„Abnormális, hogy a budapesti repülőtéren gyakorlatilag nem ellenőrzik a távozó dolgozókat” – magyarázta az Indexnek a csomagfosztogatás egyik legfőbb okát egy forrásunk. A férfi vezető beosztásban dolgozik a Liszt Ferenc repülőtéren, így felülről ismeri a rendszert.
Engem öt év alatt egyszer sem ellenőriztek kifelé jövet. A teherautók átvizsgálás nélkül hagyhatják el a repülőtér területét. Menj ki a dolgozói kijárathoz, a D portához műszakváltáskor, magad is láthatod, ahogy jönnek ki a rakodók. Elvileg meglepetésszerűen ellenőriznek, de a valóságban szinte soha nem történik ilyen. Pedig ez a munka a Budapest Airport feladata lenne
– mondta forrásunk, aki neve elhallgatását kérte. A férfi szavai mindenesetre egybevágnak az előző cikkünkben megszólaló rakodómunkáséval. De a repülőtér vezetése is elismerte, hogy a kifelé tartó munkások ellenőrzése nem prioritása a biztonsági feladataiknak.
A repülőtér biztonsági rendszere a repülésvédelem logikájára épül fel
– fogalmazott az Indexnek Müller Tibor, a Budapest Airport biztonsági igazgatójának helyettese. „Elsődleges feladatunk, hogy a repülés biztonságát fenntartsuk.” A biztonságifőnök-helyettes is elmondta, hogy a dolgozókat, a szigorúan őrzött biztonsági területet elhagyó személyeket szúrópróbaszerűen vizsgálják át.
„A világ több nagy repülőterén dolgoztam, azokon ilyesmi elképzelhetetlen – helyezte kontextusba a kérdést informátorunk. – Japánban mindenkinek kifelé menet is át kell menni a fémdetektoros kapun. Van olyan repülőtér Nyugat-Európában, ahol a területet elhagyó autók egy zsilipen keresztül hajthatnak ki. A kapuk az autó előtt és mögött is bezárulnak, a sofőrnek pedig meg kell nyomnia egy gombot, ami jelzi, hogy ellenőrzést kap, vagy szabadon továbbmehet. Ha ellenőrzés van, akkor kívül-belül átvizsgálják a kocsit, de az embereket is. Ilyen Budapesten nincs.”
Pedig a rendszeres ellenőrzésre szükség lenne, mert a lopás nem csak a rakodómunkásokra jellemző. Úgy tudjuk, előfordul az is, hogy a takarítók lopnak a repülőről: „Beledobálják a cuccokat a szemeteszsákba, úgy viszik le a gépről. De más munkakörökben is jellemző, hogy a szemetesbe rakják a dolgokat, és tudják, hova kell aztán rakni a zsákokat, ki viszi ki azokat.”
Forrásunk szerint a lopások csak a jól látható következményei a repülőteret uraló állapotoknak. „A probléma a malévos időkben kezdődött. A céget és a repteret a kezdetektől pénzszivattyúnak tekintette a politika és a dolgozók is. Azóta sem a racionalizálás a lényeg, hanem hogy hol lehet sokat kivenni” – vázolta fel az alapproblémát. Ennek a mentalitásnak a következménye szerinte, hogy kiépült az alvállalkozók hálózata. Ez csökkenti a munka hatékonyságát és az ellenőrizhetőséget, de remek lehetőséget biztosít a pénzek kiszivárogtatására.
Itt minden munkát az alvállalkozók alvállalkozóinak alvállalkozói végeznek. Ez az adóelkerülés miatt jó a cégeknek
– közölte forrásunk, megerősítve a korábbi cikkünkben megszólaló rakodómunkásunk információját, miszerint fizetésük egy részét zsebbe kapják. „A másik előnye a rendszernek, hogy így könnyű kibújni a felelősség alól.”
Szerinte ez a furcsa, átláthatatlan struktúra teszi lehetővé a visszaéléseket. Megkérdeztük a Budapest Airport kommunikációs vezetőjét, hogy valóban előfordulhat-e, hogy egy fosztogatás miatt kirúgott rakodómunkást néhány héttel később egy másik alvállalkozó alkalmazza újra.
Hardy Mihály szerint ez elképzelhetetlen, mivel a munkások alapos átvilágítás, háttérellenőrzés után dolgozhatnak csak a repülőtéren, és a rendőrségi ügyeik (ha vannak ilyenek) mindenképpen kitűnnek a vizsgálatnál. „Repülőtéri belépőkártyát csak az kaphat, akinek az esetében erre a hatóságok engedélyt adnak. Ha valakit poggyászfosztogatáson tetten érnek, az első lépés, hogy bevonják a repülőtéri kártyáját" – mondta.
A vezetőként a folyamatokat ismerő forrásunk szerint azonban az átláthatatlan viszonyok miatt a lebukást gyakran nem követi feljelentés.
Sokszor a légitársaságoknak is egyszerűbb, ha maguk intézik el az ügyet, mert ezzel nem ártanak a saját márkájuknak.
Informátorunk elmesélte, hogy egy jó nevű légitársaság gépeinek készleteit hónapokon át fosztogatták a Liszt Ferenc repülőtéren dolgozók. A visszaélés közismert volt a belső körökben, de végül a légitársaság őrei, akiket direkt a budapesti helyzet miatt alkalmaztak, leplezték a visszaélést. Mivel azonban nem akartak botrányt csapni, a feljelentés elmaradt, és csak a munkáltatónál jelezték a problémát. Az ilyen esetekből érthetően nem lesz rendőrségi ügy, sem priusz.
Ahogy előző cikkünkből kiderült, az utasok csomagjait nem a repülőtér épületén belül fosztogatják. A repülőtér teljes területét, így a csomag útját közel ezer kamera figyeli, Müller Tibor biztonsági vezető szerint. És bár lehetetlen minden kamera képét folyamatosan megfigyelni, a kameraképek a rendőrséghez és más helyekre is be vannak kötve, így sohasem lehet tudni, éppen melyik kamerát választják ki egy adott monitorfalon. A felvételeket 30 napig megőrzik, és mindennek elég visszatartó ereje van, mondta el a biztonsági főnökhelyettes. A lopások viszont jellemzően a repülőgép csomagterében, rakodás közben történnek.
A fenti helyzetet a laikusoknak érthetően nehéz elemezni, hiszen legtöbbünk nem ismeri belülről a repülőterek működését. Összehasonlításul ezért idézzük László történetét, aki a bécsi nemzetközi repülőtéren dolgozik rakodómunkásként.
„Itt nem szokás lopni. Viszont aki betartja a szabályokat, jól jár. Ki van függesztve a bértábla, 10 eurós órabérrel kezdünk, ami felmehet 17,7-re. Plusz a pótlékok. Én most havi egymillió forintnyi eurót viszek haza” – foglalta össze az alapokat László. (Javítás: Cikkünk eredeti verziójában 1,5 millió szerepelt, ami a bruttó összeg volt.)
„Öt szabályt kell betartani. Nincs erőszak, szexuális zaklatás, rasszizmus, diszkrimináció és lopás. Ezeket nagyon szigorúan veszik. De ha ezeket betartod, akkor nyugodt életed van. Nem véletlen, hogy a munkások innen mennek nyugdíjba. Nálunk nincs fluktuáció.”
A körülményeket ismerve ez érthető is: a dolgozók gyerekeinek saját óvodát tart fenn a munkáltató, a repülőtéri kártyájukkal olcsóbban vásárolhatnak élelmiszert, ingyenes a bécsi tömegközlekedés, és a szabadságuk is több, mint amennyit törvény szerint kapniuk kellene.
„Itt senki nem viszi haza, amit talál. Én magam vagy hat laptopot és 1200 eurónyi készpénzt adtam már le. Azt mondjuk írd le, hogy több magyar kapta vissza miattam a laptopját, és egy köszönöm ilyenkor azért jólesne” – mondta László.
A munka tisztaságát egyébként a működés átláthatósága is biztosítja: „A dolgozók 92 százalékát közvetlenül a repülőtér foglalkoztatja. A munkák nincsenek kiszervezve alvállalkozóknak, mindenkinek világos a feladata, és a belépés napjától tudható a fizetés is. Nekem három diplomám van, vezető voltam otthon, de ezt a munkát nem cserélném el semmire. Itt nem kell ügyeskedni.”