Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP sorozatban harmadszor is kétharmados többséget szerzett a parlamenti választáson. A Fidesz tarolt az országban, 91 egyéni választókerületet nyert a kormánypárt. Budapesten ugyan gyengébben szerepelt az egyéni körzetekben, de vidéken akkora volt a Fidesz-túlsúly, hogy az ellenzék összesen mindössze három választókerületet volt képes megnyerni.

A Fidesz tarolása és az ebből adódó parlamenti kétharmada ugyanakkor nem jelenti, hogy az ellenzék egyáltalán nem létezik ebben az országban. A Fidesz listán 49 százalékot szerzett, és bár a második helyezett Jobbik jócskán le van maradva a maga 19 százalékával, a baloldali pártok pedig a bejutással küzdöttek,

A választási rendszer logikája miatt azonban a Fidesz ellen csak akkor lett volna esélyük, ha teljes a béke, harmónia, összefogás, és a szavazólapon a Fidesz–KDNP karikája mellett egy NEM Fidesz karika szerepel. Pont ahogy Hódmezővásárhelyen láttuk februárban. Itt Márki-Zay Péter alatt összeállt a legteljesebb ellenzéki összefogás, és a pártok nem egymás fúrásával, akadályozásával, nyilvánosság előtti szapulásával voltak elfoglalva, hanem a jelölt építésével, segítésével.

Az ellenzéki szavazók csalódottsága is pont a hódmezővásárhelyi választás miatt alakult ki. Míg 2014-ben, pláne 2010-ben az ellenzékiek magabiztos Fidesz-győzelem tudatában voksolhattak, ezúttal némelyekben – és némely politikai vezetőben is – kialakulhatott a remény, hogy van esély megszorítani a Fideszt. Ebből az ellenzéki álomból aztán jött az újabb Fidesz-kétharmad.

Az ellenzéki pártoknál – hétfőn bárkivel beszéltünk – most egy nagyon hasonló hangulatot tapasztalhattunk: letargia, kilátástalanság, értetlenség. A pártvezetők egyelőre annyira nem látják, nem tudják a történések irányát, hogy a kódolható egymásra mutogatás, viszály, veszekedés is egyelőre csak kibontakozóban van.

• A Jobbik elnöke, Vona Gábor a 2014-esnél rosszabb szereplés miatt (százalékban biztosan) lemondott a posztjáról, majd hétfőn a parlamenti mandátumáról is. Így biztosan jön a tisztújítás. Kérdés, ki lesz, aki új irányvonalat ad a pártnak, és mennyire fordítja vissza a néppártos fordulatot. A radikális szárnyhoz tartozó Toroczkai László alelnök hétfőn már nekiment Vonának, miszerint kivégzi a Jobbikot, ha nem mond le. Majd délután Novák Előd posztolta a Facebookra, hogy „a Jobbik számára most tehertétel lett az ő személye”. Vagyis ők azért bejelentkeztek arra a szerepre, hogy más karaktert adjanak a pártnak. Nem tudni, mekkora lesz a belháború, de az új jobbikos vezetés dolgát nehezíti, hogy az Állami Számvevőszék 660 milliós bírságát be kell fizetni.

• Az MSZP-nél egyelőre zajlik a sebek nyalogatása, és próbálnak feléledni a sokkból, hogy vidéken látványosan megszűnt a szocialista bázis. Számos vidéki vk-ban a két számjegyű eredményt sem sikerült elérni, nemhogy megszorítani a Fideszt. Az egykor kormányzópárt MSZP-nek a párbeszédesek és a liberális Bősz Anett várható kiülése után mindössze 16 fős frakciója lehet. Molnár Gyula és a pártelnökség lemondott, következik a teljes, alulról felfelé zajló tisztújítás. Egy MSZP-s keserűen ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Kérdés, hogy maradt-e még valami alul.” A siralmas szocialista szereplés mellett még mindig ott van a párt hatalmas adóssága, és a mostani ciklusban a bevételek csak csökkennek. Nem látni egyelőre, ki lehetne az a pártvezető, aki meg tudná állítani a párt lejtmenetét. Nagy tülekedés a pártelnöki posztért nyilván nem lesz, többen Tóth Bertalan frakcióvezetőt említik lehetséges elnökként.
• Hadházy Ákos és Schiffer András azért már adott egy ízéletőt abból, mire számíthatunk a következő hetekben az LMP-ben. Hadházy szerint Schiffer sokmilliós perrel akadályozta az LMP-s visszalépéseket, Schiffer pedig ezt olyannyira tagadja, hogy Hadházyt perelné az állításért. Az LMP-ben már a választás előtt is állt a bál, most tisztújítás következik, ahol – és előtte is – nyilván meg kell magyaráznia a pártvezetésnek a visszalépési stratégiáját.
• A DK-ban az előző pártokkal szemben belharcokra aligha számíthatunk. Gyurcsány Ferenc teljesítette az ígért stratégiai célt: egyéni győzelemeket arattak, és frakciót is alakíthat a párt. Gyurcsánynak arra azonban választ kell adnia, hogy a következőkben hogyan tudja elfogadtatni magát az ellenzéki oldalon, a személye ugyanis láthatóan sokszor gátja az ellenzéki megegyezéseknek.

• A Momentum vezetése annak ellenére sem mondott le, hogy Fekete-Győr András ezt helyezte kilátásba arra az esetre, ha nem jutnak a parlamentbe. A tavaly óta létező párt esetében ugyanakkor – az Együtt-tel ellentétben – nem végzetes a szereplés. A 2,8 százalékos eredmény azt jelenti, állami támogatásra is számíthat a párt, az elnök pedig azt mondta: „A fiatal generáció most nő fel, és a biológia nekünk dolgozik.”

A következő hetek, hónapok tehát a sebek nyalogatása mellett a belső harcokról, tisztújításokról fognak szólni. Nehéz kapaszkodókat találni, milyen utak állnak rendelkezésre az ellenzéki oldal előtt, hiszen még azt sem tudjuk, kik fogják potenciálisan vezetni az ellenzéki pártokat, milyen szereplők jelennek meg, emelkednek ki vagy éppen tűnnek el ezen az oldalon. Mégis, ellenzéki politikusokkal folytatott beszélgetések alapján felvázolunk három lehetséges utat, amely a következő kétharmados Orbán-ciklusban megtörténhet.

1. Kiemelkedik valaki, és mindenkit letakarít

Az ellenzék az elmúlt választásokon kipróbált két módszert: az összefogást (MSZP–DK–Együtt–Párbeszéd–MLP-lista, 2014), illetve a külön listás koordinálós-visszalépős modellt (egy nappal a választás előtt is léptek vissza, 2018). Egyik sem jött be, mindkettő Orbán kétharmadához vezetett. A választási rendszer egész egyszerűen úgy lett kitalálva, hogy a Fidesz hegemóniáját csak egy hasonlóan erős pártkonglomerátum képes megtörni. Ebben kell tehát előrelépniük.

Az első eset, hogy a meglévő pártok közül az egyikben olyan vezető lép elő, aki olyan víziót vázol fel, hogy ki tud emelkedni a többiek közül. Ha valaki egy olyan négyéves tervet tesz le az asztalra, amely a fővárosi és főleg a vidéki szavazókat is tömegesen megnyeri, ezzel párhuzamosan pedig letakarítja a terepet. Vagyis nem hagy a palettán más ellenzéki pártot, mely szavazatokat vihet el. Nehéz feladat, nem is látni most, melyik pártban kicsoda lenne képes ilyesmire.

2. Kívülről létrehozzák az Orbán-ellenes pártot

A második eset a hódmezővásárhelyi modell országos kiterjesztése. Vagyis hogy ezt a nagy, erős ellenzéki listát kívülről hozza létre valaki. Egy olyan személyiség, aki mindenki számára hiteles, elfogadható, és az ellenzékiek tömegesen tudnak rá szavazni, sőt, fideszes bizonytalankodókat is képes magához csábítani. Ennek az útnak az előnye az lenne, hogy nem a program, a vízió kidolgozottsága számítana, hiszen a fő identitásképző ereje ennek a pártnak az Orbán-ellenesség lenne. Kérdés, akad-e majd ilyen személy, és tud-e ehhez anyagi erőforrásokat szerezni.

3. Várni, amíg a Fidesz bomlik, szakad

A harmadik út, amelyet az ellenzék választhat a leglassabb, egyben a legvalószínűbbnek tűnő a mostani helyzetben. Az ellenzéki oldalon marad a mozdulatlanság, és csak akkor várható változás, ha egy olyan politikai esemény történik, amely megbontja a Fidesz egységét.

Sokan beszéltek már eddig is arról, hogy az Orbán utáni világ is a Fideszből érkezhet majd. Nem kizárt, hogy valóban így lesz, hiszen a jelenlegi ellenzéki garnitúra arra is képtelen, hogy a kétharmadot megakadályozza, hiába van ehhez nagyságrendileg, összességében annyi szavazója, mint a Fidesznek.