Idén harmadik alkalommal rendezik meg a Swimathont. A négyhetes adománygyűjtő kampányban civilek úsznak egy számukra fontos ferencvárosi kötődésű ügyért. Csoszó Gabriella fotóművész, a FreeDoc blog alapítójának úszócsapata egy 12 hetes fotókurzushoz gyűjt fényképezőgépekre, amelyekkel nehéz körülmények között élő ferencvárosi gyerekeket tanítanak majd fotózásra. A kurzuson a fiatalok nemcsak a fotózás alapjait tanulják meg, hanem lehetőséget kapnak arra is, hogy a saját ügyüket tudják képviselni a nyilvánosság előtt. A civil ügy „nagykövetei” között hasonló sorsú fotósok is helyet kaptak, a jó ügyért vízbe csobban hajléktalan aktivista, vagy éppen egy gyerekként segítségre szoruló lány is, aki azóta profi fotós lett.
Csoszó Gabriella saját fotós blogja, ahol szabadon felhasználhatóvá tesz fényképeket a forráshiánnyal küzdő, demokráciáért dolgozó csoportok számára. Az elmúlt tíz évben számos akciót, demonstrációt fényképezett végig.
Az úszók egy általuk meghatározott összeget igyekeznek összegyűjteni, a vállalt távokat pedig szombaton a Kőér utcai uszodában teljesítik. A Ferencvárosi Közösségi Alapítvány (FKA) szervezésében összesen hat civil projektért folyik a kampány. Csoszó Gabriellát már tavaly is felkérték úszni, akkor az Utcáról Lakásba! Egyesület úszó csapata a mobilház-programhoz 4 millió forintot gyűjtött össze.
Idén a csapat másfél millió forintot szeretne összekalapozni a ferencvárosi gyerekek fotóoktatásához, eddig több mint egymillió forint érkezett a számlájukra.
A felajánlók között van Nádas Péter Kossuth-díjas író is, aki 100 ezer forinttal támogatta az egyik fiatal úszót, a felajánlást egy személyes szakmai kapcsolatnak és Nádas Péter fotós múltjának köszönhetik.
Csoszó Gabriella 15 fős csapata többnyire jelenlegi és volt tanítványaiból áll össze, akik közül sokan maguk is fotósok lettek. Szándékosan válogatta így össze a csapatát, mert az ügynek, amit képviselnek, az egyik leghitelesebb reklámja, ha a sikeres tanítványai, sok esetben hasonló helyzetből indult fotósok is az ügy mellé állnak.
Nem a levegőbe beszélek, amikor azt mondom, hogy a fotográfia sorsokat, életeket változtat meg
– jegyzi meg Csoszó.
Ugyanakkor tudja, hogy a fotózás egy rögös pálya, szükséges, hogy legyen egy támogató közeg (például szülők, tanárok), amely segíteni tudja a pályán való elindulást.
A csoport szerdán egy „örömkiállítást” mutatott be, ahol az úszóik képeiből állítottak össze egy olyan válogatást, ami a víz szeretetével kapcsolatos, vagy éppen a felkészülést dokumentálta.
Egy profi úszó versenyzőjük is van a Swimathonon, aki profi fotós is egyben.
Rozovics Évát ugyanolyan segítségre szoruló kisgyerekként ismerte meg a Mosoly Alapítvány által, mint akiket majd most szeretnének tanítani.
Csoszó szerint Éva már tízévesen is nagyon tehetséges és lelkes volt, és már a legeslegelején kijelentette, hogy fotóssá szeretne válni. Azt gondolták, hogy „úgyis ki fogja nőni”, de olyannyira nem így történt, hogy elvégezte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakát, Csoszó pedig visszahívta tanítani abba a fotóiskolába, ahol annak idején gyerekként tanult. Már fotósként, Évát felkérték egyszer egy víz alatti rögbimérkőzés fotózására, ahol annyira ügyes volt, hogy azóta profi versenyzővé vált, és válogatott kerettag is lett.
Nekem a víz és a fotográfia lettek az életem, és mivel kisgyerekként Gabi segített elindulni a pályámon, most én is szeretnék segíteni gyermekeknek
– írja a bemutatkozó szövegében Rozovics Éva.
Van egy olyan képzésünk, ahol hajléktalan és nem hajléktalan emberek közösen tanulják a fotózást. A képeknek nagy szerepük van a hajléktalan aktivistáknak a lakhatásért való, kormányzatokon áthúzódó küzdelmében. Fontos lépés, hogy a hajléktalan emberek saját képeikkel tudják képviselni a problémáikat.
Kovács Gábor, A Város Mindenkié csoport hajléktalan aktivistája is vállalta az úszást, bár az egészsége erősen megromlott, de annyit úszik, amennyit az orvos enged neki.
Ő tanulja még a fotográfiát, egy olyan géppel, amit már a saját keresetéből vásárolt meg.
Nagyon fontos neki, hogy a gyerekekért és a jövő nemzedékért úszhasson. Ezzel ő visszaadhat a jövőnek abból, amit kapott
– idézte őt Csoszó.
Csoszó Gabriella képzett pedagógus, az általa képviselt speciális módszertan a sok részvételi és kritikai pedagógiából összegyúrt sajátos keverék: egyenrangú és nyitott, problémaközpontú oktatási rendszert támogat, nagyon sok humorral és őszinteséggel. Hisz a felszabadító pedagógiában, ami nem nyomja az emberre azt a terhet, hogy valami „mágikus és megugorhatatlan tehetségmítosznak” kellene megfelelni, a fejlesztés a legtöbb, amit megtehet – mondta a fotográfus.
Csoszóék szeptemberben kezdik el a toborzást Ferencvárosban, a fotózás iránt érdeklődő, hátrányos helyzetű (12–20 év közötti) fiatalok között, és a szervezet segít majd a válogatásban.
A fotós körülbelül 10-15 gyermekkel tervezi a program elindulását, ahol megtanítják őket, hogy a kép nem ér véget a kattintással, és nem csak a lájkvadászat lehet a célja, hanem erősebb képviseletet is jelenthet. Egy turnus 12 hetes lesz, Csoszó abban reménykedik, ha elég támogatást szereznek, akkor nemcsak egy, hanem két turnus erejéig is együtt tudnak dolgozni a gyerekekkel.
Egy használható gépparkot hosszabb távon is tudnak hasznosítani, így nemcsak a ferencvárosi fiatalok, hanem sok-sok rászoruló csoport tud lehetőséget kapni arra, hogy taníthassák őket a jövőben.
Ez a legnagyobb gond, tanítani lehet kevesebb pénzből is, szenvedélyből, de fényképezőgépet varázsolni mi sem tudunk
– összegezte Csoszó a helyzetet.
Az összegyűlt pénzből egy projektorral és laptoppal is felszerelt kis médialabort szeretne kialakítani, mert a rászoruló gyerekeknél nem várható el, hogy a hónuk alatt notebookokkal szaladgáljanak, és úgy jöjjenek a képzésre – tette hozzá a fotográfus.
A részvételi technika alapja, hogy a gyerekekkel együtt rakják össze a menetrendet, olyan témára épülnek fel a feladatok, amiket ők javasolnak. Csoszó szerint a leghatékonyabban és leggyorsabban úgy tudnak a gyerekek tanulni, ha a saját képeiken keresztül tanítja meg például, hogy milyen perspektíva, megvilágítás szolgálja azt adott témát a legjobban. Helyszínspecifikus témákra is ráirányítják majd a figyelmüket, amikor azzal a környezettel fognak foglalkozni, ahol élnek. Az alkotói szakaszt kiállítások követik, amikor nemcsak a kortárs galériákban, hanem a fiatalok iskoláiban is sor kerül kiállításokra, vetítésekre.
Ha úgy gondolja, szívesen támogatná az úszó „nagykövetek" egyikét, azt itt teheti meg.
(Borítókép: Hermann Ildi)