Pávits János egy vita után sajátos eszközökkel, például beintő kézt ábrázoló poszterrel, útlezárásokkal, saját nyomozásokkal indított háborút a település vezetője ellen. Feltárta például a polgármester panziójához épült aszfaltút, vagy egy falupénzből fogadott magánügyvéd ködös sztoriját. Azt mondja, ez a harc nem róla szól, hanem arról, hogy az országban minden hivatal, hatóság és politikus egymást védi, így nincs valódi jogbiztonság. Egy magányos hős csatája, vagy egy, a falu működését ellehetetlenítő ember vagdalkozása, ami Nemesvitán folyik?
"És akkor most nézzenek le a földre, hopp, itt egy érdekes felirat". Sárga esőkabátos útikalauzunk büszkén, komisz mosollyal húzza ki magát a mellékútra fújt betűk mellett állva.
Ez az út pályázati csalásból készült,
olvasható fehérrel a fekete aszfalton.
Pávits János egy Balaton-felvidéki település, Nemesvita lakója már három évtizede, és pár éve háborúban áll a polgármesterrel. Nem is akármilyenben, van itt gigantikus beintő kéztől a saját gyártású újságon, aszfaltra fújt feliraton át a jogászkodós nyomozásig minden. Ő úgy fogalmaz, a már Mikszáth és Móricz által is leírt, de mostanában egyre erősödő urambátyám-rendszer, a vidéki hatalmaskodások ellen szállt harcba.
Szerinte egyébként ennek - mármint, hogy nem félünk egy polgármestertől - alapvetésnek kellene lennie, így kellene működnie a dolognak mindenhol. Azt mondjuk ő is elismeri, hogy annyiból neki könnyebb dolga van, hogy Magyarországhoz és a faluhoz semmi nem köti egzisztenciálisan.
"Már nem is emlékszem, pontosan hogy kezdődött az egész" - mondja, de ez azért nem egészen igaz, legalábbis az életéről szóló sztorit végighallgatva. Pávits ugyanis nem titkolja, hogy sok-sok évvel ezelőtt összeverekedett a mostani polgármester, Csali János apjával. Állítása szerint neki volt igaza, mert a férfi a saját birtokán a gyerekeit fenyegette egy 40 centis késsel. Állítólag. Ezek után nem csoda, hogy miután 2015 februárjában egy időközin az ifjabb Csalit választotta meg a falu, nem kellett sokáig várni, hogy elmérgesedjen a kapcsolatuk.
Az aszfaltútra fújt feliratról, sőt, magáról az útról később lesz szó, most Pávits vezetésével tovább indulunk a falu széléről. Nemesvita összeér Balatonedericcsel, a rögtönzött túrán röpködnek az ismert nevek. "Az ott Szijjártó Péter háza, az meg ott a zenész Ákosé, jóban voltunk, a feleségével kérdezték itt járva a 90-es években, hogy tudunk-e eladó házat".
Eldöcögünk Soma mamagésa normál állapotú és Kertész Ákos író lakhatatlanra romlott háza mellett, távolról látjuk Straub Elek volt Matáv/Telekom-vezér nyaralóját feljebb a hegyoldalban, és letekintünk a falu völgyébe Antall József egykori kabinetfőnökének házára. "Egy időben szerették a pestiek Edericset és Nemesvitát, de ma már ez gazdaságilag halott hely. Nincs munka, nincs turizmus, nincsenek fiatalok, csak a szőlő van, de azt is ki kell vágni egy csomó helyen, nincs, aki művelje" - magyarázza. Még kocsma sincs.
Cikkünkhöz természetesen megkerestük a polgármestert, Csali Jánost is. Csali előbb elmondta a véleményét és a szerinte valós - Pávits verziójától eltérő - jogi helyzetet az ügyekről és Pávits Jánosról, de nem járult hozzá, hogy közöljük azt. Aztán telefonált, hogy meggondolta magát, de csak személyesen nyilatkozna. Végül telefonon is válaszolt a kérdéseinkre. Álláspontjának lényege, hogy Pávits igyekszik ellehetetleníteni őt, de eddig a hatóságok mindenben Csalinak adtak igazat, egyetlen ügyben sem marasztalták el, pedig egy házkutatás során a laptopját is elvitték bevizsgálni.
Csali azt mondta, a panziójához vezető utat saját pénzből aszfaltoztatta, és semmilyen kárt nem okozott a falunak, ugyanis az út többi szakasza is műszakilag megfelelő minőségben elkészült. Azt is mondta, hogy a ravatalozó megtervezésére az eredeti tervezőnek nem lett volna joga, mert a papírja szerint középületet nem tervezhetett. Úgyhogy Csali csak az önkormányzat kérésére a lejárt építési engedélyt hosszabbíttatta meg egy másik tervezőt megjelölve.
Beszélt arról is, hogy Pávits jogszerűtlenül mérette ki a telket/utat, mert nem volt jelen a mérésen a tulajdonos önkormányzat, így azt a mérést megsemmisítette a hatóság. (Ez tény, ugyanakkor a mérés jogszerűtlensége egyébként nem volt tárgya a birtokvédelmi eljárásnak, amit ennek ismeretében, és ettől függetlenül elvesztett az önkormányzat).
Csali azt is mondta, hogy ő a vállalkozásai mellett társadalmi munkában, fizetést nem kérve dolgozik a faluért is, igyekszik minden pályázaton minden lehetőséget megragadni, és a települést fejleszteni. Szerinte Pávits a perekkel, adatigénylésekkel, beadványokkal megbénítja az önkormányzat és az érintett hivatalok működését. Csali az Indexnek azt mondta, becsületsértésért feljelentést tett Pávits ellen.
Aztán megérkezünk Pávits telkeihez. Abszurd látvány a hegyoldalban egy beintő kezet ábrázoló plakáttal, a polgármestert nagy betűkkel ekéző táblával, út közepére benyúló kerítéssel, és közben panorámával a Badacsony jellegzetes hegyére. Ez az a helyszín, ahonnan az egész magánháború indult, hogy aztán egyszemélyes leleplező-tényfeltáró bosszúnyomozással folytatódjon.
Piti jogászkodással és egymás idegesítésével kezdődött. Pávitsnak két telke van egymás mellett a hegyoldalban, a kettő épphogy nem ér össze, mert egy keskeny önkormányzati út megy át köztük. Mindez a falu szélén van, a kis gyalogút pedig meredeken vezet át az erdőn, így azt - szerinte - nem nagyon használja senki. Aztán pár éve Pávits a vaddisznókra hivatkozva körbekerítette ezt a részt, az útra pedig tett egy kilinccsel csukható, de kulccsal nem zárható kaput az akkori önkormányzat engedélyével. Ebbe kötött bele az új polgármester, aki Pávits szerint a telkén is megjelent, hogy nyomást gyakoroljon rá, mert az "új polgármesterrel új rend kezdődik". Pávitsnak ekkor elege lett,
és óriási sziklákat tett egy másik, szintén a telkei mellett menő útra.
A kerítés Cs. J. polgármester hatalom nélküli hatalomvágyának, kompromisszumkeresés nélküli önkényeskedésének, az általa évtizedek óta áhított státuszra való alkalmatlanságának, a tudás nélküli okoskodásának és nagyképűségének következménye és szimbóluma.
Azt az utat viszont használta az ott nyaraló 4-5 család, ezen autóztak el a házukig, szóval nem örültek neki, de Pávitsot ez nem érdekelte, azt mondta, a polgármester dolga, hogy biztosítsa a közlekedést. És jogilag jelen állás szerint neki van igaza, mert ahová a sziklákat tette, az valójában még az ő telke, csak évtizedeken át nem foglalkozott vele senki, ő sem, hogy útnak használják az emberek. Illetve, ahogy ő fogalmaz: "a huszonnégy éven át polgármester Eke Ferenc megegyezéses politizálásának eredményeként tűrte a közlekedést a területén".
Pávits a sziklás akciója után földmérővel is kimérette, hol van a telekhatár, majd épített egy kerítést. Az önkormányzat ezek után hiába hívott rendőrt, akarta kisajátítani a területet, hiába tett bejelentést az útügyi hatóságnál, a Katasztrófavédelemnél, a megyei kormányhivatalnál, az építési hatóságnál, és hiába kezdeményezett birtokvédelmi eljárást is. A kerítés jelenleg is ott áll, az önkormányzat ügyvédi számlája eddig 1,4 millió forint.
A harc a férfi habitusa miatt egészen szórakoztató fordulatokat vett. Például kitette a kerítésére a nagy, beintő kezet ábrázoló plakátot. Meg a beszólogató táblát. Aztán később pár olyan dokumentum másolatát, ami szerinte azt bizonyítja, hogy a polgármester korrupt, tolvaj, sikkaszt.
Ez utóbbi dokumentumoknak már nincs közük a telekvitához, azok már a harc egy újabb fejezetéhez köthetők.
Pávits ugyanis az első összezördülés után elkezdett utánanézni, hogy a vele immár haragban lévő polgármester vajon hogyan gazdálkodik a közpénzzel. Elkezdte dokumentálni a helyi önkormányzati munkálatokat, végigfényképezte például tavaly nyáron az egyik kis út 15 millió forintos pályázati (állami) pénzből történő felújítását, ami aztán érdekes fordulatot vett: magát az utat csak félig aszfaltozták le a munkások, ám aztán a kanyar után, egy - jogilag már másik úton - folytatták a munkát.
Hogy, hogy nem, ez az utóbbi, nem hivatalosan leaszfaltozott út a polgármester dombtetőn lévő panziójához vezet, ahová így már busszal is lehet vendégeket vinni.
Sajnos a község választott vezetői és a képviselőtestület a rendőrségi házkutatások, lefoglalások, kihallgatások, egyéb nyomozati cselekmények megindulása előtt sem rendelkezett megfelelő szellemi képességgel és kellő erkölcsiséggel a település ügyeinek intézéséhez.
Pávits kikérte az útfelújítási pályázati iratokat, de azokban sem szerepelt a panzióhoz vezető út. Aztán kapott egy papírt, melyen az áll, hogy a polgármester felesége tulajdonosi hozzájárulást kér az önkormányzattól ahhoz, hogy az utat a saját költségükön leaszfaltozhassa. Pávits szerint több dolog sem stimmel a dokumentummal:
A furcsán felújított aszfaltút egy másik, a polgármestertől és Nemesvitától független ügyeskedésnek is része. A hvg.hu írta meg tavaly, hogy a Viva Natura Alapítvány és a BG Pálinkaház Kft. konzorciuma „Lesencéktől a Balatonig kisrégiós bringatanya és halászati kultúrpihenő” címmel nyert 324 milliót, ennek részeként erre az útra is kerékpárút táblákat helyeztek ki, és pihenőket ígértek mellé, amelyek a mai napig nem épültek meg. Ebben az ügyben a NAV is vizsgálódik.
Pávits rendőrségi feljelentést tett, majd tovább kutakodott, és újabb, szerinte gyanús ügyeket talált:
Aki a saját maga okozta konfliktus megoldására, a más véleményen lévő legyőzésére hivatali hatalmát és a falu közpénzét használja fel, az méltatlan a választói bizalomra.
Ezekről Pávits mind külön feljelentést tett a rendőrségen, a rendőrök összevonták, majd elfogultság miatt a Zala Megyei kapitányságra tették át az ügyet. Végül októberben határozatot hoztak: ezek ugyan valóban így történtek, de ezek közül semmi sem bűncselekmény, azaz bűncselekmény hiányában megszüntették az eljárást.
Pávits azt mondja, nem hagyja annyiban a dolgot, mert neki ez csak még jobban megerősítette, hogy
egy polip ellen küzd, amelyben minden összefonódik mindennel, és már az a fő kérdés, hogy kinek mivel hálálja meg Csali a segítséget.
Közben pedig amellett, hogy egyre otthonosabban mozog már a jogi és hivatali eljárásrendben, rengeteg órát tölt el azzal, hogy határozatokat, jogszabályokat böngész, ügyvédekhez jár, a saját eszközeivel is próbál harcolni: amikor a rendőrségre hívták tanúvallomást tenni, mindig hozzátette eskü alatt a mondanivalójához, hogy a polgármester korrupt, tolvaj, csaló.
Minden esetben figyelmeztették, hogy emiatt eljárást indíthatnak ellene."Én meg mondtam, mindenről papírom van, higgyék el, hogy nem fognak feljelenteni". Aztán ugye az említett útra felfújta festékszóróval, hogy pályázati csalásból épült, emellett
a bő 300 fős településen 100 példányban nyomtatja ki és dobja be a postaládákba a saját újságját,
benne a saját álláspontjával, dokumentummásolatokkal. A kérdésre, hogy mit szólnak ehhez a helyiek, azt mondta, elismeri, hogy eleinte sokan nem tudtak azonosulni a nyers stílusával, de szerinte egyre többen fogadják el, amit csinál, és ismerik meg a háborúját a polgármesterrel.
"Egy polgármesternek nincs hatalma, hiába használjuk ezt a kifejezést. Nekünk, embereknek van hatalmunk, településünk, önkormányzatunk, erre kéne rájönnie mindenkinek"
Ebben a sztoriban nem én vagyok a lényeges, hanem hogy ha beleállunk az igazunkba, mi nyerünk. Én beleálltam, nyerni fogok.