A magyar miniszterelnök is szerepel az Economist európai kiadásának címlapján. A lap vezető cikke azzal foglalkozik, hogy a demokráciára legnagyobb veszélyek a fiatal demokráciákban leselkednek, ahol az intézmények, illetve a fékek és ellensúlyok rendszere még nem túl erős.

Egy erős vezető pedig meg tudja ingatni, majd különböző módszerekkel alá tudja ásni a demokráciát. Az Economist ebben hozza példaként Orbán Viktort és a Magyarországon kialakult rendszert, illetve Vlagyimir Putyin orosz, Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki és Recep Tayyip Erdoğan török elnök rendszerét.

Ezek a vezetők a lap szerint egymástól is tanulnak és ellesnek módszereket. Az Economist négy szakaszra bontja a hagyományos értelemben vett demokrácia szétbomlasztását.

Először az erős vezetők a valódi sérelmekre és félelmekre játszanak rá, például a pénzügyi és gazdasági válság után kialakult folyamatokra.

A második lépés, hogy a vezető kijelöli az ellenséget, akire az emberek haragudhatnak, a lap példaként Putyint és Dutertét hozza, akik amerikai összeesküvéseket sejtetnek, míg Orbán Soros György ellen hergeli a népét.

A harmadik lépés az, hogy a vezető a gerjesztett félelmet és elégedetlenséget kihasználva gyengíti szabad sajtót, a bíróságokat és egyéb független intézményeket, amelyek a „liberális demokrácia" részét képezik. Ez a lap szerint már az illiberális demokrácia szakasza, amelyről Orbán is beszélt korábban.

Végül a negyedik szakasz a liberális intézmények teljes eróziója, amely „a demokrácia halálához vezet". Az intézmények, ellenzéki pártok itt is megmaradnak, de csak névleg, a demokráciában betöltött ellenőrző, ellensúlyt képező szerepüket nem tudják betölteni.