Egy semmitmondó szürke, sekély kacsaúsztatóhoz zarándokolnak a turisták, a Vértanúk terén péntek reggel óta. A rendszerváltás óta ilyen érdeklődéssel szobor hűlt helyét még nem fotózták. Talán 1956-ban az elmozdított Sztálin lehetett ilyen, de abból legalább megmaradt a csizma, vagy Moszkvában a KGB előtt ledöntött Feliksz Dzerzsinszkij szobrának helye volt ennyire érdekes. Nagy különbség azonban, hogy azoknak a ledöntése a felszabadulás szimbóluma lett, a kormányfőtlenített tér viszont értetlen turisták és méltatlankodó helyiek találkozópontja lett.

"Azt hittem, eltévedtem, azért nem találom. Tegnap este még át is mentem a szobor hídján" - a kínai turistalány csodálkozva nézett körbe, de örült, amikor megtudta, hogy valószínűleg ő volt az utolsó ázsiai, aki még láthatta itt Nagy Imre szobrát.

A turistacsoportok vezetői már felkészültek az új attrakcióra mobilon mutatják be, mi állt itt néhány órával ezelőtt. A Nagy Imrével való közös fotózkodásnak vége, mostanra inkább egy új fotósjáték jött elő: megfelelő szögből lefotózni a mobilt Nagy Imre szobrának képével, beleillesztve az üres térbe. 

"Ha egy emlékművet elmozdítanak, azzal a múltat törlik el, ez nem helyes. Meg fogom mutatni ezt a teret később is, és ha itt lesz egy másik emlékmű, ez akkor is része lesz a turistaútvonalnak és el fogom mondani, mi állt itt" - mondta egy Spanyolországból érkezett idegenvezető. 

Egy orosz család is meglepve ment át a téren, az előzőnapi fotójukat nézve. "De miért vitték el?" - kérdezte a 40 évei elején járó édesapa, akinek oroszként egyébként sem csengett ismeretlenül Nagy Imre neve. 

Amíg a turistáknál a meglepettség - vagy azért, mert már nem áll ott a szobor, amelyet korábban láttak, vagy, mert meglepődnek az idegenvezetői demonstráción - addig a helyieknél a méltatlankodástól a dühös megnyilatkozásig terjednek a reakciók.

Csak csöndben, csak halkan

"Sunyi, gyáva" - ezek voltak a legjellemzőbb szavak, nem csak a megkérdezettek mondták ezt, volt, aki maga elé mormolta vagy társának, amikor keresztülmentek a téren. Ez persze nem Nagy Imrének szólt, hanem annak, hogy az éj leple alatt nagy sietséggel vitték el a szobrot, amely a tervek szerint a Jászai Mari térre kerül. A Vértanúk terére pedig a 30-as években felállított, a vörös terror áldozataira emlékező szobor kerül vissza.

"Ugyanezt csinálták a megszállási emlékművel, meg a Kossuth téri fák kivágásával" - idézte fel egy asszony, aki már készült a délutánra hirdetett tüntetésre. Aztán felsorolta a Liget feltúrásától a Várba költözésen át a legutóbbi eseményeket, amelyek felháborítóak ugyan, de mégis következmények nélkül maradnak. 

"Szerintem ezek március 15-ig sem húzzák" - mondta ezzel szemben egy nyugdíjas férfi. "Nekem már mindegy, mi lesz, de a gyerekeimnek, unokáimnak nem. És, ha sokan vannak, akiknek nincs veszítenivalójuk, akkor lesz változás." Szerinte a szobor elmozdítása nagy felháborodást okoz. De hogy mi lehetne a változás, azt nem fejtette ki, csak annyit mondott, egy áldozat is sok lenne, bármelyik oldalon, ezért nagy tüntetésekben bízik.

Egy másik, idősebb házaspár szerint ez lehet, de a legtöbben a jól időzített elmozdításra csak a fotelből reagálnak, az ünnepek alatt akkor sem mozdulnak ki, ha amúgy megtennék. "De gyűlik a feszültség, és talán a rabszolgatörvénnyel együtt ki is robban." A kirobbanás alatt tüntetést ért, amely elég erőt mutat, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra. "Bár erre nem nagyon lehetett eddig sem nyomást gyakorolni. De optimista vagyok" - mondta.

Más kérdés, hogy tiltakozásnak nem sok nyoma volt, kora délután egy mécses került a híd helyére, páran arról beszélgettek, hogy majd délután, a DK tüntetésén biztosan sokan lesznek.

"Mondjuk én Gyurcsánynak is megmondtam, hogy  van felelőssége abban, hogy eddig jutottunk" - árnyalta a képet egy egykori tengerész, aki Nagy Imrét sem ítélte meg annyira pozitívan, mert sok hibát csinált 56-ban, de a szobor elmozdítását ő is sunyi, alattomos gyávaságnak nevezte, és egy káromkodással küldte el a kormányt a döntésért.

Egy magyar egyetemista lány csak rácsodálkozott a szobor elmozdítására, mert nem hallott róla. De most, hogy megtudta, sajnálja, hogy így alakult, mert ennek a szobornak szerinte itt lenne a helye.

Borítókép: Huszti István / Index.