Orbán Viktor azt állítja, hogy a magyar kormány nem politikai, hanem jogi kérdésnek tekinti Nikola Gruevszki menedékjogi kérelmét, csakhogy az eddig megismert tények éppen ennek az ellenkezőjét igazolják. Nincs olyan jogszabály, ami lehetővé tenné, hogy az útlevél nélkül menekülő Gruevszki megkerülje a tranzitzónát – akár szárazföldön, akár légi úton jött. Pintér Sándor belügyminiszter engedélyével szabályosan beléptethették őt az országba, de akkor ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a kormány politikai kérdésként kezeli az ügyet.
Nem jogellenesen került Magyarországra Nikola Gruevszki, a Macedóniában jogerősen elítélt volt kormányfő, állítja a kormány. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón ugyan nem árult el részleteket az ügyről, de két fontos állítást tett:
Gulyás még egy fontos dolgot mondott: azt, hogy a Gruevszki-ügy a menedékjogi kérelmet elbíráló hatóságra tartozik. Hasonlóan nyilatkozott Orbán Viktor is, aki azt mondta: ez jogi kérdés.
Ha viszont ez jogi kérdés, akkor valami nagyon nem stimmel a Gruevszki-üggyel.
nincs olyan jogszabály ugyanis, ami alapján Gruevszki útlevél nélkül, a tranzitzóna megkerülésével beutazhatott volna Magyarországra – akár légi úton, akár szárazföldön jött ide.
Fontos tudni, hogy hiába jelezné egy külföldi állampolgár egy magyar külképviseleten, hogy politikai menedékjogot kér, ennek az égvilágon semmi jelentősége nem lenne. Ha nem a külképviseleten kér menedéket (mármint hogy ott maradhasson), akkor egy külképviseleten mindössze annyit tudnak neki mondani, hogy fáradjon a határhoz, és várja ki a sorát, amíg a tranzitzónába beengedik. A kormányzat szerint Gruevszki szándéknyilatkozatot tett a külképviseleten, de ahogy arra a Helsinki Bizottság blogja felhívta a figyelmet:
az ilyesmire vonatkozó „szándéknyilatkozatot” a magyar jog nem ismeri, és a hatósági gyakorlat szerint is értelmezhetetlen.
Egy másik példával élve olyan ez, mintha valaki beballagna külföldön egy magyar külképviseletre, és azt mondaná, hogy venni akar egy plazmatévét egy budapesti bevásárlóközpontban. Az ott dolgozók erre azt mondanák, hogy akkor fáradjon el a magyar fővárosba, és menjen el egy bevásárlóközpontba. Tehát semmi értelme nem lenne egy ilyen kérésnek, hacsak nem az, hogy Gruevszki a külképviseleten a magyar államtól kért segítséget ahhoz, hogy útlevél nélkül valahogy bejuthasson Magyarországra. Ez azonban már nem jogi, hanem politikai kérdés.
Ha ez jogi kérdés lenne, akkor Gruevszkinek el kellett volna indulnia a határhoz, és kivárnia a sorát. Akkor is, ha ő egy volt kormányfő. Ha Szerbiából megy a határhoz szárazföldön, akkor hosszú hetek telhetnek el, mire a zónába beengedik. Nem vicc, tényleg így van:
a déli határnál átlagosan ugyanis egy embert fogad a tranzitzóna munkanapokon.
A kormány „biztonsági okkal" magyarázta, hogy Gruevszki kikerülhette a tranzitzónát, de ez a magyarázat nem stimmel. Nincs ugyanis egyetlen olyan pontja sem a törvénynek, ami biztonsági okokra hivatkozva lehetőséget adna egy nem védett külföldi állampolgárnak arra, hogy a tranzitzónát megkerülje. Hiába kérdeztünk meg több jogászt erről, senki nem tudott egyetlen olyan jogszabályt sem mutatni, ami erre, mármint a menedékjogi törvény megkerülésére lehetőséget biztosítana.
Az viszont lehetséges, hogy Pintér Sándor belügyminiszterként külön engedélyezte, hogy Gruevszki útlevél nélkül beléphessen az országba, így a kormány elmondhatja, hogy nem illegálisan érkezett. Ez viszont szintén azt bizonyítja, hogy politikai és nem jogi ügyként kezeli a kormány a volt macedón kormányfő kérelmét. De az akkor sem igaz, hogy ez lenne az általános gyakorlat idehaza. A Magyar Helsinki Bizottságnak, bár nem volt egykori kormányfő ügyfele, de számos klasszikus „politikai menekültet” képviselt menedékjogi eljárásban. Köztük voltak magas rangú állami tisztviselők, főtisztek és politikai tisztségviselők, de ők semmiféle különleges elbánásban nem részesültek.
Ha a magyar állam, ahogy azt Gulyás állítja, nem is nyújtott segítséget Gruevszkinek abban, hogy a jogerős börtönbüntetése elől megszökhessen Macedóniából, valahogy akkor is át kellett jutnia a többi balkáni országon. Ezt ugyan megtehette a személyi igazolványával, de útlevére előbb-utóbb szüksége kellett hogy legyen, máskülönben nem tudott volna legálisan Magyarország területére lépni, csak – mint már említettük – Pintér Sándor külön engedélyével.
Felmerült lehetséges forgatókönyvként, hogy Gruevszki a tiranai nagykövetséghez tartozó autóval jött át az albán-montenegrói határon. De ha netán a diplomáciai folyosót is használta, akkor sem tudott volna a szerb-magyar határon átjönni legálisan útlevél nélkül. Ugyanez igaz akkor is, ha a szerb állam segített neki.
Ha igaz, amit az albán sajtó állít, miszerint Gruevszki magyar diplomata autóban utazott, akkor a Külügyminisztérium, pontosabban az alá tartozó és a külföldi műveletekért felelős Információs Hivatal segíthette ebben. Egy ilyen külföldi akció esetén ugyanis a titkosszolgálat eleve törvényt sért, ám ezt politikai utasításra, államérdekből teszi. Csak egy példa: amikor a kilencvenes években az Információs Hivatal szakemberei kiszabadították és hazahozták a Csecsenföldön elrabolt magyar túszokat, akkor azt egy titkos műveletben csinálták, átlépve a jogszabályokon. A két esetet persze nem lehet összehasonlítani egymással. Ráadásul míg egy túszszabadításnál egyértelmű az államérdek, a Gruevszki-ügynél nem. Mit nyer a magyar állam azzal, ha segít egy körözött politikust útlevél nélkül beengedni az ország területére?
De ha Gruevszki „behozatalában" bármilyen módon közreműködött a magyar állam, akkor ugyanoda lyukadunk ki: ez nem jogi, hanem politikai kérdés, amiben a menekültügyi hatóságnak lesz a legkevesebb beleszólása.
Az más kérdés, hogy mi lesz ezután. A menedékjog megadásáról a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal dönt, ami egy állami szerv. A Gruevszki-ügy, mint a fentiekből látható, elsősorban politikai kérdés, ezért a hivatal borítékolhatóan a kormányzati szándéknak megfelelő döntést hoz majd. Ugyanakkor ha Macedónia kiadatási kérelemmel fordul a magyar hatóságok felé, akkor a kiadatási kérelem a Fővárosi Törvényszék elé kerül. A törvényszéknek kell majd elbírálnia, hogy a macedón ítélet indokolja-e a kiadatást. Ha a törvényszék ezt indokoltnak látja, akkor felülbírálhatja a menekültügyi hatóság döntését, és ez esetben Gruevszkit ki kell adni Macedóniának.
Mivel azonban Macedónia nem az EU tagja, egy ilyen eljárás több hónapig is eltarthat, szemben a menedékjogi eljárással, aminek 60 napos a határideje.