető mulasztása szándékos volt, és módjuk lett volna beavatkozni. Megtehette volna ezt a sofőr, megállva és ajtót nyitva a raktérben lévő embereknek, de utasíthatta volna erre őt telefonon az első-, másod- és harmadrendű vádlott is, akik értesültek a bajt jelző dörömbölésről. „De egyik vádlott sem tett semmit, ténylegesen passzívak maradtak."
Akkor sem tettek semmit, amikor otthagyták a járművet, akkor sem nyitották ki az ajtót
– mondta a bíró, megjegyezve, hogy a lebukástól való félelem vezette őket. Szándékos gyilkosság tehát nem, de szándékos testi sértés megállapítható az embercsempészek működésében.
„Úgy működtünk, mint egy nagyvállalat” – idézte az egyik vádlott vallomását, ami a folytatólagosan, bűnszervezetben, társtettesként elkövetett bűncselekmény minősítése miatt volt fontos.
Igaz, a szervezettség nem Magyarország határainál kezdődött, a Közel-Keletről érkezők szállításában már Görögországban – Törökországban is – kapcsolatba kerülhettek bűnszervezetekkel – mondta indoklásában a bíró, megjegyezve, hogy a bűnszervezetben az is érintett, aki autót bérelt, aki a szerbiai szervezőkkel tartott kapcsolatot, közvetítette az információkat, vagy szállást, telefont biztosított, esetleg a pénzösszegek továbbításában vett részt.
A bíró külön kitért arra, miért része a bűnszervezetnek az ötödrendű vádlott, aki csupán autókat szerzett be, adott el a csoportnak.
Az a hot dog árus nem része a bűnszervezetnek, aki hot dogot ad el egy maffiózónak – hozott példát a bíró. Az ötödrendű vádlott viszont nem azért adott el autókat, hogy azon a vádlottak furikázzanak, hanem azért, hogy azzal bűncselekményeket kövessenek el, és ezt az ötödrendű vádlott tudta.
A hot dog árus akkor lenne bűnös, ha a maffiózó azért venné a hot dogot, hogy azzal embereket mérgezzen meg, és ezt az árus tudja – magyarázta a különbséget a bíró.
A saját fellebbezéskor az egyébként Kecskeméten élő, Sz.K.H ötöd rendű vádlott dühösen kikelt az ítélet és az ügyészség fellebbezése ellen. A férfi szerint együttműködött a hatóságokkal, már a bűncselekmény előtt.
A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség ügyésze szerint azonban egész egyszerűen nem igaz, hogy afféle "beépített titkosügynökként" vett volna részt az embercsempész csoportban a vádlott. " Ez egész egyszerűen nem igaz. Nem működött úgy együtt a bolgár hatóságokkal, hogy annak alapján büntetlen lehessen" - mondta Schmidt Gábor. A vádlott csupán azután, hogy a 71 ember halálát okozó bűncselekmény ismertté vált, közölte a társai adatait a bolgár hatóságokkal. Az ügyész szerint ráadásul Kecskeméten élve minden gond nélkül megtehette volna, hogy a magyar joghatóság alá tartozó ügyben a magyar szerveknek jelezzen.
Az ügyész és szóvivő ugyanakkor elismerte: a bolgár félnek átadott adatok segítséget jelentettek a vádlottak elfogásához, ez nyilván enyhítő körülményt jelenthet, de hogy milyen mértékben, arról majd a bíróságnak kell döntenie.
Schmidt szerint a 25 évre elítéltek esetében mindenképp az életfogytiglan volna elfogadható, igaz, a másodrendű vádlottat illetően az ügyészség megelégedne azzal, ha a bíróság úgy szabna ki életfogytiglant, hogy elvi lehetősége legyen valamikori szabad lábra helyezésére.
A per a Szegedi Ítélőtáblán folytatódik másod fokon.