Orbán Viktor felavatta Óbudán a Gulag-emlékmű 14 méteres gránitobeliszkjét, amelynek felállítását tavaly határozták el Menczer Erzsébet fideszes képviselő kezdeményezésére.

A kormányfő szerint az obeliszkkel emlékezünk a „katonákra, akiket minden ok nélkül és minden hatályban lévő egyezmény ellenére háborús bűnösökként kezeltek. Férfiakra, nőkre, gyerekekre, akiket származásuk, német hangzású nevük miatt vagy pár óra málenkij robot ürügyén vittek el. Becsületes polgárokra, akiknek az volt a bűnük, hogy találtak náluk egy rádiót, vagy épp velük lett teljes az előre megállapított hadifogolylétszám.”

A történelmi részben említést tett a vallatószobákról, az előre kirótt 25 évekről, valamint a magyarországi és romániai elosztótáborokról, ahonnan az ártatlanok elindultak „végtelennek tűnő utazásra a szovjet táborok felé, ahol ezrek tűntek el nyomtalanul, mielőtt eljuthattak volna a Gulag földrésznyi méretű bugyrába”. 

A fogságot túlélők pedig hazatértük után arra kényszerültek, hogy hallgassanak elrabolt éveikről. Márpedig az áldozatok sokan voltak, annyian, hogy ha „nevüket ráírtuk volna az obeliszkre, a világ egyik legmagasabb emlékműve volna”.

Orbán ezután már aktualizálta az emlékmű jelentőségét, megköszönve, hogy a túlélők és családtagjaik készek voltak küzdeni azért, hogy legalább emléküket megvédhessük az áldozatoknak.

„Kérjük, emlékeztessenek, hogy a mai szabad, demokratikus világunkat véletlenül se gondoljuk természetesnek, sokkal inkább kivételesnek. Olyan kegyelmi állapotnak, amelynek védelméhez elszántnak kell lennünk arra, hogy soha ne engedjük meg, hogy ilyesmi még egyszer megtörténhessen velünk” – vagyis hogy az ország elveszítse szabadságát, és mások rendelkezzenek róla. Ez ugyanis komoly áldozatokkal járt, például sok ezer sváb kitelepítésével. Orbán megjegyezte: csak Óbudáról tizenötezer sváb testvérünket indították útnak a háború után romokban heverő Németországba.

„A békesség, a szabadság, a függetlenség nem csak nekünk fontos, tiszteljük és elismerjük más népek jogát is erre” – mondta Orbán, megjegyezve, hogy Nyugaton még mindig sok politikus nem érti a kommunizmus lényegét. „Nincs emberarcú kommunizmus”, annak igazi arca a Gulag. 

A kommunista vezérek szobrai számos európai politikus fejében még most is állnak. Nem értik, hogy Európa egyesítéséhez Marx és Lenin szobrainak ledöntésén keresztül vezetett az út”

– mondta Orbán. Külön nem tért ki rá, de szavainak kiemelt aktualitást adott, hogy az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker részt vett Trierben Marx szobrának avatásán, születésének 200. évfordulója apropóján – meglehetősen szabadon, már-már a szociáldemokrácia előfutáraként értékelve a polgári demokráciát, a szabad választásokat elutasító, végül az oroszországi bolsevikoknak is ideológiai muníciót biztosító gondolkodót.

Orbán a Gulag-emlékévet is lezáró beszéde végén a migrációs politikára utalva kijelentette: „Minden idegen érdeket szolgáló tervet kívül kell tartanunk határainkon.” 

A kormányfő beszéde elején külön üdvözölte a jelen lévő Boross Péter volt kormányfőt.

A rendezvény elején Menczer Erzsébet, III. kerületi fideszes képviselő tartott beszédet, megköszönve Orbán Viktornak, hogy a rendszerváltás idején volt olyan bátor, hogy távozásra szólítsa fel a szovjet csapatokat.

A málenkij robot ürügyén a szovjetek által elhurcoltakkal kapcsolatban Menczer, a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakesz) elnöke elmondta: „mindez a velük együttműködő hazai hatóságok” révén történhetett meg. Majd miután a túlélők hazatértek, „ugyanezek a hatóságok kötelezték őket hallgatásra”.

Menczer szerint kettős mérce uralkodik, és ez ellen az emlékmű felállítása után is küzdeni kell: „A náci gaztetteket lehetett nyilvánosan kritizálni, de a kommunista népirtást szemérmesen elhallgatták, átértékelték.”

Ma együtt mondjuk ki: a két izmus között csak az ing színében volt különbség. Nemcsak a náci, hanem a kommunista rezsim is embert elnyomó volt, sőt, az már korábban is gyakorolta mindezt.

Hiába vagyunk 2004 óta az EU tagjai, „minderről nem lehetett ugyanazon a morális alapon szólni, mint a náci bűntettektől” – vélte Menczer, aki szerint a bolsevik terror áldozataira emlékező emlékmű párhuzamba állítható a német megszállás Szabadság téren felállított emlékművével.

Menczer beszéde alapján a magyar hatóságok – ellentétben a szovjet megszállással – korántsem működtek együtt annyira a német megszállókkal. „Se Franciaországban, se Hollandiában nem fordult elő, hogy reguláris katonai erővel akadályozták volna meg a gettóba zártak elhurcolását, ahogyan Koszorús Ferenc páncélosai megtették” – mondta, emlékeztetve arra is, hogy Magyarország 1939-ben nem járult hozzá, hogy német erők vonuljanak át az országon Lengyelország felé, majd idősebb Antall József befogadóállomást hozott létre a lengyeleknek.

Menczer a jelenlegi migrációs helyzetre is kitért, megjegyezve, hogy Magyarország másfél évszázad iszlám elnyomását tapasztalta meg, ellentétben a Nyugattal, amely nemrég „meghívás értékű jelszavakkal hirdette, hogy megoldjuk”, de „már önmagával is vitában van a wilkommenskultur helyességéről.”