Azért adta oda a Schmidt Mária-féle Sorsok Házát a Fidesz Köves Slomóéknak, hogy a haszidisták ráüssék a kósersági pecsétet, esetleg direkt össze akarják veszejteni egymással a zsidókat, vagy csak a Mazsihisz környékén pánikolnak előre indokolatlanul? Hosszú idő után először ült le egymással a két rivális zsidó szervezet képviselője, de csak azért, mert soha nem volt ilyen rossz köztük a helyzet, mint most.
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke nem akart részt venni, de Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija végül vállalta, hogy leül vitázni Köves Slomóval, a Mazsihisszel szemben rivális, a Fidesz által favorizált hitközség, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetőjével. Ők ketten évek óta nem nagyon beszélnek, most pedig minden korábbinál rosszabb a két zsidó szervezet viszonya. Az apropó a Sorsok Háza, az a bő 7 milliárd forintos állami projekt egy új holokausztmúzeum megvalósítására, aminek a sorsa hosszú altatás után szeptemberben fordulatot vett.
Közmegítélés szerint ez Lázár János országos politikából való kiesésével függ össze. A Sorsok Házát arra a Schmidt Máriára bízták, akivel Lázárnak egyébként is konfliktusos volt a viszonya. Miután 2013 körül kitalálták, hogy legyen új holokausztmúzeum, elég hamar kitört a balhé. A bedobott, a hírek szerint eléggé összecsapott koncepcióterv ellen a Mazsihisz és a nagy külföldi holokausztmúzeumok, a jeruzsálemi Jad Vasem és a washingtoni Holocaust Memorial szakemberi is tiltakoztak, itthon az MTA BTK Történettudományi Intézete írt róla kemény kritikát. Általában attól tartottak, hogy a magyar hatóságok felelősségét mentegető kiállítás jöhet létre, és hamarosan ki is vonultak a nemzetközi tanácsadó testületből, Lázár János pedig Schmidttel szembefordulva 2015-ben leállította, majd éveken át sikeresen blokkolta a projektet. Ekkoriban Orbán Viktor is ígéretet tett rá, hogy a kiállítást csak akkor nyitják meg, ha kialakul egy konszenzus az ügy körül.
Lázár a választás után visszavonult Hódmezővásárhelyre, most szeptemberben pedig Schmidt Máriáék egy sajtótájékoztatón bejelenthették, hogy végre elkészül, és meg fog nyitni a múzeum. Partnernek nem a legnagyobb magyarországi zsidó szervezetet, a Mazsihiszt választották, hanem a Köves Slomó vezette EMIH-et, akik meg is kapták a múzeumot, ők lesznek a tulajdonosai.
A terveket elítélte az Európai Zsidó Kongresszus, és hosszú cikkben bírálta a Jad Vasem Múzeum igazgatója, valamint a magyarországi holokauszt talán legtekintélyesebb szakértője, az amerikai Randolph L. Braham. A kritikák legfőbb vonala az volt, hogy a kiállítás csak az 1938 és 1944 közötti időszakkal foglalkozik, és attól tartanak, hogy nem lesz szó a magyar hatóságok szerepvállalásáról a deportálásokban, és majd úgy állítják be, mintha a német megszállás előtt minden rendben lett volna Magyarországon.
Az ügy végletesen kiélezte a Mazsihisz és az EMIH konfliktusát is. Előbbiek éles kritikával illették Slomóékat, azzal vádolva őket, hogy nem is a zsidó emlékezet fontos nekik, hanem a közpénz és az ingatlanvagyon.
Idáig a Mazsihisz és az EMIH ellenfelek voltak, de az utóbbi két hétben már ellenségekről van szó, és ez már nagyon nem jó, nem lehet háború, ezt meg kell gátolni
– kezdte Frölich Róbert a csütörtök esti vitát a Bálint Házban, azt magyarázva, hogy egyáltalán miért ül le Köves Slomóval. A két szervezet egyébként sincs jó viszonyban egymással, és emögött egyaránt vannak vallási (a Mazsihisz elsősorban a szekularizált, nagy arányban vallástalan és a neológ zsidóságot képviseli, míg az EMIH egy, a megjelenése előtt Magyarországon alig jelenlévő haszidista irányzathoz, a Chábád Lubavics mozgalomhoz kötődik), a zsidóság megélésével kapcsolatos, valamint üzleti és politikai ellentétek: a Fidesz-kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló EMIH jelentős politikai támogatást élvezve egész intézményhálózatra, médiára és oktatási portfólióra tett szert, annak ellenére, hogy tényleges tagsága a kritikák szerint minimális a szervezet láthatóságához képest. Ennek ellenére a kormány rendszeresen a magyar zsidóság reprezentánsaként kezeli Köves Slomó szervezetét, ami éppen eléggé zavarja a Mazsihiszt.
Arról, hogy a Sorsok Házát miért az EMIH kapta meg, Köves Slomó most azt mondta, csak feltételezései vannak (ezekről azonban nem beszélt), és azt sem tudja, mekkora lesz az intézmény költségvetése. (A megvalósítás költsége ismert, a kormány most adott újabb 2 milliárdot az eredeti 7 mellé.) Az pedig, amit arra válaszolt, hogy legalább gesztus jelleggel miért nem vonták be a Mazsihiszt, elég szépen megmutatja, hogy az elvileg a holokauszt méltó megemlékezésére szolgáló intézmény miatt most milyen a viszony a két meghatározó zsidó szervezet között:
Ha a diskurzus odáig fajul, hogy a másik felet prostituáltnak minősítjük, onnan nehéz ebbe az irányba elmenni.
Köves ezzel Heisler András Mazsihisz-elnök nyilatkozataira célzott; de Heisler azt is mondta, hogy „Schmidt Máriát a Holokauszt-kutató szakma diszkvalifikálta, ő kiírta magát a Holokauszt-kutató történészek sorából”.
Min alapul ez a megelőlegezett bizalmatlanság a Sorsok Házával szemben, Schmitt Mária személyén? – kérdezte a Bálint Házban a házigazda szerepét betöltő Rangos Katalin. „A Terror Házán alapul. Schmidt Mária személye nem garancia arra, hogy a Sorsok Háza hitelesen mutassa be a holokauszt történetét. Horthy Magyarországának felelősségét próbálja áttolni a náci Németországra, pedig a holokauszt adminisztratív előkészítésében a magyar hatóságoknak komoly szerepük van” – válaszolta a főrabbi, azt hangsúlyozva, hogy az első magyarországi zsidótörvény az 1920-as numerus clausus volt, így 1938-cal kezdeni egy kiállítást az előtörténet tagadása lenne.
Az elmúlt napokban az időhatár volt az egyik fő vitatéma: a hírek szerint a kiállítás csak 1938-tól '48-ig beszélné el a zsidóság történetét. Ez így szerepelt az évekkel ezelőtt megírt koncepcióban, és most mindenki úgy tekinti, hogy ez érvényes továbbra is, bár erről hivatalosan nem tudni semmit. Köves Slomó ezzel a neuralgikus kérdéssel kapcsolatban nem igazán volt konkrét csütörtökön sem. „Az alkotómunka csak most indul el, még csak egy koncepció-forgatókönyv van” – hangsúlyozta.
Nem arról van szó, hogy van egy részletes terv, amire rá kell nyomni a kósersági pecsétet. Én a most induló alkotómunkáért tudok felelősséget vállalni.
Köves most erősen hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem akarják tagadni a magyar felelősséget. „A Horthy-rendszer felelősségéhez nem férhet kétség. Ennek a bemutatása nélkül egyetlen holokausztot bemutató kiállítás sem tudna hiteles lenni.”
Amit a kiállításról tartalmilag most tudni lehet, nem sokkal több annál, mint hogy gyermektúlélők által elbeszélt történeteken keresztül akarják bemutatni a holokausztot, nagy részben az érzelmekre akarnak hatni egy olyan kiállítással, ami a gyerekeket, fiatalokat is megérinti.
Gyerekkel és kutyával mindent el lehet adni, de a gyerekek élményein keresztül nem lehet mindent elmondani.
– reagált erre Frölich, aki szerint a nagy többségnek ebből az fog lejönni, hogy mindenki bujtatta a zsidó gyerekeket, és az a tévképzete lesz, hogy Magyarországon csupa embermentő élt. Szerinte az arányok „vélelmezhetően el lesznek torzítva”.
Egy még nemlétező intézményről tesznek különféle feltételezéseket. Az ellen is nehéz védekezni, ha azt mondják, hogy lopok. De ha azt mondják, hogy majd lopni fogok, az lehetetlen
– mondta Köves, aki elismerte, hogy például a Holocaust Memorial kritikájában fontos szakmai szempontok vannak. „Mások inkább azzal foglalkoznak, hogy melyik a nagyobb zsidó szervezet, vagy inkább politikai térben mozognak” – jegyezte meg.
Bár sokan főleg Schmidt Máriától és a jobboldali emlékezetpolitikától féltik a vészkorszak bemutatását, a jelek szerint Köves Slomóék helyett mégis inkább az állami fenntartást választanák. „Azzal, hogy a Sorsok Házát átadta az EMIH-nek, Orbán azt mondja, hogy a holokauszt egy zsidó ügy. Ez a legnagyobb probléma, mert a holokausztnak nemzeti ügynek kell lennie, ezért a múzeumnak állami kézben kellene maradnia” – foglalta össze kritikáját Frölich.
Az is lehet, hogy a botrány miatt megint jegelik egy időre a Sorsok Háza projektet. „Ha nincsen béke e körül az ügy körül, akkor semmi sem hajt bennünket, kivárhatjuk, amíg ezek a viták nyugvópontra jutnak” – mondta hétfőn a Parlamentben Orbán Viktor egy interpellációra válaszolva. Ez alapján az sem lehetetlen, hogy visszatér egy időre a Lázár-féle altatós megoldás. Most Köves Slomó is azt mondta erre, hogy nem kell sietni, nincs semmilyen sürgető céldátum.
Lehet, hogy Orbán már az újabb nemzetközi kritikák ismeretében nyomott bele a fékbe: mint az csütörtökön a magyar sajtót is bejárta, a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum újból felhívta a magyar kormányt, hogy „tartsa magát a budapesti holokauszt emlékmúzeummal kapcsolatosan még 2015-ben vállalt kötelezettségeihez”, ahhoz, hogy a józsefvárosi projekt nem folytatódik nemzetközi tanácsadó testület bevonása nélkül, és a Sorsok Háza létrejöttének feltétele a magyarországi zsidó közösségek támogatása. A közleményben nyíltan nekimennek Schmidt Máriának is:
Orbán Viktor miniszterelnöki hivatalának döntése az erősen torzító kiállítási terv megvalósításáról ellentmond az USA múzeumának 2015-ben nyújtott biztosítékoknak, miszerint a történetileg elhibázott terv lekerül a napirendről, és a tervezet szerzője, Dr. Schmidt Mária nem vesz részt az új emlékmúzeum kialakításában.