Miként lehet nagyon egyszerűen elmagyarázni, hogy mit jelent a gender vagy a genderkutatás? Egyáltalán: van egyszerű definíció?

Nagy Beáta: A genderkutatás az én olvasatomban - ami szociológiai olvasat, és eltérhet más kutatók meghatározásától -, azt jelenti, hogy a társadalomban a nemek között meglévő vélt vagy valós különbségek hogyan válnak az egyenlőtlenségek forrásává, miként tartják folyamatosan és rendszerszerűen alárendelt pozíciókban a nőket.

Mások egészen mást értenek alatta. Felolvasom egy település fideszes polgármesterének nyilvános Facebook-kommentjét, amit a társadalmi nem mesterszakok bezárásának híre alatt írt. „Azonnal beszüntetni, semmilyen vita és egyetértés nem szükséges. Normális ember normális társadalomban a természeti törvényeket figyelembe véve tudja, hogy mi normális. A gender nem normális. És teljesen abnormális, hogy erről egyáltalán beszélni kell. Korcs világ korcs tudománya.” Hozzá hasonlóan többen a hagyományos családmodell szétfeszítésének a szándékát látják a tudományágban, azt is megkérdőjelezik, hogy ez tudomány lenne.

No comment. Az efféle gondolatok kapcsán korábban úgy vélekedtem, hogy tudatlanság, tájékozatlanság áll mögötte, most már azonban úgy vélem, hogy tudatos támadás egy szakterület ellen, amely támadás a „nagy fehér üzemmódba” illeszkedik. A középosztálybeli férfiak reakciója ez, azoké, akik úgy gondolják, hogy ők mindent jól és vitathatatlanul tudnak. Amíg ők uralják a politikát, addig félő, hogy ez marad a helyzet. A fentieken túl ezzel az is a probléma, hogy egyrészt nem reprezentálják a társadalmat, másrészt valójában nem a társadalom tagjai érdekében lépnek föl, hanem a saját hatalmi pozíciójuk megerősítésén dolgoznak.

Nagyon egyszerű utána nézni a nemzetközi tudományos fórumokon a gender studies professzionalizálódásának. A nemzetközi folyóiratranglistát nézve azt látjuk, hogy 126 folyóirat foglalkozik gender studieshoz is tartozó cikkek publikálásával. Ez világosan cáfolja azt az érvet, hogy a társadalmi nemek vizsgálata ne lenne tudomány.

A gendertudomány férfiellenes? Kövér László, az országgyűlés elnöke még a Fidesz 2015-ös kongresszusán azt mondta, hogy „Nem akarjuk a genderőrületet, nem akarjuk Magyarországot a férfigyűlölő nők és a nőktől rettegő feminin férfiak és a gyermekekben és családokban csak az önmegvalósítás akadályát látó társadalommá lenni. (...) Szeretnénk, ha a lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk.”

Igen, sajnos az is érv szokott lenni, hogy a gendertudomány, de nevezzük inkább társadalmi nemek tudományának, támadás akar lenni a férfiak ellen. De erről szó sincs. A nemekről szóló vizsgálatoknak a társadalomkutatásban valójában az a fő kérdése, hogy miért nem kapnak a nők ugyanolyan elismerést, fizetést, figyelmet, mint a férfiak. Miért vannak alárendelt helyzetben a nők? Miért a nőkre hárul, és miért nem elismert az óriási tömegű otthonápolási, gondozási munka? Hogyan marad fenn a családon belüli erőszak, a munkahelyi vagy akár egyetemi szexuális zaklatás? Milyen mechanizmusok tartják fenn a helyzetet, és kinek áll ez érdekében? Mit lehet tenni, hogy jobb legyen nőnek lenni?

A tudományterület a hetvenes évek óta létezik. Mivel kezdődött?

Az előzmény a hatvanas évekig nyúlik vissza, amikor is a második hullámú feminizmus által támogatva, nőmozgalmi kérdésként indult a problémák megfogalmazása. Kezdetben elsősorban az angolszász országokban volt markánsan jelen. A terület képviselői alapvető kérdéseket vetettek föl az egyenlő bérrel, a munkaerőpiaci részvétellel és a reprodukciós jogokkal kapcsolatban, amelyekkel a hetvenes évektől az egyetemeken kutatók kezdtek el foglalkozni. A kutatások kezdetben csak a nőkre fókuszáltak, és azt vizsgálták, hogy mit tudunk a nők helyzetéről, jogairól vagy lehetőségeiről, hiszen korábban még erről se voltak részletes ismeretek. Aztán a nyolcvanas évektől már nemcsak a nőket mint társadalmi csoportot tanulmányozták, hanem a nemek közötti viszonyokat, kapcsolatokat, a nemek pozícióinak változásait, ezzel együtt a férfiak sokféle pozícióját, helyzetét – adott esetben társadalmi nehézségeit - is.

Augusztus 9-én az egyetemek 24 órát kaptak a kormánytól, hogy véleményezzék azt az előterjesztést, miszerint nem lesz lehetőség a jövőben genderrel kapcsolatos mesterszakokat indítani, az ELTE Társadalomtudományi Karán és a CEU-n van ilyen. Azzal érveltek, hogy nem éri meg fenntartani, mert nem ad piacképest tudást. Ön szerint is ezért akarják megszüntetni?

Az ELTE-n még csak tavaly kezdték el a szak oktatását, tehát a diákok legkorábban jövő nyáron kerülnek ki a munkaerőpiacra. A CEU-n végzett diákok elhelyezkedéséről az egyetem közzétette az adatokat, amelyek nagyon jó munkaerőpiaci kimenetet mutatnak. Szerintem sokkal inkább az a helyzet, hogy mint minden kritikai tudományra, a gender studiesra is úgy tekintenek, mint ami veszélyezteti a status quot. Vannak országok, ahol ezt a kritikai gondolkodást elfogadják, sőt jelentős kutatási forrásokkal támogatják, és vannak, ahol veszélyforrásként tekintenek rá, amit le kell küzdeni. Jó, ha tisztázzuk, hogy hazánk melyik csoporthoz akar közelebb kerülni. A globális helyzetünk már így sem kedvező.

Be tudja azonosítani azt a pontot, amikortól a közvéleményben szitokszó lett a gender? 

Nem annyira új ez a dolog Magyarországon. 2009-2010 körül, a Bajnai-kormány a választások előtti utolsó pillanatban elfogadta a nemek egyenlőségére vonatkozó stratégiát. Az aztán sosem valósult meg, de még így is bírálták. Volt benne egy olyan passzus, hogy nemi sztereotípiáktól mentesen kell a gyerekeket nevelni az óvodákban. Akkor sokan szándékosan úgy értették ezt, hogy nemi szerepektől mentesen kell nevelni a gyerekeket. Jöttek a vélemények, hogy majd biztos a kisfiúkat biztosan szoknyában kell járatni. Már akkor is szándékos félremagyarázások és átkeretezések történetek, amelyek megakadályozták, hogy a társadalom megértse és elfogadja a nemek egyenlőségének fontosságát. 

De miért?

Mert egyszerűbb nevetségessé tenni egy dolgot, mint arról valódi társadalmi párbeszédet folytatni.

Az utóbbi nyolc évben nem volt rá példa, hogy genderkérdésben kormányzati részről bárki összehívott volna egy szakmailag legitim kerekasztalt. Régebben létezett a Nők és Férfiak Társadalmi Esélyegyenlősége Tanács, amelyikben jelen voltak a tudomány, a civil szféra és a kormányzat szereplői. Ma semmi ilyesmi nincs, nincsen párbeszéd a kérdésben.

A gendertudomány szerint nemi szerepeinket elsősorban a társadalom alakítja, és nem a biológia. Viszont amikor a nők és a férfiak közötti különbségekről van szó, sokak egyértelműen a nemek biológiai meghatározottsága, fizikai eltérései alapján magyarázzák. Egyszerűbben: a nő szül, a férfi meg nem, és ez mindent – például a nők alacsonyabb bérezését, csekélyebb arányú vezetői pozícióikat, silány autóvezetési tulajdonságukat – is megmagyarázza. A szociológiai nézőpont viszont ezeket vitatja, téves nézetnek tartja.

Valóban. Ahogy az erről szóló cikkemben is írtam, míg a biológiai álláspont mellett síkraszállók úgy látják, hogy például az agyműködés és a gyerekvállalás megkérdőjelezhetetlenül előírják a férfiak és nők társadalomban elfoglalt lehetőségét és szerepét, addig a társadalmi magyarázat mellett érvelők azt állítják, hogy nem a biológiai, hanem a társadalmi szerepek korlátozzák, alakítják a férfiak és a nők lehetőségeit.

Van egy könyv, ami a különbséget azzal a jelképpel írja le, hogy a nők és a férfiak annyira különbözőek, hogy két égitestről, a Vénuszról és a Marsról érkeznek. Hogy látja ezt a gendertudomány?

Ezt a tudomány is sokféleképpen látja. Mint már jeleztem, a férfiak és a nők közötti különbségek pusztán a fiziológiai felépítéshez és a biológiai, reproduktív jelenségekhez köthetők, nem pedig a kognitív vagy szociális képességekhez.

 A társadalmi környezet és elvárások erősen meghatározzák, sőt előírják a nők és férfiak társadalmi pozícióit és a helyesnek tartott viselkedését. Aki követi az elvárásokat, az jutalmat és társadalmi elismerést érdemel, míg, aki attól eltér, az büntetésben részesül.

A biológiára való hivatkozás ilyen módon inkább ürügynek, semmint valódi magyarázatnak tekinthető. Ahogy ezeket az eleve biológiainak gondolt eltéréseket szándékosan fölerősíti a társadalom, megerősíti ezeket a sztereotip nemi elvárásokat, egymással szembeállítva rendezi el, úgy nem is kezeli egyenrangúan a társadalom tagjait.

Van például az a sztereotípia, hogy a nők egyszerre sok mindenre tudnak figyelni: a gyerekre, a főzésre, meg még vasalnak is. Ezek a tévhitek mind azt mutatják és sugallják rendszerszerűen, hogy ezeket a dolgokat a nőknek kell csinálni, hiszen a nők úgyis jobbak ebben. A másik ilyen népszerű elvárás, hogy a nők jobban bírják a monotóniát, így inkább nekik valók azok az amúgy is nagyon rosszul fizetett és alacsonyra értékelt feladatok, mint például varrónőnek lenni a gyártósoron vagy pénztárosnak az élelmiszeráruházban.

De ez csak egy sztereotípia? A nők nem bírják jobban a monotóniát?

Vannak emberek, akik jobban tűrik a monotóniát, és vannak, akik kevésbé. Nem arról van szó, hogy a nők tűrik és a férfiak nem tűrik, hanem az, hogy más-más személyiségek vagyunk és az egyik ember ilyen, a másik meg olyan.

A szexuális kisebbségek elutasítása, és ezen keresztül a szexuális kisebbségek kutatásának elutasítása is a genderellenesség aktív része. Leegyszerűsítve: ha kommenteket olvas az ember, azt látja, hogy többen valamiféle "meleglobbit" sejtenek a genderelméletek oktatása mögött. Miért fontos, hogy legyenek szexuális kisebbségekkel foglalkozó kutatások is?

Egy magát komolyan vevő és felelősnek érző társadalom az összes tagjának helyzetére figyel, nem tesz úgy, mintha nem lennének LMBTQI emberek, akiknek a többszörös hátránnyal kell megküzdeniük. Sokkal nehezebb munkát, elismerést és egyáltalán elfogadást kapniuk.

Ugyanakkor néhány politikus úgy tesz, mintha a nemek helyzetéről szóló kérdés csak ennek a speciális csoportnak a kérdése lenne, és igyekszik összecsúsztatni ezt a két ügyet. Olyan keretbe helyezik a nemekről szóló kérdést, hogy a magyar lakosság többsége még csak véletlenül se érezze azt, hogy ehhez a kérdéshez neki is köze van. 

Az is látható, hogy a genderellenesség akár az EU-ellenes retorikába is beleillik, hiszen az EU irányelveiben és esélyegyenlőségi politikáiban is rendre előkerül a nők hátrányának felszámolása és a nemek közötti egyenlőség előmozdításának elvárása.

Ön szerint mi fog most történni? Megszüntetik az érintett mesterszakokat?

Nem tudom. Remélem, hogy nem, hiszen az ott oktató kollégák remek szakemberek, az általuk átadott tudásra és kutatásokra sokan alapoznak, például a női vezetők támogatására létrejött Egyenlítő Alapítvány. Azt látom, hogy sorra megszólalnak a nagy nemzetközi szervezetek: az Európai Szociológiai Társaság elnöke, az Amerikai Szociológiai Társaság és további nagyon fontos nemzetközi szakmai társaságok nyílt leveleket írtak a miniszterelnöknek. A Magyar Szociológiai Társaság elnöksége és az Oktatói Hálózat is közzétette tiltakozását. A magyar egyetemek kevésbé szólaltak meg, hacsak a Rektori Konferenciának augusztus közepi kijelentését nem tekintjük annak.