Ahogy arról beszámoltunk, több mint három év után, rövidesen megnyílhat a 7,5 (+2) milliárdból elkészülő Sorsok Háza. Az ötlet 2013-ban született, és oka van, hogy ennyi ideig húzódott: már az elején jelezte jelezte a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége), esélyes, hogy Schmidt Mária irányításával a magyar hatóságok felelősségét mentegető kiállítás jöhet létre, 2014-re ki is vonultak a nemzetközi tanácsadó testületből, majd végül azt otthagyták a külföldi szakértők is.

A legnagyobb magyar zsidó szervezet, neves holokausztmúzeumok, illetve azok kutatói, a témával foglalkozó történészek, vagy épp az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja szerint is sok probléma van a Schmidt-féle állandó kiállítással, például, hogy a kiállítás csak az 1938 és 1944 közötti időszakkal foglalkozik, (Numerus clausus 1920) nem foglalkoznak a nyilas hatalomátvétel előtti zsidóüldözésekkel, úgy állítják be, mintha a német megszállás előtt nem lett volna zsidóüldözés Magyarországon. Vagy hogy a kiállítás nem helyezi általános kontextusba a magyarországi zsidóüldözéseket, csak a gyermek áldozatok személyes tragédiáira koncentrál, illetve nincs szó a magyar hatóságok szerepvállalásáról zsidók deportálásában.

Állt is a projekt, mígnem Lázár János - aki 2015-ben leállíttatta a beruházást, és közölte, hogy a Sorsok Háza akkor fog megvalósulni, amikor annak tartalmát a magyarországi zsidó közösségek támogatni tudják majd - távozott a kormányból. Schmidt Máriáék így megoldhatták a kérdést: egy szeptemberi sajtótájékoztatón bejelentették, elkészül végre, meg fog nyitni a múzeum, és a partner - és aki meg is kapja a múzeumot - a Köves Slomó vezette EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség).

A bejelentés óta megszólalt már a Mazsihisz is, akik éles kritikával illették Slomóékat (nem a zsidó emlékezet fontos nekik, hanem a közpénz és az ingatlan vagyon), illetve elítélte az Európai Zsidó Kongresszus is, valamint hosszú cikkben bírálta a Jad Vasem múzeumának igazgatója, a magyarországi holokauszt szakértője is. 

Köves azt mondja, ők azért nem vettek részt a 2013-as, 2014-es előkészületekben, mert Schmidt Mária személyéről kezdődött vita, amiben nem akartak részt venni, majd amikor befagyott a projekt Schmidt Mária megkereste őt, hogy nézze meg a koncepciót.

Elmentem, megnéztem, és rokonszenves volt az érzelmi szálat megpendítő koncepció

- mondta, a koncepció lényege pedig elmondása szerint az volt, hogy 60-80 holokauszttúlélő személyes beszámolóján keresztül lehet végigkövetni a '38 és '48 közti időszakot. Ezután elmondta a véleményét, de nem kapcsolódtak be a munkába, később azonban

egy hosszabb folyamat végén úgy alakult, hogy elfogadtuk az ajánlatot.

Köves Slomó az interjúban elmondja, hogy az EMIH vezetőségével egyeztetett, mielőtt pozitív visszajelzést adott, de szerinte a holokauszt-szakértőkkel, vagy zsidó közélet szereplőivel nem is lett volna érdemes beszélnie, hiszen ő csak olyanokkal egyeztetett, akik látták a kiállítás anyagát, és arról volt véleményük. De most, hogy felvállalták a feladatot, minél több mindenkit szeretnének bevonni. Hogy kikre gondol, arról most nem szeretett volna mondani semmit.

Köves Slomó szerint nem problémás, hogy a kiállítás 1938-cal kezdődik, és bár ő is úgy gondolja, hogy a holokauszt nem csak úgy a semmiből jött '38-ban, és ő is úgy gondolja, hogy a Horthy-rendszernek komoly felelőssége van abban, ami 1944 után történt, de hozzáteszi:

Az, hogy a központi kiállítás a történet egy részére fókuszál, az nem jelenti, hogy a holokauszt többi részét és annak teljes kontextusát bármilyen módon szeretné elpalástolni. Mi ezt a kontextust meg fogjuk teremteni az időszaki kiállítással és az oktatási programmal.

Alapvetően azt gondolja, jó koncepció, hogy az érzelmi viszonyulást próbálja megteremteni a kiállítás a holokauszthoz, és ezzel kelti fel az érdeklődést. A kiállításért a szakmai felelősséget pedig magára vállalja.

A kérdésre, hogy szerinte nem probléma-e, hogy Schmidt Mária szerint a Horthy-rendszer parlamentáris demokrácia volt, az EMIH-vezető azt mondja, hogy a kiállításban úgy fog megjelenni a Horthy-rendszer, mint ami megteremtette a lehetőségét egy olyan Magyarország létrejöttének, ahol az antiszemitizmus fontos része lett a politikai rendszernek.

A legjobb párbeszéd egyébként akkor következik be az interjúban, amikor a Magyar Narancs újságírója azt veti fel, hogy amikor ilyen jó baráti viszonyt ápol a kormánnyal, akkor nem megy-e szembe a zsidó közösséggel (ahol egy 2017-es felmérés szerint 1% a Fidesz-támogatók aránya), majd így alakul a beszélgetés:

Köves Slomó: ... Én soha senkit nem buzdítottam arra, hogy a Fideszre szavazzon. Nekem nem politikai céljaim vannak. Nem célom, hogy a magyar zsidóság politikai beállítottságát megváltoztassam.

Magyar Narancs: Megjelent a fotója egy fideszes választási szórólapon...

Köves Slomó: Az részemről egy hiba volt, ami a figyelmetlenségemből fakadt. Nem tudatosult bennem, hogy az választási szórólap lesz...

A válaszban hozzáteszi, hogy a szórólapon idézett mondatát most is komolyan gondolja, és hogy még a szocialista időszakban alapították a belvárosi imaházukat, és az együttműködés az önkormányzattal utána is fennmaradt.

Kedden a Népszavának is reagált Köves Slomó egy erős kritikára. A Horthy-rezsim rehabilitálására irányuló hosszútávú terv részének tartja a Sorsok Háza múzeumot Randolph L. Braham, a New York-i City College és a City University of New York professzor emeritusa, írta meg a lap korábban. Schmidt Máriára utalva azt írta, az „egykori barát holokauszt-kutatóból harcosan nacionalista holokauszt-torzítóvá vált”. A kormány lépéseiről pedig úgy nyilatkozott, tisztára kívánják mosni a Horthy-korszakot.

Köves Slomó úgy reagált a kritikára:

A jelen hisztériakeltés, amely egy – valójában keveseket érintő – hitközségi belharcot kíván össztársadalmi szintre emelni, méltatlan ehhez a – teljes társadalmat érintő – fontos ügyhöz

Hozzátette, hogy az idős professzorral "egy általa töredékeiben ismert, félkésznek is alig nevezhető kiállítási anyagról mondatnak feltételes véleményt".