Nyílt levélben tiltakozik az 1001 orvos hálapénz nélkül zárt Facebook-csoport a múlt hétfőn életbe lépett hajléktalanrendelet ellen. A csoport tagjai "orvosként és felelős értelmiségiként" úgy érzik, meg kell szólalniuk hajléktalan honfitársaik érdekében:
A szegénység, a hajléktalanság az embert érő egyik legnagyobb csapás, melyet legtöbbször családi, élethelyzeti krízis, testi és/vagy lelki betegség idéz elő és kísér. Megelőzni, segíteni, orvosolni kell, és nem kriminalizálni.
A csoport tagjai arra kérik mindenkit, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a hajléktalanok életkilátásainak, helyzetének javításáért, emberi méltóságának tiszteletben tartásáért. Szerintük el kell érni, hogy a rászoruló emberek valós segítséget kérhessenek és kaphassanak.
A csoport tagjai felhívják a figyelmet arra, hogy a hajléktalanság kriminalizálása nem vezethet érdemi megoldáshoz, különösen azt a tényt figyelembe véve, hogy a hajléktalanok nagy hányada mentális beteg és/vagy rokkant.
Az új törvényi szabályozás ugyan eltünteti a szemünk elől a hajléktalanokat, ám ezáltal jelentős részük eltűnik a szociális és egészségügyi ellátórendszer szeme elől is, így végül később, rosszabb egészségi állapotban jut orvosi ellátáshoz.
Emellett arra kérik a hatóságokat, hogy a folyamatban lévő és a jövőbeli eljárások során biztosítsák az érintettek számára az őket a hatályos jogszabályok alapján is megillető jogi képviseletet, és rendeljenek ki orvosszakértőt, amennyiben szükséges.
A hétvégén egy ügyvéd kezdeményezett online petíciót a hajléktalanság kriminalizálása ellen, ami
száz évvel ezelőtti elvek szerint egy kényszermosdatással és a zsúfolt szállókra zsuppolással “oldja meg” a dolgot
A petíciót eddig 1600-an írták alá, szerdán pedig nyílt levélben csatlakozott hozzá egy sor társadalomtudós, akik felhívták a figyelmet arra a jelenségre, hogy
a rendszer fokozatosan stigmatizálja az érdek- és jogvédelemre legkevésbé képes, anyagi, kapcsolati vagy más erőforrásaiktól legsúlyosabban megfosztott embereket, akik így jóformán semmiféle társadalmi szolidaritásra nem számíthatnak.
És a döntéshozók tudomást sem vesznek a magyarországi lakhatási válságról, melyre példaként hozható fel, hogy 100-ból 28 magyar él beázó, penészes, fürdőszoba, netán WC nélküli vagy túlságosan sötét lakásban, vagy a szüleivel együtt élő 10-ből 4 magyar fiatal szeretne, de nem tud a szüleitől elköltözni.
A "büntetőipar felfuttatása" és a hajlék nélkül élő emberek hatósági vegzálása helyett ezért az aláírók többek között követelik