Bencsik Gábor, a kormányt minden ügyben foggal-körömmel védő Demokrata hetilap munkatársa (nem mellesleg Bencsik András főszerkesztő/Békemenet-alapító öccse) egy vállaltan a nyilvánosságnak szánt posztban ítélte el a kormány legújabb kultúrharcos húzását, miszerint a hazai egyetemek 24 órás ultimátum kaptak, hogy véleményezzenek egy kormányzati előterjesztést, melynek értelmében
nem indulhat több képzés a társadalmi nem, azaz a gender szakon
Bencsik szerint
ha igaz a hír, akkor most eljött a pillanat, hogy a kormány politikáját támogató nemzeti keresztény konzervatív értelmiségiek megvédjék a kormányt saját rossz döntésétől.
Bencsik magát a gendertudományt mesterszakon oktató egyetemekkel (konkrétan az ELTE-vel és a CEU-val) szembeni lépés módját, azaz a 24 órás véleményezési határidőt is kifogásolja,
ez egyszerűen sértés, vagy ami még rosszabb, hatalmi arrogancia. Az egyetemen tiszteletre méltó emberek dolgoznak, akik a tehetségük mellett kemény munkával lettek azokká, akik. Kijár nekik, hogy időt kapjanak az álláspontjuk megfogalmazására.
Az újságíró érezhetően megütközött a nemi szerepeket vizsgáló tudománnyal (mellyel ebben a cikkünkben ismerkedhet meg alaposabban) kapcsolatos előítéletességen/tudatlanságon, ami az Emmi elképzeléseiből sugárzik:
A gendertudomány ugyanis nem az, amit felületes újságírók írnak róla. Nem túltolt feminizmus, nem a család szétverése, nem kisgyerekek nemváltásának támogatása, nem tetszés szerinti biológiai nemek konstruálása. Hanem annak vizsgálata, hogy a biológiai nem miként jelenik meg a társadalomban. Márpedig megjelenik. És ennek ezer vonatkozása van. És ha ezeket nem ismerjük, hogyan akarjuk elérni például azt, hogy a társadalom visszanyerje a reprodukciós képességét? Hogyan akarjuk megtalálni az eszközöket ahhoz, hogy a férfiak és a nők újra szeressék a gyerekeket?
Bencsik rámutat arra, hogy „a gendertudományokat az egész világon kutatják és oktatják" – egyébként még Kínában, Fehéroroszországban és Oroszországban is –, és ezek politikailag és a kutatás minőségében is igen változatos képet nyújtanak, a „túltolt feminizmust” képviselő tanszékek mellett
más műhelyekben pedig értékes munka folyik, segít megértenünk, hogy miért viselkednek úgy az emberek, ahogy, és mit kellene tennünk, hogy jobban működjön a társadalom.
Az újságíró „nonszensz”-nek nevezi a betiltást mint eszközt:
Legyen genderszak, és mi, keresztény konzervatívok ütközzünk velük. Aki bízik a saját érvei erejében, az nem akarja betiltani az ellenfelét.
És felszólítja a kormányzatot, hogy ne akadályozza az érintett mesterszakok működését, majd arra kéri,
Bízzon bennünk, nemzeti keresztény konzervatív értelmiségiekben, hogy megvédjük azokat az értékeket, amelyekkel azonosul.
Az Emmi csütörtökön nyilvánosságra került véleményezési ultimátuma másokban is nagy felháborodást keltett. Nyáry Krisztián irodalomtörténész szintén a Facebookon ahhoz hasonlította a lépést, amikor 1950-ben a Magyar Dolgozók Pártja határozatot hozott az
„az ellenség leleplezése és ártalmatlanná tétele a köznevelés területén, különösen a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban és az Országos Neveléstudományi Intézetben” címmel
Azaz az ötvenes évek gendertudományai, az akkor még alig pár évtizedes múltra visszatekintő „burzsoá” diszciplínái, a pszichológia és a reformpedagógia, illetve ezek neves művelője, Mérei Ferenc ellen.