Interjút adott Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a Szív nevű jezsuita lapnak abból az apropóból, hogy a hónap elején a parlament hajléktalanokat büntető törvényt fogadott el. Azóta a törvényt számos bíróság az Alkotmánybírósághoz küldte felülvizsgálatra az emberi méltóságra és a törvény ki nem dolgozottságára hivatkozva.

Hajléktalanokat ugyanis azért állítottak elő rendőrök, mert hajlékuk nem lévén, az utcán tartózkodtak életvitelszerűen, ahogy a törvény fogalmazott. Vecsei azonban nem kritikusa a törvénynek, sőt. Azt mondja, hogy „vannak, akik azt várják tőlünk, hogy tiltakozzunk, mások pedig hogy értsünk egyet. Mi viszont ellátó szervezetként a ránk bízott emberekért tartozunk felelősséggel, és azt keressük, mi az, amitől ténylegesen jobb lesz az életük.”

Szerinte „most bekerülnek hozzánk olyan hajléktalanok, akik eddig nem. Bár szerettük volna, eddig nem sikerült kimozdítani őket. Arról az utcán élő négy-ötszáz emberről beszélünk, akik első pillantásra jól beazonosíthatók. Tíz-tizenegyezer társuk viszont elfogadja az ellátást."

Vecsei szóvá teszi, hogy emberek pénzt, ruhát adnak hajléktalanoknak, szerinte azonban arra lenne szükség, hogy megkérdezzük a hajléktalan nevét. „Ha pénzt adunk vagy ennivalót, ruhát viszünk neki. Ez a fajta szolidaritás talán a legerősebb, legjobban látható jele annak, hogy vele vagyunk. [...] Nagyon sok munkánk van abban, hogy az utcáról valaki bejöjjön velünk a szállóra, és gyakran azért marad kint mégis, mert valamit kap járókelőktől. A menet közben odaejtett húszforintosok vagy kétszázasok azt üzenik, hogy az emberek segítenek neki. Ő pedig nemet mond az ellátásra, melynek során mondjuk megmentenék a kukacos lábát. Ezért mi azt szoktuk kérni, hogy aki segíteni akar, tudja meg a hajléktalan ember nevét.”

Azzal kapcsolatban, hogy sokan érvelnek a hajléktalanság ellen az utcaképre hivatkozva Vecsei azt mondja: „Ha vendég jön hozzám, a nappaliban ültetem le, és nem vezetem körbe, hogy ott szoktam kiteregetni, és ide gyűjtöm a szennyes edényeket. A városban is lehetnek olyan helyek, ahol elsősorban nem a megoldatlan problémáinkat szeretnénk láttatni, és született egy olyan politikai döntés, hogy a nagyon frekventált területeken rendet kell tartani. Miért ne lehetne elfogadható, hogy vannak olyan közös érdekeink, amelyekhez a szebbik arcunkat kell mutatni.”

(Borítókép:  Vecsei Miklós a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) általános alelnöke beszédet mond a Hajléktalan Jézus szobra mellett a miskolci Hősök terén a Minorita templom előtt 2017. május 18-án. – fotó: Vajda János / MTI)