Visszatérő panasz a lakók részéről nyaranta, hogy éjszaka nagyon hangosak a megkülönböztető jelzést használó járművek szirénái, amit a kisebb, késő este már elenyésző forgalom már nem is indokol. Külföldön van, ahol bevezették a sűrűn lakott területeken az éjszakai üzemmódot, amikor halkabban szól a hangjelzés. Magyarországon egy több mint ötvenéves szabvány szabályozza, hogy szólhatnak a megkülönböztető jelzések.
Bár mindenki megérti, hogy a helyszínre siető rohamkocsiknak szirénázniuk kell, gyakorta felmerül, hogy a hangjelzés hangereje közelről, vagy gyér forgalmú, nyári éjszakákon, amikor mindenki nyitott ablaknál alszik – túl erős.
Az elmúlt hónapokban sokszor volt alkalmam több országból hazánkba látogató külföldiekkel beszélgetni, akik maguk tették szóvá, hogy nálunk a szirénák rettentő hangosan szólnak, beszélgetni, telefonálni például egyáltalán nem lehet mellettük. Néhány ilyen után külföldi útjaim során direkt figyelni kezdtem és meglepődtem, hogy más európai országokban egyáltalán nem alapvetés, hogy a szirénázó mentőautó mellett meg kell süketülni.
– írta olvasónk.
De valóban erős-e a magyar sziréna hangja, egyáltalán milyen hangerővel szólhat, ki ellenőrzi a mértékét? Magyarországon a megkülönböztető jelzéssel ellátott gépjárművek műszaki vizsgájához szükséges hangnyomás-mérésről állami vagy civil akkreditált vizsgáló állomás adhat ki mérési jegyzőkönyvet.
Helyszíni bemérésre sajnos nem sikerült bejutnunk, hiába próbálkoztunk például az Országos Mentőszolgálatnál. Az OMSZ még a konkrét, szirénákkal kapcsolatos kérdéseinkre se válaszolt. Megkerestük a rendőrséget is, ahol arra a kérdésünkre, hogy futott-e be hozzájuk panasz hangos sziréna miatt, azt válaszolták, hogy nem gyűjtenek ilyen adatot, a jelenlegi jogszabályt pedig nem akarták véleményezni.
Háttérkutatásunkból kiderült, hogy a megkülönböztető jelzésként használt szirénák használatát és hangerejét egy majdnem ötvenéves szabvány (MSZ 07-4009:1982) szabályozza egy 1994-es KHVM rendelet alapján. A szabvány szerint a mérendő legnagyobb hangnyomás szintet a talajtól 0,5-1,5 méterre kell megkeresni. A gépjárművel szemben valamint arra 45 fokos szöget bezáró területen minimálisan 103 decibel, míg a gépjárműtől 90 fokra oldalt minimum 98 decibel hangnyomást kell mérni. Ezek hiányában a gépjármű a hangnyomás mérésen nem mehet át. Azaz a jogszabály a minimális hangerőt határozza meg, a maximálisat nem. De mennyiben tér el az a külföldi szabályozástól?
Megkerestük a berlini és a bécsi mentőket is, ahol az Országos Mentőszolgálattal ellentétben napokon belül válaszoltak kérdéseinkre.
Dietmar Klose, a Bécsi Városháza MA 36-os ügyosztályának vezetőjének elmondása szerint Ausztriában sincs vonatkozó törvényi szabályozás a megkülönböztető fény- és hangjelzést használó gépjárművek hangerejének felső határára. A járművek szirénáját az osztrák közúti közlekedésről szóló törvény (Kraftfahrgesetz) által előírt típusengedély beszerzése során kell engedélyeztetni. Rendőrautók esetében Ausztriában a következő értékek engedélyezettek: a kék fényhíddal felszerelt járművek esetében kb. 110 dB (3-5 méteres távolságnál), civil járművek esetében 95 dB (szintén 3-5 méteres távolságnál). A zaj felső határára egyéb törvényi szabályozás hiányában a munkavállalók zaj és rezgés elleni védelméről szóló rendeletet határértékeit lehet alapul venni.
A berlini járművek a DIN 14502 szabvány és egyéb érvényes európai szabványok szerint vannak felszerelve, ide tartozik a DIN 14610 szabvány szerinti hangjelző rendszer, válaszolta lapunknak Gerd Duske, a mentők fölé rendelt Berliner Feuerwehr szóvivője. Ez a szabvány legalább 110 dB hangnyomásszintet jelöl meg a maximális hangelnyelés irányában, 3,5 méter távolságban. A konkrét szabályozás itt sem állapítja meg a hangerő felső határát.
Van olyan ország, ahol bevezették az éjszakai, kis közúti forgalmú időszakokban a sziréna éjszakai, halkabb üzemmódját. Lapunk információi szerint Magyarországon is elkezdődött egyfajta törvényi felülvizsgálata a hazai szabályozásnak, ami akár tartalmazhatja az éjszakai hangerő-csökkentést is, de nem tudni, hogy a folyamat megállt, vagy halad-e egyáltalán. Erre vonatkozó kérdéseinket több hónapja elküldtük az illetékes minisztériumnak, azóta nem érkezett válasz.
Közben sikerült megszólaltatni több magyar mentőst, is, akik nevük elhallgatását kérve beszéltek a hazai gyakorlatról. Mint megtudtuk, a sziréna használatáról mindig az adott kocsi mentőegység-vezetője dönt. Ha a megkülönböztető jelzések mellett dönt, azt minden esetben regisztrálni kell az úgynevezett esetlapon, hogy később igazolni lehessen egy esetleges közlekedési probléma során. Amikor a betegért mennek, mindig használják a villogót-szirénát, mert nem tudni, milyen sürgős az eset. Ha nem annyira sürgős (ilyen elég gyakran előfordul), akkor visszafelé – szubjektív döntés alapján – sokszor lemondanak a szirénázásról.
Mint megtudtam, néhány budapesti kocsiban van a szirénán halkabb éjszakai mód, amit a vezetők gyakran használnak is, ha olyanok a körülmények (erre vonatkozó központi direktíva nincs). A nappali fővárosi forgalomban azonban inkább az a tapasztalat, hogy mentőkre direkt fittyet hányó vagy zenehallgató sofőrök miatt még a teljes hangerő is kevés,
ilyenkor leghatékonyabb egy fizikai lökés lenne,
tette hozzá forrásunk. Ilyen esetben a sziréna különböző hangmódjainak kapcsolgatásával próbálja a mentőautó sofőrje az autóst „eltakarítani” maga elől.
A jelenlegi hazai helyzet szerint tehát legtöbbször a mentőautó legénységén múlik, megkönyörülnek-e az éjszakai minimális forgalomban a nyitott ablaknál alvó városiakon. És bár néhány autón van éjszakai halkított sziréna, annak használatáról is a sofőr dönt saját belátása szerint.
(Borítókép: Mentőautó és tűzoltók a rendőrség fővárosi Teve utcai székházánál 2014. december 27-én este. Fotó: Mihádák Zoltán / MTI)