Magyarországon több mint 3 millió embernek van kutyája, ami a régió egyik legnagyobb kutyatartó nemzetévé tesz minket – derült ki a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet felmérésből, amit a Cofidis megbízásából végeztek el.
Lakossági felmérés: személyes interjúk, strukturált kérdőívvel, omnibusz-kutatás keretében. A minta mérete 1200 fő, a mintavétel módszere többlépcsős véletlen eljárás volt.
Menhelyi felmérés: Telefonos mélyinterjú 50 menhelyvezetővel készült.
A kutatás szerint a magyar emberek 36 százaléka lakik legalább egy kutyát tartó háztartásban. Az Alföldön a legnagyobb az ebsűrűség (a háztartások 45 százaléka), ezt követi Észak-Magyarország 34 százalékkal, a Dunántúl 34 százalékkal, és Közép-Magyarország 28 százalékkal.
A kutyás háztartás lényegesen gyakoribb a községekben (49 százalék), mint a városokban (33 százalék), különösen Budapesten, de még itt is 22 százalék az arányuk. Érdekesség, hogy a diplomások és a legnagyobb jövedelműek tulajdonában az átlagosnál ritkábban (26 százalék), míg a középkorúak körében gyakrabban van eb (43 százalék).
A tulajdonosok 42 százaléka nem zárja ki, hogy lesz újabb kutyája, és a válaszadók között összességében ugyanannyian vásárolnának inkább tenyésztőtől, mint amennyien menhelyről fogadnának örökbe (18-18 százalék). Az is kiderült még, hogy:
Csányi Vilmos Széchenyi-díjas etológus a kutatást bemutató kerekasztal-beszélgetésen elmondta, az örökbefogadásnál az a legfontosabb, hogy olyan kutyát válasszunk, aki be tud illeszkedni a család és a szűkebb környezet érzelmi köreibe, mindemellett tudatában kell lennünk annak, hogy mindez egy 2-3 éves gyerek szintjén működik. Csányi elmondta, hogy ebből a szempontból az ember és a kutya sokkal jobban hasonlít, mint a majom és az ember: amíg ugyanis egy csimpánz az anyja halálát nem éli túl, a kutya az emberhez hasonlóan a kötődés megszűnését követően 2-3 héttel később már képes új emberhez kötődni.
"Egy kutyával hosszú távú 10-15 éves elköteleződést vállalunk. Érzelmileg ugyanolyan mélyen éli meg, mint egy kisgyerek, ha időközben megunjuk, és emiatt az utcára kerül vagy vissza a menhelyre. Sokan fiatal kutya mellett döntenek, hogy könnyebb dolguk legyen később, pedig egy idősebb, érett kutya egy új gazdához is gyorsan tud kötődni és alkalmazkodni” – mondta Csányi, aki azt is elmondta, hogy sok emberrel beszélget, aki nem akar idős kutyát örökbe fogadni, viszont ezek a félelmek szerinte teljesen alaptalanok.
Az etológus az örökbefogadás kapcsán még azt is elmondta, hogy szerinte a felelős kutyatartást nehezíti, hogy az embereknek sokszor fogalmuk sincs a kutyák tulajdonságairól: sok kutyát az ugatás miatt un meg az örökbefogadója, miközben az ugatás genetikailag megalapozott tulajdonság, arról a kutyát leszoktatni csak nagyon kis mértékben lehet, ráadásul azt előre lehet tudni, hogy melyik fajta ugatós, és melyik nem az.
Csányi azt is elmondta, hogy bár szerencsésebb, ha kisebb lakásba kisebb testű kutyát fogadnak örökbe, valójában egy nagyobb mozgásigényű kutyát is lehet 30 négyzetméteres lakásban tartani, ha a gazda meg tudja szervezni, hogy naponta többször legyen lehetősége az állatoknak a szabadba menni.
Az ivartalanítás kapcsán az etológus a saját kutyája példáját hozta fel:
Jeromos másfél éves korában lett ivartalanítva, régi ellenségei megmaradtak, újakat nem szerzett
- mondta Csányi, aki szerint a memória fontosabb, mint a hormonszint, ezért felesleges például amiatt sajnálni az állatokat, hogy nem tudnak szaporodni, hiszen összességében az ivartalanítás által nekik is jobb lesz az életük.
A kutatás kitért a magyarországi menhelyek helyzetének feltérképezésére is, és a menhelyvezetőkkel készült mélyinterjúkból kiderült, hogy az ebek menhelyre kerülésének elsődleges oka a sok kóbor kutya (70 százalék), mely az ivartalanítás hiányából fakadhat. Másik fő oka pedig a felelőtlen választás (28 százalék), ugyanis sokan nem gondolják át alaposan, hogy az életmódjukhoz milyen korú, aktivitású és fajtájú kutya illik.
Kiderült, hogy markáns eltérés van az emberek véleménye és a menhelyek tényleges problémái között. A magyar lakosság másképp vélekedik a menhelyek nehézségeiről, mint maguk az érintettek. A magyarok úgy érzik, hogy legnagyobb probléma a menhelyeken a zsúfoltság (72 százalék), az anyagi jellegű problémák (34 százalék), valamint az, hogy nincs pénz az alkalmazottakra (18 százalék).
Azonban a menhelyeket megkérdezve, a legégetőbb a pénz- és a szakember hiány (66 százalék), a zsúfoltság (50 százalék), és számottevő az egészségügyi ellátására fordítható pénz szűkössége (34 százalék). A menhelyek segítése a lakosság körében a legnépszerűbb, a legtöbb támogatás ugyanis az emberek részéről és a civil szervezetektől érkezik, míg a cégek a harmadik helyen állnak a listán, ezt követi az önkormányzat és végül az állam.
A konkrét segítségnyújtás mellett a Cofidis ezért a kutyabarát lakosságot bevonva elindítja közösségi adományozó kampányát a Hangya Közösséggel együttműködve.
A kóborkutyák számának csökkenéséhez az állam is hozzá tudna járulni, de elég sok a hiányosság ezen a területen.
Csányi szerint például elterjedt jelenség, hogy nyugati-európai kutatólaborokba Magyarországról adnak el ellopott vagy talált kutyákat, ez ellen pedig az állam tudna fellépni szigorú ellenőrzéssel és bírságolással.
Ugyanakkor ivartalanítási programokkal is sokat tudna segíteni az állam: ezzel ráadásul a menhelyek válláról is le lehet venni a teher egy részét. Csányi erről azt mesélte, hogy nemrég Görögországban volt, ahol egy városban feltűnt neki, hogy sok, ránézésre kóborkutyának tűnő eben volt nyakörv az utcán. Később kiderült, hogy a városban pár évvel azelőtt egy széleskörű program keretében ivartalanították kóborkutyák tömegeit, ami hosszú távon oldja meg a problémát. Mindezt ugyanakkor a magyar hatóságok annak ellenére nem hagyják, hogy nemzetközi szervezetek vállalnák, hogy besegítenek a programok lebonyolításába.
(Borítókép: Joe Raedle / Getty Images Hungary)