„Egy régi vicc jut az eszembe, amikor Viktor Csernomirgyint, Oroszország akkori kijevi nagykövetét megkérdezték:

ki lesz előbb EU-tag, Ukrajna vagy Törökország? Törökország, mondta a nagykövet. És mikor? Soha”

– képzeljék, milyen lehet egy EU-szkeptikus találkozó, ha ez egy nagyon is EU-párti politikustól hangzott el egy nagyon is EU-párti rendezvényen az Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Központ (CEID) szervezésében szerda este Budapesten, „Vonzó-e még az EU?” címmel.

A pontos diagnózist adó anekdotát Szerbia 11 évvel ezelőtti külügyminisztere, a most is csak 43 éves Vuk Jeremić idézte fel, aki jelenleg az ellenzéki szerbiai Néppárt (NSZ) vezetője, háta mögött nemzetközi diplomáciai karrierrel az ENSZ Közgyűlésének elnökeként 2012-13-ban.

A találkozón az EU-párti, de a közeli esélyeket illetően szkeptikus Jeremić mellett ott volt a bevallottan kötelező optimizmust képviselő – „remélni kell!” – moldáv kormányfőhelyettes, Iurie Leancă és Németh Zsolt. A külügyi bizottság vezetője udvarias, bátorító bővítéspárti szavakat mondott – részben épp olyanokat, amelyekről Jeremić nem sokkal előtte elmondta, hogy feleslegesek, ha úgysincs valós alapjuk. 

„Ideje őszintén beszélni az EU-tagságot megcélzó országokkal, hiszen mindenki tudja, hogy valójában semmi esély a bővítésre a közeljövőben” – mondta Jeremić a találkozó előtt az Indexnek, megjegyezve, hogy komoly fenntartásai vannak az Orbánnal jó kapcsolatokat ápoló, autoriter rendszer kiépítése felé sasszézó Aleksandar Vučić elnökkel.

„A Balkán vagy út volt, amelyen a rómaiak, a keresztesek, az Oszmán Birodalom végig akart menni, vagy fal, amellyel meg akarták állítani a vonulókat. Most az EU inkább falként tekint a Nyugat Balkánra, hogy távol tartsa magától a Közel-Keletről érkező terrorizmus szélsőségek veszélyét” - mondta Jeremić. „Márpedig, ha fal kell, egy tábor, akkor ott nem demokrácia kell, hanem egy kapitány, akinek oda lehet szólni, hogy teljesítse a parancsot. Az EU nem is kritizálja nagyon erősen a szerb kormányt” - a volt külügyminiszter szerint ez a kapitány Vučić szeretne lenni, aki a csaknem 30 éve lényegében változatlan összetételű vezetéssel működő Montenegró és Erdogan Törökországát tekinti modellnek, és egy - kérdésre válaszolva megjegyezte - talán Orbán Viktor berendezkedését is.

Amikor a gondolatot – Orbán nélkül – elmondta a kerekasztal-beszélgetésen is, Németh Zsolt azzal reagált, hogy ha autoriter rendszer kiépítésére mutató folyamatokat lát az EU, akkor feltétlenül ki kell nyilvánítania véleményét.

Igaz, konkrét országról nem tett említést, és nem használta az illiberális rendszer kifejezést sem, de ez így is több volt, mint bármi, amit hasonló ügyben magyar kormányzati képviselő – például Szijjártó Péter – mondott hasonló helyzetben az elmúlt években.

Jeremić szerint Törökországnál is elkövette az EU azt a hibát, hogy a csatlakozási tárgyalások csak döcögtek, de igazán nem beszéltek a nyilvánvaló problémát jelentő folyamatokról, egészen addig, amíg a szakadék végképp áthidalhatatlan nem lett és ezzel az EU „generációkra elvesztette Törökországot.” Jeremić szerint jó lenne, ha ez nem fordulna elő a Nyugat-Balkánnal és jó lenne, ha az EU inkább reális forgatókönyveket kínálna a térségnek.

„Félreértés ne essék, szeretném európai országnak látni Szerbiát, de tennünk kell érte, hogy az legyen. Most a Nyugat-Balkán távolodik a tagság lehetőségétől” - mondta Jeremić.

Jeremić szerint aggasztó az is, hogy felmerült a koszovói hadsereg felállítása is. „A Balkánon veszélyes dolog játszani a tűzzel, itt könnyen kicsúszik a kontroll alól.”

Távolodik Moldova is, de a kormányfőhelyettes szerint ezen lehet még segíteni. Az EU-pártiak tábora még most is nagyobb, mint az orosz „eurázsiai” perspektíva támogatóié, de már csak tíz százalékkal. Leancă szerint a folyamat megállításához az kell, hogy az EU legalább követhető utat kínáljon fel a tagsághoz. Ez a tagjelölti státusz lenne, ami nélkül egyre nehezebb megőrizni a reformok társadalmi támogatottságát.

Persze a hárommilliós Moldova helyzete semmivel sem egyszerűbb, mint a Koszovóval terhelt Szerbiáé. A volt szovjet tagköztársaságtól elkülönülten él a rövid, de véres háborút is vívott Dnyesztermenti Köztársaság félmilliós orosz szakadárállama, ahol jelentős orosz haderő van, amelynek kivonását a 90-es évek óta nem sikerült elérni.

„Érthető, hogy az EU nem akar egy második Ciprust, de Moszkva érdeke épp az, hogy az EU távol akarja tartani magától a problémákat” – mondta Leancă, aki hangsúlyozottan nem a tagság ígéretét, hanem a tagjelöltség felkínálását várná az EU-tól.

Oroszország ugyanis erősödő fenyegetés – mondta a találkozó előtt az Indexnek a Moldovát 2013-tól két éven át kormányfőként is vezető politikus. „Azt sem hittük volna korábban, ami 2014-ben Ukrajnában történt. Ennek ismeretében nem csak az EU-, de a NATO-tagság is kívánatos volna” - ám ehhez alkotmányt is kéne módosítani, és onnan még mindig elérhetetlen távolságban van a felvétel a katonai szövetségbe, ami lehetetlennek tűnik Dnyesztermente helyzetének rendezése nélkül.

A helyzetet Moldovában az is bonyolítja, hogy legalább 180 ezren dolgoznak Oroszországban, legálisan és illegálisan. Az oroszpártinak tartott elnök, Igor Dodon fel is használja őket, azt ígérve, hogy ha hazajönnek és jövő februári parlamenti választáson a szocialistákra szavaznak, akkor Oroszország valódi munkavállalási engedéllyel fogadja őket vissza néhány héttel később.

És ez vonzerőt jelent, miközben az orosz katonai fenyegetés is nő: „Évente már csaknem minden nap hadgyakorlatot tartanak, legutóbb egy folyón átkelés volt a feladat” - mondta Leancă a dnyesztermenti orosz haderőről, amely a gyakorlattal egyértelműen a Dnyeszteren való átkelésre utalt, hogy Chisinau értsen a szóból.

Moldovának azonban van valamije, ami Grúziának, Ukrajnának és Szerbiának – a kárpátaljai és vajdasági magyarokat leszámítva –, nincs: a lakosság csaknem felének román útlevele is van és az EU egyik hivatalos nyelvét is beszéli. Szóval, ha Moldova nem kap ígéretet a tagságra, az ország idővel üres senkiföldjévé válik, amit végül valaki betölt.

„Mindig azt halljuk, miért nem lehet Moldova tagjelölt: hol a többi országgal kellett befejezni a tárgyalást, hol nem akarták az oroszokat provokálni, vagy az EU belső reformja volt soron, most a brexit van előrébb.”

Németh Zsolt arról biztosította a nem túl meggyőzhetőnek tűnő Jeremićet és az EU aktivitását hiányoló Leancăt, hogy Közép-Európa érdekelt a bővítésben. Mégpedig azért, mert sorsközösséget vall a térséggel, mert szomszédos vele, így a bővítés hasznából is részesülne.

Igaz, Németh előtte azt mondta az EU-források nem kizárólagos, de fontos szerepet játszanak a magyar gazdaság fejlődésében is, így nem világos, miért volna érdekelt Közép-Európa abban, hogy saját részesedését csökkentse ezekből a forrásokból a bővítéssel. Az ellentmondást felvető kérdésre azt válaszolta: a 15-ök is jól jártak Közép-Európa felvételével, így ez várható a V4-eknél is, miközben a fejlődéshez lökést kapnak az újabb bővítési körben felveendő államok, hozzájutva az EU kohéziós alapjához.

Igaz, a bővítés messze van, Németh szerint a nyugati államok ellenkezése miatt, például Macron miatt, aki előbb meg akarja reformálni ez EU-t és azt várja hogy ezt a tagságot célzók is tegyék meg, mielőtt belépnek, amit Németh hibának tart. Ha azonban a bővítés megtörténne, az egy sor muszlim többségű államot is érintene: Albániában 68, Koszovóban 96, Boszniában 51 százalék az arányuk. Németh szerint ez nincs ellentétben a kormány retorikájával:

„Mi az illegális migrációt ellenezzük, ami történetesen most többségében muzulmánokat jelent. De nekünk nincsenek ellenérzéseink a Balkán tősgyökeres muszlimjaival szemben. A vallás jó, ha keresztény, zsidó, muszlim, ez segíti a társadalom stabilitását, erősíti indentitását. Nem félünk tehát vallási alapon a muszlim többségű országokkal való bővítésétől” – mondta Németh, aki szerint ez nem áll ellentétben azzal, hogy a Fidesz a nemzetek Európáját képviseli. „A nemzeti szuverenitást, az identitás megőrzését támogatjuk. Ezért van gondunk a föderalistákkal, akik több Európát akarnak.”

(Borítókép:  Németh Zsolt, Vuk Jeremić, Iurie Leancă és Inotai Edit - fotó: Ajpek Orsi / Index)