Hosszú cikkben értekezik Orbán rendszerének lényegéről a New York Times. Az amerikai lap Magyarországra szakosodott újságírója leszögezi, hogy a magyar kormány letért a demokrácia hagyományos útjáról. Ugyanakkor nem világos, milyen politikai rendszer irányítja most Magyarországot: az újságíró szerint ez a bizonytalanság teszi érdekessé ezt a "kicsi és marginalizált országot" nemzetközi szinten is.
A cikk két magyarázatot vázol fel:
A lap felsorolja az Orbán-rendszer azon jellegzetességeit, amelyek miatt nehéz definiálni a magyarországi eseményeket. Léteznek a demokratikus intézmények, van sajtó, működnek a bíróságok. Csak éppen az intézményeket kitömték fideszes pártjelöltekkel, a média jó részét Orbán oligarchái tulajdonolják, a bíróságok mellett pedig létrehoztak egy párhuzamos, Fideszhez közeli bírósági rendszert.
Megemlítik, hogy míg a kommunista rezsim simán betiltott intézményeket, Orbán olyan törvényeket fogadtat el, amelyek technikai kérdéssé teszik, hogy például a CEU-nak el kell költöznie az országból. A módszer különbözik, de az eredmény ugyanaz, mint a diktatúrák esetében, írják.
Megszólal a Fidesz EU-s képviselője, Schöpflin György, aki szerint nem csak liberális demokrácia létezik, de az is a demokrácia keretei közt van, ami jelenleg Magyarországon zajlik.
Ezen vélemény ellenzői szerint az Orbán-rendszert ugyanakkor nem lehet a demokrácia értelmezése felől megérteni. Az autokráciák jellemzői segítenek beazonosítani a rezsimet.
A CEU rektora, Michael Ignatieff úgy véli, hogy Orbán rezsimje új jelenség, amit nem lehet a huszadik század kifejezéseivel megmagyarázni.
Magyarország a 21. századi demokrácia intézményeit megtartva valósít meg egypártrendszert
- magyarázta a rektor.
Keményebb véleményt fogalmazott meg Jason Stanley, a Yale professzora. A "Hogy működik a fasizmus?" című könyv szerzője szerint Orbán a fasiszta rezsimek taktikáit és ideológiáját használja fel a céljai eléréséhez. A kutató illusztrációként idézi a miniszterelnök februári beszédét: "Nem akarunk sokszínűek lenni úgy, hogy összekevernek bennünket (...) másokkal, olyanok akarunk lenni, mint amilyenek 1100 éve itt, a Kárpát-medencében lettünk."
Az etnikai tisztaság és a mitikus múltra hivatkozás a fasizmus jellemzői, szögezi le Stanley.
A cikk rámutat, hogy Orbán a központilag irányított médiának köszönheti, hogy hatalma ilyen erős: a tömegek a Fidesz által kreált valóságban élnek, és eszerint szavaznak.
Hadházy szavait is idézi az amerikai lap. Szerinte a rezsim átlépett egy határt, amikor a képviselőket fizikai erőszakkal távolították el a tévé épületéből, és már nem az a békés, csak a félretájékoztatással manipuláló hatalom, mint eddig.
Az amerikai szakértőknél egyébként tisztábban írta le az Orbán-rendszer lényegét Filippov Gábor egy korábbi cikkében.
Az elemző szerint Magyarország államformája: versengő autoriter rendszer.
"Magyarországon mára pártirányítás alá került az elvben semleges állami intézményrendszer és a nyilvánosság meghatározó része, a kormányoldal pedig oly mértékben képes jogalkotási és adminisztratív eszközökkel az érdekei szerint manipulálni a választási környezetet, hogy hazánk mostanra tökéletesen megfelel a hibrid rendszerek, azok között is a versengő autoriter rezsim közkeletű politikatudományi definíciójának.
Ez a már hivatkozott Levitsky és Way megfogalmazásában így hangzik:
Olyan polgári rezsim, amelyben léteznek a formális demokratikus intézmények, és ezeket tekintik a hatalomra jutás elsődleges eszközeinek, de amelyben a hatalmon lévőket jelentős előnyhöz juttatja az állami intézményekkel való visszaélés (...), és a játéktér súlyos mértékben a hatalmon lévők javára lejt. A verseny így valódi, de nem tiszta."
Borítókép: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs