16 százalékos részvételi arány egy magyarországi választáson, az nagyon kevés. Az csupán minden hatodik ember, olyan, mintha az áprilisi voksoláson csak a 2,8 millió Fidesz-szavazó alig fele ment volna el szavazni, és senki más. Se jobbikos, se szoci, se gyurcsányista, se LMP-s, de még kétfarkú kutyás, momentumos, kamupártos, munkáspártos se.
Ennyi, 16 százalékos volt a részvételi arány két hete vasárnap Békéscsaba egyik körzetében, ahol a városi önkormányzatba választottak képviselőt. Pedig 2014-ben ugyanitt még 41 százalékos részvételt hoztak össze az önkormányzati választásokon.
De nézzük tovább a mostani időköziket a nagyobb településeken: Miskolc, Veszprém, Sopron és az V. kerület egy-egy körzetében is nemrég volt egyéni képviselő-választás, sorrendben
27, 20, 19 és ismét 20 százalékos részvétellel,
míg Józsefváros a polgármester-választását 23 százalékos részvétel mellett tudta le.
Mi történik itt, már senkit nem érdekel a politika?
Nem nagyon lehet erre egyszerű választ adni, mert ahány felől közelítjük a kérdést, annyi réteget kapnak ezek az adatsorok, de megpróbáljuk összeszedni.
Az időközik mindig sokkal kevesebb embert érdekelnek, mint a négyévenkénti áprilisi országgyűlési vagy őszi önkormányzati választások. Ahhoz, hogy viszonylag reális képet kapjunk a hangulatról, a 2014-es április választások utáni időközik részvételi adataival kellene összehasonlítani a mostaniakat. Apró bibi, hogy 2014-ben nem voltak ilyenek, mert a törvény szerint a választási években április elseje után nem lehet időközit tartani.
A legkorábbi adatok így 2015 elejiek, például Tiszavasváriban rögtön januárban volt egy egyéni választókerületi képviselő-választás (EVK) kiugró, 56 százalékos részvétellel. Pilis településen 36 százalékos részvételt hozott ugyanaznap szintén egy EVK-választás. Ezeket és a többi egy éven belüli (2015 áprilisáig lezajlott) voksolást is mutatjuk grafikonon:
Nagyjából az lehet a következtetés, hogy igen, nagy átlagban is csökkent a választói érdeklődés, még a korábbi Fidesz-kétharmad utáni időközikhez képest is. Mostanában elmaradnak a kiugró 40-50 százalékos részvételek, a pártok nem tudnak ennyi embert mozgósítani. Még a miskolci voksolás is 30 alatt maradt, ahol legalább elvi tétje lett volna a dolognak (= mit tud kezdeni a híres helyi ember + ellenzéki összefogás kombó a Fidesszel). De az igazsághoz hozzátartozik, hogy a VIII. kerületben a Kocsis Mátét polgármesterré emelő 2009-es időközi is csak 23,6 százalékos részvétellel zajlott le.
Oké, hogy kevesebben mennek el úgy általánosságban szavazni, de vajon minden párt szimpatizánsai ugyanannyira veszítenek a lelkesedésükből? Ehhez egy kicsit megint számolgatni kell, megnéztük, hogy az időköziken az érintett szavazókörökben hogyan szavaztak, és ez hogyan viszonyul az áprilisi választás számaihoz ugyanazokban a szavazókörökben. És megint bebizonyosodott a belpolitikai közhely:
a Fidesznek sokkal szilárdabb a bázisa, mint a többi pártnak.
Nem is csak azért, mert minden időközin taroltak, hanem mert ők, ha esik, ha fúj, az országgyűlési választásokon rájuk szavazók felét mindig el tudják vinni újra az urnákhoz. A legszembetűnőbb ilyen szempontból a szerencsi eredmény: az áprilisi parlamenti voksoláson rájuk voksolók több mint felét
megint mozgósították úgy, hogy semmi tétje nem volt az egésznek,
hiszen csak fideszes jelölt indult. Azaz ha csak egyetlen ember megy el szavazni, mondjuk Nyiri Tibor leszavaz saját magára, akkor már meg is van a végeredmény.
Ezeket az adatokat is grafikonra tettük, ezen az látható, hogy egyes időköziken az áprilisi szavazóinak hány százalékát tudja elvinni a Fidesz és hányat az ellenzék.
Az ellenzéknek például a veszprémi 10 százalék egészen tragikus. Ott az időközi összesen öt szavazókört érintett, ezekben a parlamenti szavazáson még 1536-an voltak, akik nem a Fideszre húzták az ikszet. Az időközin viszont már csak 160 embert tudott összeszedni az ellenzék, akik a Fidesz ellen induló LMP-s Zelenák Adriánra voksoltak. A Fidesznél ugyanezek a számok 1442-655 voltak.
Jól látszik, hogy a parlamenti választásokon az ellenzéki pártokra leadott szavazatok inkább a „valahova muszáj ikszet húznom Orbán ellen" típusú voksok voltak, a Jobbik, az MSZP és társaik ezeket a szavazókat aztán nem tudják egyben tartani, mozgósítani, megszólítani, míg a Fidesz a sajátjait igen.
Ezt is a négy évvel ezelőtti időszakhoz érdemes viszonyítani, hogy viszonylag reális képet kapjunk a tendenciákról. Hogy összemérhető legyen a módszertan is, a 2014. júliusi ipsosos és a mostani Závech Research-ös adatokat vetettük össze (Závecz Tibor korábban az Ipsos igazgatója volt).
A teljes népesség körében a Fidesz pontosan ugyanott áll, mint négy éve, minden harmadik ember velük szimpatizál, fikarcnyit sem gyengültek. A két nagy ellenzéki párt (Jobbik, MSZP) támogatottsága csökkent, csak az LMP tudta tartani magát, illetve a DK tudott erősödni négy évvel ezelőtti önmagához képest.
Nyilván leegyszerűsítés, de az adatok alapján úgy tűnik, mintha a kormányváltásra esélyes pártok (Jobbik, MSZP) szavazóinak a harmadik Fidesz-kétharmaddal egyre inkább elegük lenne azokból, akiktől a megoldást várták, és vagy valamelyik kis párthoz mennek át (Momentum, DK, Kétfarkú Kutya),
vagy csak egyszerűen maguk mögött hagyják a politikát, beletörődnek, kiszállnak.
(Borítókép: Választási plakát Józsefvárosban - fotó: Bődey János / Index)
Az ellenzékieket egyre kevésbé hozza lázba a politika, a kormánypárt táján viszont akkor is vasfegyelem van, ha tét nélküli a dolog. Megnéztük, mi olvasható ki a választások óta eltelt időszak időközijeiből és közvélemény-kutatásaiból.
185 · Aug 01, 2018 07:28am Tovább a kommentekhez