A fiatal édesapának már kezdetektől jelen volt az életében a segítségnyújtás, ezért amióta teheti, hol teljes állásban, hol félállásban, hol önkéntes munkával, de mindig a sérült és súlyosan beteg emberek ügyét igyekezett szolgálni úgy, hogy ezt a legfontosabb célt összekötötte mindazzal, amit élete másik két pillérének nevez: a zenével és a sporttal.

Gyógypedagógiát tanult, közben pedig a Kozmutza Flóra Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben tanított magyart és ének-zenét; zeneterapeutaként tevékenykedett a gyöngyösi Autista Segítő Központnál. Vezette a Hétszínvirág Napközi Otthon értelmi fogyatékos ellátottjaiból összeállt Gyöngyszem zenekart, és ő készíti fel a Nemzeti Színkottás Zenekart. Az értelmi fogyatékosokból álló zenekar évente kétszer táborozik az ország egy-egy pontján, és a koncert bevételeiből legtöbbször helyi intézményt támogat.

Egy olyan testvérpár zenei fejlesztésével is foglalkozik, amelynek tagjai mozgáskorlátozottsággal, tanulási nehézséggel, értelmi fogyatékossággal küzdenek. Amíg Budapesten élt, szabadidejében rendszeresen utazott a gyöngyösi testvérekhez, most, Debrecenben élve már Skype-on tartja a zenés foglalkozásokat.

Néhány éve már a sportot is sikerült bevonnia a rászorulók megsegítésébe. Hat évvel ezelőtt túl volt a hobbisportolók „kötelező mérföldkövein”: az első Balaton-átúszásán és az első maratoni futásán. „De arra gondoltam, hogy ez az öncélú történet nem egyeztethető össze a filozófiámmal. 2012-ben megláttam a Bátor Tábor felhívását, önkéntes futókat kerestek. Első adománygyűjtő futásom így értük indult, ezután jött az ötlet, hogy gyűjthetnék azoknak a rászorulóknak is, akikkel személyes kapcsolatban állok.”

Péter 2013 óta három Ironman triatlont, több ultramaratont teljesített, többek között a gyöngyösi Autista Központért. Többször futott egy genetikai betegsége miatt kerekesszékbe kényszerült fiúért, Katona Miklós Patrikért, akivel aztán közösen egy új szintre léptek az adománygyűjtésben.

„Többször futottam Mikit tolva egy futókocsiban, ez mindkettőnkre nagy hatással volt. Végül Miki felvetette, hogy ő is szeretne másoknak gyűjteni, ahogyan én tettem érte.” Így született meg a Team Miki, a „duplán gyógyító kilométerekkel”. Nemcsak gyűjtenek másoknak, de Miki is kapott egy fontos küldetést. Ez nem kevésbé fontos, mint a betegség előrehaladását lassító terápiás kezelések, gyógytornák. „Szeretném, ha cáfolatot nyerne a sok, reménytelenséget, kilátástalanságot, tehetetlenséget előidéző orvosi jóslat.”

Legutóbb Balatonfüreden futott Mikivel, akinek ezúttal is hatalmas élmény volt a futás, „sok szeretetet és elismerést kapott a résztvevőktől”.

Péter jelenleg egy multinál dolgozik, angol és spanyol nyelvtudását hasznosítva. Utóbbival egy korábbi önkéntes munka révén került kapcsolatba: Madridban háromnegyed éven át dolgozott egy intézménynél, szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknek tartottak iskola után korrepetálást az iskolai tantárgyakból, kreatív foglalkozásokat és focit.

Nádudvari Péternek fontos tapasztalat volt látnia, milyen nagy szerepük van az önkénteseknek Spanyolországban, mennyivel elterjedtebb volt az ilyen szerepvállalás ott már tíz éve is, mint Magyarországon, bár azóta itthon is többekben tudatosult ennek a fontossága.

Önkéntesnek lenni ugyanis nem anyagi kérdés, bár a szociális ágazatban, főállásban dolgozóknál fontos lenne az anyagi megbecsülés. Egyre több szociális dolgozó tekintget ugyanis a versenyszféra felé. Márpedig az önkéntesek munkája csak a főállású segítőkkel közösen hozhat igazi segítséget.