Képzelje el, hogy ön táborokat szervez egy nyugat-magyarországi kistelepülésen. Egy takaros, tornácos falusi házban várja azokat, akik meg akarják ismerni önmagukat, ki akarják pihenni az egész éves fáradalmakat, persze néhány tízezer forintos tábori díjért cserébe.

Hát nem jönne jól, ha ezeket a táborokat valami szuper, vadonatúj, panorámás, nagyobb helyen szervezhetné? Dehogynem. Csak ilyenkor mindig az a kérdés, hogy honnan szerezzen rá pénzt az ember.

Na, most akkor rázódjunk vissza a való életbe, és nézzük meg Tessely Karolina esetét. Tessely Karolina annak a Tessely Zoltán fideszes politikusnak a testvére, akit Orbán Viktor Felcsút környékének fellendítésével bízott meg. Tessely Karolina orvos végzettségű, pszichoterapeutaként dolgozik, ő viszi alapító elnökként a Habitus Alapítványt. Ez nem egy óriási szervezet, a legutóbbi beszámolójuk szerint tavaly 1,2 milliós bevételük volt, 1 százalékos felajánlásból pedig összesen egy embertől 11 254 forinthoz jutottak a NAV adatbázisa szerint.

Ez az alapítvány Magyarpolányban csinál női önismereti táborokat, és most EU-s forrásból nyertek a faluval közösen

turisztikai célokra, egyebek mellett egy menőbb táborhely építésére, ami a Lélekzug nevet viseli majd. Mindezt önrész nélkül, azaz az alapítványnak egy fillért sem kell hozzátennie.

A település önkormányzati üléseinek jegyzőkönyveiből szépen kirajzolódik a projekt sorsa és az akörüli viták, egészen a kezdetektől. A 362 milliót a falu, az alapítvány és a katolikus egyház közösen kapta, hogy mindenki csináljon valamit, ami neki jó. Az egyház az épületeit újította volna fel, a falu a Magyarpolányi Passióra felfűzve csinálna szakrális kiállításokat, a művházat felújítva Zöld Élet Bemutató Központot, az alapítvány pedig a Lélekzug Tréning Központot, amihez az önkormányzattól jutnának 12 ezer négyzetméternyi telekhez. Cserébe az egész projektnek évi 8500 látogatót kell felmutatnia majd.

 A jelenlegi magyarpolányi táborhelyszín

A projekt egyáltalán nem ment simán, mármint ami a pénz elnyerése utáni dolgokat illeti. A faluban, sőt az egyházon belül többen is kritikusan álltak a dologhoz, és az önkormányzaton belül is voltak képviselők, aki bizalmatlan kérdések tucatjait tették fel időről időre az üléseken, derül ki a jegyzőkönyveket olvasva. 

Mi lesz, ha nem jönnek össze a vállalások? Ki kinek tartozik majd kártérítéssel, anyagi felelősséggel? Mik lesznek a tulajdonjogi viszonyok, ha befejeződik a projekt? Ki kinek mennyiért adna el ingatlanokat a projekthez, és milyen értékbecslés alapján? Miért 14 millióért írta meg a pályázatot egy cég?

Tesselyt tavaly augusztusban meghívták egy önkormányzati ülésre, ahol igyekezett válaszokat adni a kérdésekre, de a feszült hangulatot és az egész projekt dinamikáját jól érzékelteti egy közjáték. Amikor Tesselytől megkérdezték, hogy az alapítványnak mennyi pénze van, tudna-e saját zsebből fizetni bármit a projektben, ha véletlenül úgy alakulna, ő azt mondta, a pénzt illető kérdésre nem köteles válaszolni, 

plusz megígérte az érseknek, hogy az egyházi ingatlanok felújítására is szerez pénzt. Ha a konzorciumból a Lélekzug kiesne, a pályázat

Egy idő után a feszültségek miatt a konzorciumi hármasból kilépett az egyház, mert nem látta biztosítottnak, hogy jut nekik annyi pénz, amennyiből megvalósíthatják az eredeti céljukat, a felújítást.

A támogatási részösszegeknek közelebb kellene kerülniük egymáshoz,

mondta erről diplomatikusan Korbély Krisztián egyházközségi képviselő a már említett önkormányzati ülésen. Tessely erre tavaly októberben a Facebookon fakadt ki az ügyben.

Grőber József polgármester az Indexnek azt mondta a pályázatról, hogy az egyház keresett korábban is pályázati lehetőséget a plébánia megmentésére, az épület felújítására. Egyházi keretre pályáztak is, de nem nyertek. Amikor jött az EU-s turisztikai pályázat, „próbálták adoptálni a plébánia épületének a felújítását". A régóta Magyarpolányban működő alapítványnak is volt korábban elképzelése, hogy depresszió-prevenciós egészségturisztikai központot hozzon létre hozzon létre. Ehhez felvetődött a plébániakert helyszínként, így jött végül össze a hármas konzorcium. Az egyház kilépésekor a rájuk vonatkozó pályázati részcélt átvállalta az önkormányzat, más helyszíneken fogják megvalósítani a terveket. 

Így most 3 elemű a pályázat: 

1. A kultúrházat átkeresztelik, új funkciókat kap, felújítják. Gyümölcsfákat, gyógynövénykertet, fűszerkertet telepítenek, a produktumokat eladják.
2. Lesz egy szakrális bemutatóközpont az iskola udvarában, ami technikailag az önkormányzat területe. Itt Jézus életét, a passiótörténetet mutatják be interaktív múzeumban.
3. Az alapítvány terveinek megvalósítása, a Lélekzug felépítése. A panorámás helyszínt az önkormányzat adta el az alapítványnak, Grőber elmondása szerint „jó áron".

A három projektelemnek kell évente 8000 főt behoznia, ami a polgármester szerint nem lesz nehéz, mert ha a Magyarpolányi Passióra érkező 3000 ember megnézi a három helyszínt, az már technikailag 9000 jegyeladás. 

Tessely Karolina megkeresésünkre azt mondta, az alapítvány 1996 óta működik, politikához semmi köze, ő mint mentálhigiénés szakember „nem politikával involvált", neki embert kell gyógyítania, és a munkában zavarná, ha színekre osztaná az embereket.

Ő azt állítja, nem mondott olyat, és nem is utalt arra, hogy ő szerezte a pályázati pénzt, amellett viszont kitart, hogy a pályázatban a mentálhigiénés rész a különleges, „a többi az 10 faluból 9-ben megvan". Azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy a pályázatban eredetileg szereplő egyházi ingatlan nem egy sima falusi templom, hanem a zirci apátság majorsága, amelyben tucatnyi pap dolgozik. Tessely azt mondta, nem ért hozzá, hogy a vállalt évi 8000 látogató teljesíthető-e, ezért vannak a turisztikai szakértők, akik szerint igen. Mindenesetre az alapítványhoz gimnáziumi osztályok rendszeresen fognak érkezni, tette hozzá.

Borítókép: Magyarpolány, Kossuth utca részlete, balra Nepomuki Szent János és Szent Flórián barokk szobrai a plébániaház kapubejárata előtt, jobbra a Szent László római katolikus műemlék templom tornya. Fotó: Nagy Zoltán / MTI