Van két közlekedési szakszervezet, a Metró Közlekedési Dolgozók Szakszervezet (Metró KDSZ) és a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VTDSZSZ). Mindkettőnek Gulyás Attila a vezetője. 2011-ben mindkét szakszervezet nevében befektetett 18 millió forintot az AXA biztosító egy mai napig ismeretlen befektetési konstrukciójába.

A befektetést Gulyás elmondása szerint a VTDSZSZ akkori elnökhelyettese, Győri Tamás javasolta neki. Az ügyintézést is Győrire hagyta, de a pénzt ő utalta át, "az akkori jogkörének megfelelően". Az elnökhelyettes 2 évvel később rejtélyes körülmények között öngyilkos lett, és akkor derült ki, hogy a szakszervezetek pénzei nincsenek ott, ahol hitték, azaz lényegében eltűntek. Gulyás Attila azt mondja, ő sem tudott róla, hogy a 36 millió forinttal mi történt, ő azt állítja, becsapták, átverték. (A hiányzó összeg nagyságrendjét ahhoz lehet viszonytani, hogy a Metró KDSZ-nek a tagdíjakból nagyjából évi 20 millió forint a költségvetése, a VTDSZSZ-nek pedig 6-8 millió.) Mivel Gulyás - ahogy mondja -  nem akart szégyent hozni a két szakszervezetre, azt ígérte, hogy hitelt vesz fel, és elnökként, saját zsebből (azaz a hitelből) fogja visszafizetni a hiányzó milliókat, amit részben meg is tett. 

Később viszont újabb probléma jelentkezett: kiderült, hogy a VTDSZSZ pénzéből 11,5 millió forintot egy kockázati kötvénybe (B-TEL) fektetett be az elnök. Gulyás Attila azt állítja, egy befektetési tanácsadó cég javaslatára jegyezték a kötvényt, amit biztonságos befektetésként ajánlottak neki. A bomba a Buda-Cash bedőlésével robbant, ott vezették a kötvényt. A kötvény kibocsájtója is tönkrement, így ez a pénz elúszni látszik. Bár Gulyás Attila a jogászaira hagyatkozva azt állítja, van esély arra, hogy ez a 11,5 millió forint visszanyerhető. Lengyel István, aki 2008 és 2017 között a MKDSZ elnökhelyettese volt, az ügy ismeretében viszont úgy véli, ezt a követelést elbukták.

„A szakszervezet elnöke hanyagságból időn túl jelentette be követelésigényét a felszámoló felé, amelynek így a megtérülési esélye nulla” – mondja Lengyel. A bilit is ő borította, mivel nem tartotta helyesnek, hogy az elnök testületi felhatalmazások nélkül, szerinte felelőtlenül bánt a szakszervezetek pénzével, és különböző szakszervezeti fórumokon ezt sérelmezte is. Lengyel azt kifogásolja, hogy miért csak a már említett öngyilkosság után derült fény a rosszul sikerült befektetésre, miért csak az elnök és az azóta meghalt elnökhelyettes tudott a pénzügyi tranzakcióról. Vizsgálóbizottságot kért, de ehhez nem kapott többségi támogatást az illetékes testületekben.

Az egész ügy kulcsa valószínűleg az, hogy Gulyás Attila dönthetett-e egyedül a szakszervezet pénzeiről a testületek jóváhagyása nélkül. Szerinte ez az eljárás az akkori alapszabályoknak megfelelt. A 2017-ig érvényes alapszabály azt mondja: "a szakszervezet a céljai megvalósítása érdekében a küldöttértekezlet döntése alapján és ellenőrzése mellett folytathat gazdasági és vállalkozási tevékenységet." Lengyel István szerint az alapszabály egyértelműen rendelkezik a feltett kérdésről. Azaz a vita ott van, hogy Gulyás Attila dönthet-e egyedül több millió forint szakszervezeti pénzről.

Kettejük vitája közben elmérgesedett, és Lengyel István feljelentést tett, mint mondta, nem akart „bűnpártolást elkövetni”, és úgy tudjuk, a rendőrség sikkasztás gyanúja miatt nyomoz is. Gulyás Attila a történtek után többször is bizalmi szavazást kért, és ezeken a pozíciójában megerősítették. Lengyel Istvánt eltávolították minden lehetséges szakszervezeti és üzemi tanácsi tisztségéből, ezeket ő munkaügyi bíróságon támadta meg.