Megindultak a hajléktalanperek Budapesten: miután életbe lépett a szabályozás, amely szerint szabálysértésnek minősül, ha valaki „életvitelszerűen közterületen tartózkodik”. A Fővárosi Törvényszéken az első ügy figyelmeztetéssel zárult a hajléktalan férfival szemben. (Hogy ettől mi módon előzhető meg a szabálysértés megismétlődése, az nem derült ki. A férfit 6350 forint perköltség is terheli, amit 30 napon belül kell befizetnie.) A második per rögtön utána indult egy öt hónapja utcára került asszonnyal szemben.
Egyik szabálysértő sem volt a tárgyalóteremben, őket őrizetük helyszínéről kapcsolták videón a kis méretű tárgyalóterembe, amely a sajtó érdeklődése miatt különösen szűk volt. Szvobodáné Ladányi Lilla titkár - a szabálysértési ügyeket titkárok vezetik le, bírói kinevezés ehhez nem szükséges - ezért csak hat újságíró megjelenését engedélyezte.
A per késve indult Oláh Kálmánnéval szemben.
"Jól hallja a közvetítést?"
"Kicsit lehetne hangosabb" - válaszolta a közvetítés túloldaláról a szabálysértésért bíróság elé került hajléktalan. A közvetítés akadozott is, végül sikerült tisztázni, hogy az asszony panasszal élt az őrizetbe vétel ellen. "Önhibámból voltam ott, ahol voltam." A bíróság az őrizetbe vétel megszüntetésére irányuló kérelmet elutasította.
Életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt került a bíróságra a 61 éves asszony, aki elmondta, átmeneti állapot a hajléktalansága.
Élő videónk a helyszínről, a tárgyalás első feléről itt nézhető meg:
"12.20-kor a rendőrök a Feneketlen-tó partján észlelték, hogy egy idősebb hölgy a padon üldögél, ahol párnák és takarók is fel voltak halmozva. A rendőr intézkedést kezdeményezett, miután észlelte, hogy a hölgy életvitelszerűen tartózkodik a helyszínen" - tárta fel az ügy hátterét a bírósági titkár.
Oláh Kálmánné nem először tartózkodott életvitelszerűen közterületen: három másik helyen is hajléktalankodott, ám tevékenységét a figyelmeztetések ellenére sem hagyta abba. Így a Gyorskocsi utcába szállították.
Az ismertetésből kiderült, hogy tett kísérletet arra, hogy a felszólításnak lehetőségei szerint eleget tegyen: egy másik helyszínen cókmókjait zsákba helyezte, újabb felszólítás után ingóságaival el is ment onnan. Ám innen is közterületre ment, - útközben sem lett ingatlana - így a szabálysértés továbbra is fennállt.
A negyedik figyelmeztetéskor a rendőrség elszállította minden ingóságát, azokat is, amelyekre az asszony igényt tartott.
"A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, megállapítható, hogy az érintett személy elkövette a szabálysértést" - mondta a titkár.
Az eljárás alatt kiderült, hogy Oláh Kálmánné kész lett volna közmunkát vállalni, ám a megadott időpontra nem készültek el az ehhez szükséges orvosi igazolások.
Nem sokkal ezután a titkár szünetet rendelt el, mert Oláh Kálmánné ügyvédjével kívánt konzultálni. Az ügyvéd indítványozta, hogy védence személyesen is megjelenhessen a teremben, ne csak videóközvetítéssel tartsák a kapcsolatot, a titkár azonban ezt az indítványt elutasította.
Az eljárás alapos volt, minden lehetséges részlet feltárására sor került:
"Kiskorú gyermekei vannak? - kérdezte a titkár.
Már nincsenek.
Terhes?
Nem 62 éves vagyok."
Ezután Oláh Kálmánné részletesen beszélhetett az életéről, fokozatosan belelendülve, jól kirajzolódott a rendszerváltáskori sors.
Oláh Kálmánné érettségizett, gyors- és gépírónőként dolgozott, a belügyminisztériumban majd egy bizományiban is, az értékesítési osztályvezető titkárnőjeként.
1995-ben kiment az Egyesült Államokba - élete legnagyobb hibájának bizonyult. Mikor szülei meghaltak, haza is jött, de "már szégyelltem visszamenni a bizományiba, mert mindenki azt hitte, hogy jól fizető munka miatt mentem el".
Ezután dolgozott a II-és számú gyermekklinikán, majd a felnőtt fül-orr-gégészeten is, takarított. Később máshol is takarítást vállalt, "fillérekért, volt hogy egész péntekre ezer forintot kaptam a Kosztolányi Dezső téren."
Az asszony élettársa tavaly meghalt, elmondása szerint ezért került bajba, idén februárban élettársa családja miatt el kellett hagynia a lakást. "Elmentem hajléktalanszállóra,, ott nem maradtam: kutyám is máshol volt, bent meg gennyes lábú emberek voltak, büdösek, ezt nem tűrtem."
Néhány napig a 4-6-oson ingázott, majd elment régi otthonához a Kosztolányi Dezső térre.
"Leültünk a padra, két kis motyóval. Ott éjszakáztunk, hűvös volt. Egy mérnökember hozott nekem takarót, hogy le ne fagyjak. Ezután sok ember jött hozzám jó szándékkal, sokan ruhákkal." - adott képet arról, hogy az életvitelszerűen közterületen tartózkodás azért nem mindenki szemében tűnik szabálysértésnek. "Sok segítséget kaptam, tudtam, hogy nem maradok végleg hajléktalan."
Elmondása szerint "egy kövér vörös nő", aki "világítós nyakörvekkel sétáltatja a kiskutyáit" és valamikor a rendőrségen dolgozott, ezért "messzire elér a keze", hívta ki rá a rendőröket. Felszólították, hogy menjen el a térről, a ruháit - amelyeket nagyrészt az őt a napokban segítő emberektől kapott - tegye két zsákba, és hagyja a pad mögött.
Az asszony ennek eleget tett, de szemtanúktól úgy tudja, a vörös nő, aki folyamatosan videózta is a hajléktalan asszonyt - végül az éjszaka szétszórta a zsákban lévő ruhákat. "Másnap újra összeszedtem a leveles, sáros ruhákat."
Ezután jöttek ki a rendőrök újra és kobozták el az asszony minden ingóságát. „Meg vagyok őszülve, be akartam festeni a hajam, elvitték a csomagomat, most el kell mennem érte. Igen, adtam magamra, mosakodtam, tisztálkodtam, mert nem érzem magam csövesnek."
"Olyan cselekményeket végzett, amelyeket az emberek a lakóotthonukban szoktak végezni." - szűrte le Oláh Kálmánné szavaiból a vád képviselője. "Nem célja, hogy hajléktalan életmódot folytasson, de ez nem mentesíti a felelősségre vonástól. Az életvitelszerűséget bizonyíthatóvá teszi az is, hogy jelenleg lakcímmel nem rendelkezik." Az ügyész szerint nem volt más lehetősége a rendőrségnek, mint előállítást, miután a hajléktalanszállót sem kívánta igénybe venni.
Az ügyvéd szerint az eljárást fel kellene függeszteni és a szabályozás miatt az alkotmánybírósághoz kellene fordulni. Oláh Kálmánné esetében szándékosságról sincs szó, az élet sodorta az asszonyt hajléktalan helyzetbe. Az ügyvéd kifogásolta a hajéktalanszálló igénybevételének elutasítására vonatkozó ügyészi érvet is: "9500 férőhely van a hajléktalanszállókon, ehhez képest az utcán 15-30 ezer között van a hajléktalanok becsült száma" - mondta, megjegyezve, hogy egyébként is önkéntes a szállók igénybe vétele, ám a gyakorlatban kényszerítik őket erre a szabálysértéssel való fenyegetéssel, ami véleménye szerint alkotmányellenes.
Nemzetközi szerződésekbe is ütközik az új jogszabály: az ügyvéd szerint a magántulajdonhoz való jogot sérti az ingóságok elkobzása, de az is, hogy korlátozzák a szabad mozgását a közterülettől való eltiltással a hajléktalanokat, noha törvényesen tartózkodnak az állam területén, közveszélyt ne okoznak.
Európai Emberi Jogok Egyezménye sérül azért, mert az eljárás nem biztosítja védelemhez való jogot és a tisztességes eljárás, valamint az emberi méltósághoz való jog követelményének sem felel meg.
Ennek alapján az ügyvéd az eljárás megszüntetését kérte.
A bíróság zárt ülésen hozta meg a döntését, amely szerint Oláh Kálmánnét figyelmeztetésben részesítették.
Ezután az ülést ismét megszakították, amíg a hajléktalan asszony ügyvédjével konzultál.