Tisztában van vele, hogy miközben észben tartja az anyósa születésnapját, külön készít süteményt a cukorbeteg rokonnak vagy ajándékot vesz a gyerek tanítónőjének valójában munkát végez? Pedig így van, érzelmi házimunkának hívják, itthon még alig ismert a fogalom, pedig gyakorlatilag minden családban jelen van. Rengeteg időt és energiát vesz el, fizetés nem jár érte, és sokszor teljesen magától értetődő és természetes, hogy ez a nő dolga. Az Abcúg cikke.
Ha ismerősek a fenti mondatok, akkor ön is érzelmi házimunkát végez, és arra is nagy esély van, hogy nem is tud róla. Pedig ez valójában ugyanolyan munka, mint amit napi nyolc órában csinál, csak ezért nem kap fizetést, de legtöbbször még elismerést sem.
Érzelmi házimunka alatt azt a befektetett időt és energiát értjük, amit a kapcsolatok ápolásával, figyelemmel kísérésével, a családi élet és a mindennapok szervezésével, a magunk és párunk érzelmi életének ápolásával töltünk - és ezt a munkát is jellemzően a nők végzik el a családban. Ráadásul a férfiak számára sokszor láthatatlan marad ez a dolog, hiszen nem előttük és rejtett folyamatokon keresztül zajlik – olvasható Vida Katalin és Máriási Dóra pszichológusok egy korábbi írásában.
Az érzelmi munka fogalmára először a nyolcvanas években hívta fel a figyelmet a szociológia, de akkor még arra a típusú munkára gondoltak, amit a szolgáltató szektor dolgozói végeznek. Például a fodrászok vagy a légiutas kísérők, akiknek – függetlenül a hangulatuktól – mindig kedvesnek és empatikusnak kell lenniük, az érzelmeinket folyamatosan szabályozniuk kell, ami roppant megterhelő.
Az érzelmi házimunka azonban más fogalom, mint az érzelmi munka, bár az angolszász irodalom egyben kezeli a kettőt, de Vida Katalin tanácsadó szakpszichológus szerint érdemes őket különválasztani. “Az otthoni életünkben végzett érzelmi házimunkát azok a hiedelmek legitimálják, amelyek szerint a nők úgyis jobban értenek ezekhez a feladatokhoz, ezért természetes, hogy ők végzik. A legtöbb családban ezek nem előre megbeszélt feladat leosztások, nem közösen és tudatosan döntenek így a párok, hanem az évek során észrevétlenül alakulnak ki azok az egyenlőtlenségek, ahol a nők végzik a több házimunkát és érzelmi házimunkát”.
“Rengeteg olyan feladat hárul napi szinten egy nőre, amit senki nem lát kívülről. Csak azt érzékeli a környezet, hogy szaladgálok, mint a mérgezett egér” – meséli a két gyerekes Zita, aki napközben saját vállalkozását vezeti, délután négy után pedig kezdi a második és harmadik műszakját otthon.
Sok minden hárul rá: a háztartás vezetésétől a gyerekek koordinálásán át mindenig, ami az életük szervezéséhez tartozik. Vannak dolgok, amiket a férje csinál, például, ha bármi van az autóval, akkor azt biztosan rá lehet bízni, és a saját hozzátartozói évfordulóit is észben tartja, nem kell rá külön figyelmeztetni.
“Legalább az ő családi dolgait nem kell észben tartanom, de azon kívül gyakorlatilag minden más rajtam van. A családi nyaralás megszervezése, a biztosítás megkötése, csekkek befizetése, hiteltörlesztés rendezése, dátumok észben tartása, a gyerekek külön programjai, pünkösdi vásár, osztálykirándulás. Nyilván van az a helyzet, amikor azt mondom a férjemnek, hogy menjél be most te a bankba, mert én nem tudok, de az például fel sem merül, hogy mondjuk ő menjen el a gyerek évzárójára. Olyanokról már nem is beszélve, hogy azt már tényleg nem is érti, hogy minek kell ajándékot vinni a gyerek tanárnőjének, hogy ez így illik” – meséli.
Műszakja olyan este 9 és 10 között ér véget, akkor fekszenek a gyerekek. Néha dühöng magában, de nem veszekszik a férjével ezen. Nem akarja úgy beállítani, mintha semmit sem csinálna, ha megkéri, akkor szívesen segít, de a nagy része a munkának rá hárul. “Ő is hozzátesz sokat, csak másban” – mondja.
A 34 éves Judit egy hároméves és egy öthónapos gyereket nevel. A kicsivel még otthon van, de a két gyerek születése között visszament egy időre dolgozni. “Már a gyerekvállalás legelején érzékeltem, hogy akármennyire próbáljuk is demokratikusan megosztani egymás között a feladatokat, nem lehet. A férjem egész nap dolgozik, a házimunka nem fog beleférni neki” – kezdi.
Mielőtt megkerestem, mint interjúalanyt, nem is hallott az érzelmi házimunkáról. Azt gondolta, hogy ez is a háztartási feladatok egy része. Aztán, ahogy gondolkodott a témán, sorra jutottak eszébe, hogy mik azok a dolgok, amiket úgy csinál, hogy arról a férjének gyakorlatilag fogalma sincs. Például sokszor nem is tudja, hogy mit mondott a gyerekorvos, vagy, hogy a gyerekek karácsonyi ajándékát sem a fiútestvér apukák, hanem a sógornő anyukák egyeztetik telefonon és egy mindenki által szerkeszthető Google táblázatban.
Szerinte nem kell csodálkozni azon, hogy ezek a feladatok inkább a nők irányába tolódnak, hiszen őket tartják az érzelmesebb nemnek, hiszen nekik nem mindegy, hogy karácsonykor mi az a menü, amit mindenki szeret, vagy ha valaki cukorbeteg, akkor olyan édesség kerüljön az asztalra, amit ő is megehet. A nők tudnak előre gondolkodni, genetikailag beléjük van kódolva, hogy odafigyeljenek az egész család lelkiállapotára. Ennek ellenére Judit nem szívesen általánosítana, biztos benne, hogy vannak olyan családok, ahol pont fordítva működnek a dolgok.
Juditnak már mindenhol listái vannak, hogy észben tudja tartani az elvégzendő feladatokat. Annak ellenére, hogy most otthon van, pontosan tudja, hogy akkor sem lesznek másként a dolgok, ha majd visszamegy napi nyolc órában dolgozni. “Jelenleg nem bánom, hogy ezeket én csinálom, mert itthon vagyok. De ha majd dolgozni szeretnék, akkor át fogom gondolni és adott esetben segítséget fogok kérni a férjemtől” – mondja. Neki is volt hullámvölgye, és rázúdította a férjére, hogy mennyi mindent ő csinál. A férje meg visszazúdította, hogy neki is milyen nehéz, tele van a munkahelyén feladatokkal, és még tőle többlet elvárásokkal találkozik. “Ekkor jöttem rá, hogy nagyon fontos a kommunikáció. Megkért, hogy írjam le tömören, röviden és egyértelműen, hogy mit szeretnék és mikor, azóta így teszek. Este mikor hazajön és fáradt, nem jó rázúdítani a teendőket, ezért napközben szoktam neki elküldeni emailben, hogy miket kéne megcsinálnia”.
Párterápián sokszor látjuk, hogy a nők ott tudják megfogalmazni, hogy valójában mi zavarja őket hosszú évek óta. Kimondják, hogy sok mindent egyedül csinálnak, és habár sok területen „besegítenek” a férfiak, a feladatok menedzselése, a logisztika észben tartása továbbra is a nők feladata. Például amikor végigvesszük, hogy mi az a minden, akkor derül ki, hogy a házimunka mellett milyen elképesztő logisztikát igényel a szülinapok észben tartása, a gyerekfelügyelet elintézése, a nyaralás megszervezése, a rokoni kapcsolatok ápolása, a háztartás megszervezése. Mert hiába ajánlja fel a férj, hogy majd ő elmosogat, ha az egész folyamat menedzselését továbbra is a nő végzi: ő tartja észben, hogy van-e otthon mosogatószer, ha nincs, akkor ő megy el megvenni. Az igazi egyenlőség az lenne, ha egyik fél sem besegítene, hanem mindketten egyenlő felelősséggel, tudatos és közös döntések alapján vennének részt a családi élet megszervezésében – mondja Vida Katalin.
Juditéknál is hasonló a helyzet. Többször gondolkodott már azon, vajon mit szólna a férje, ha egyszer a “hol van még pelenka” kérdésre azt a választ kapná, hogy nincs, mert nem vett. Az apukák sokszor fel sem fogják, hogy a dolgok nem csak úgy ott teremnek a helyükön. Azt a pelenkát valakinek meg kellett venni, haza kellett hozni, ami idő és energia. Csak ez természetesként van értelmezve, pedig nem kéne, hogy az legyen.