Index Vakbarát Hírportál

Lélegeztetőre tették a pilisvörösvári halastavat

2018. augusztus 30., csütörtök 07:29 | aznap frissítve

Egyetlen éjszaka alatt tömegesen pusztultak ki a halak a pilisvörösvári Nagy-tóból. Mérgezésre utaló jel nincs, csak az biztos, hogy a víz oxigénszintje negyede a szükségesnek, és a beavatkozások ellenére nem emelkedett. A tó hatvanéves történetében még nem volt példa hasonlóra, de a magyarázathoz nem feltétlenül kell konteó.

Nem is bírom nézni. Itt nőttem fel, itt tanultam meg úszni. Ez az én életemben már nem lesz olyan, mint volt

– a férfi mégis szomorúan a tó felé néz, ahol épp mázsaszám pakolják a hatalmas döglött busákat a partra.

A tó közepén egy vízforgató lapátolja a vizet a katasztrófavédelemtől, arrébb a szentiváni tűzoltóktól kapott szivattyúval veszik ki a vizet, hogy aztán oxigénnel dúsítva engedjék vissza.

A túloldalon egy horgászegyesületi tag saját pénzen futtatott aggregátorral tol friss levegőt a vízbe. „Ezzel egy konténernyi halat biztosan megmentettünk már” – mondta Guti Tibor, ahhoz képest elég vidáman, hogy részben saját pénzéből napi 18 ezerért bérli az aggregátort, amely 300 liter gázolajat is felfalt 30 óra alatt.

Rejtélyesen eltűnt az oxigén

Pilisvörösváron az Aranyhegyi-pataktól északra öt halastó fekszik, ezeket a 61 éve létrejött Pilisvörösvári Horgászegyesület üzemelteti. A tavakat sokan bányatónak hívják, de csak közvetve kapcsolódnak a bányákhoz: innen nyerték ki a homokot, amellyel a közeli szénbányák kimerült járatait tömték be és zárták le. A tavak ezekkel a kotrásokkal jöttek létre, a legnagyobb az egyhektáros, helyenként 8-10 méter mély Nagy-tó.

Vasárnapról hétfőre ebben a tóban pusztultak el tömegével a halak. „Egy nappal előtte még gond nélkül horgásztak rajta. Nem tudok róla, hogy itt valaha is hasonló eset történt volna. Találgatnak az emberek mindenfélét, de nem tudunk semmit” – mondta a közeli horgászbolt eladója.

A magyarázatot egyelőre a tó közelében sem tudják. Vizsgálódik a Nébih, a katasztrófavédelem, a vízminták alapján azonban mérgezésnek jele nincs, csak az látszik, hogy

a tó oxigénszintje kritikusan alacsony: az optimális, literenkénti 8 milligramm helyett 2 milligramm sincs.

Hajnalban volt olyan hely, ahol 0,8 milligrammot mértek.

Jetskivel a természetért

A tóban pontyok, harcsák, süllők, gébek, és busák is vannak telepítve. Az utóbbiakból pusztult el a legtöbb, mivel az akár 30 éves, 50-60 kilós halak oxigénigénye is nagyobb. Busákat egyébként már régóta nem is telepítenek. 

Sok ivadék süllő is elpusztult, a harcsák, a pontyok és a csukák nagy része viszont megúszta a tavi armageddont, de pontos képet majd később lehet látni: a hétfő hajnalban elpusztult, felszínre került halakat ugyan az egyesület tagjai és sok önkéntes összegyűjtötte, ám amit nem sikerült, az a mélybe süllyedt, a víz majd akár egy-két hét múlva dobja fel újra.  

A halpusztulást ugyan sikerült megállítani, de csak azért, mert a tó szó szerint lélegeztetőn van. A vízforgató lapátok, a szivattyúk, a légbefúvó csövek mellett

MÉG JETSKIVEL IS MEGMOZGATTÁK A VIZET, HOGY A FELSZÍNI VÍZ LEJUSSON AZ OXIGÉNSZEGÉNY RÉTEGEKBE.

„Mentjük, ami menthető, de nagyon várjuk az önkormányzat segítségét is. Sokan jönnek, étellel segítik az önkénteseket, gázolajat hoznak az aggregátorokba, és a jetskikbe, de minden segítség jól jön” – mondta egy egyesületi tag.

Amit nappal belenyomnak, eltűnik éjszaka

A víz oxigénszintjét azonban így sem sikerült növelni a tó egészében, ha leállnának a gépek, a halak tovább pusztulnának. Az igazán különös, hogy a szomszédos másik négy tóban minden rendben van, abban is, ahová átfolyhat a víz a Nagy-tóból.

Pedig a tavak épp ugyanolyanok, ugyanakkor és ugyanúgy kotrással keletkeztek, azonos a halállomány, és arányosan ugyanannyi horgász használja őket, ugyanolyan módon – ahogy máshol is mésszel szabályozzák a zöldalga mennyiségét, amikor szükséges. Igaz, a többi tó kevésbé mély, 8-10 méter helyett legfeljebb 5-6 méteresek, átlagmélységük négy méternél kevesebb.

Emiatt van, aki mérgezést gyanít, valami olyan méreggel, amely gyorsan lebomlik, így nem kimutatható. „Ilyenből elég egy csepp is" – mondja valaki, bár arról, hogy mi lehet ez a misztikus anyag, nincs tippje. Azt egyébként is kizárták, hogy ciánszennyezés érte volna a tavat, de más mérgező anyagnak sincs nyoma.

A konteó helyett itt a természet

Nem kell azonban titkos laboratóriumokban kidolgozott rejtélyes vegyszer, amit egy még titkosabb társaság szórt a vízbe az éj leple alatt, hogy megvalósítsa az akármit. Például a futópályát a tó körül, ami most épül.

A 140 milliós beruházás októberre készül el. A nagy találgatásban az első napokban volt, aki arról beszélt, hogy a markoló tehetett bele valamit a tóba. Ennél azért van értelmesebb magyarázat is.

Alig két éve a tatai Öreg-tóban volt tömeges halpusztulás, és az ok ott sem vegyszer volt, ahogyan a Fekete-tenger 90 százaléka is természetes oknál fogva élettelen.

Több körülmény szerencsétlen, de messze nem példa nélküli összejátszása elég lehet ahhoz, hogy a szerves anyag természetes lebomlása halpusztulást okozzon.

A lebontást baktériumok végzik, ehhez oldott oxigént vonnak el. Ha ez kevés, akkor a vízben lévő szulfátionokból vonnak el oxigént, ekkor képződik a záptojásszagáról ismert kénhidrogén. De a rothadással metán is képződik, ez is mérgező lehet.

Mindez azonban a víz mélyén van, és általában apránként távozik a felszínen keresztül, így sem a tóban, sem a környezetében nem okozhat kárt. Baj – mennyiségénél fogva így is csak a halakat veszélyeztetve – akkor történhet, ha az iszapban felhalmozódott gázok valamiért egyszerre, nagyobb mennyiségben szabadulnak fel, végigpusztítva a vizet – ez történt két éve a már említett Öreg-tónál is. És ehhez ott is az kellett, ami szombaton Pilisvörösváron is megtörtént.

Addig ugyanis nagy meleg volt, a tó vize is felmelegedett – a sűrűbb, hidegebb, gázzal telítettebb rész értelemszerűen alul volt –, szombaton azonban hidegfront jött, sok esővel. 

Az eső hidegebb volt a tó felszíni hőmérsékleténél – nem véletlen, hogy az ilyen halpusztulás inkább nyáron fordul elő – és miután ez a hideg víz a tóra zúdult, lesüllyedt. A tó „felfordult”, egyszerre hozva fel a felszínre a természetes anyagok lebontásával járó mellékterméket.  

Hogy ez nem történt meg a többi tónál, azt megmagyarázhatja az is, hogy sekélyebbek, így kisebb volt a különbség a felszíni és a mélyebb rétegben lévő víz hőmérséklete között, ettől lassabban keveredett a víz, a gázok fokozatosabban jöttek a felszínre, esetleg ott az iszapréteg is vékonyabb, eleve kevesebb gáz halmozódott fel.

Arra is lehet válasz, hogy miért nem állt mindeddig helyre az oxigénszint: a Nagy-tóban a nemcsak a halak, de a fotoszintetizáló zöldalgák állománya is megcsappant, így az oxigéntermelés is lassabb – a másik négy tó láthatóan jóval zöldebb, ott tehát a zöldalgaállomány rendben van.

Először tehát ennek az állománynak kell helyreállnia, ekkor érheti el a megfelelő szintet az oldott oxigén aránya is. Ezen egy gyors eső most már inkább segítene, egyelőre azonban ez nem várható. Így marad a vízforgatás, meg a nagy halpusztulás miatt a víz fertőtlenítése.

„Ezután meg kell vizsgálni, mennyi ragadozó és mennyi békés hal maradt, utána kell végiggondolni, hogy milyen halakat kell telepíteni, nem megy ez azzal, hogy egy csomó pénzen beleöntünk találomra halakat” – mondta egy egyesületi tag, aki azzal vigasztalódhat, hogy a többi tóban továbbra is lehet horgászni.

A Nagy-tó helyrebillentése azonban még el fog tartani egy ideig.

A cikket kibeszélheti alább, vagy az Index Facebook-oldalán.

Rovatok