Két évig követtünk egy prostitúciós ügyet a nyíregyházi bíróságon, de nem lett vége, a Legfőbb Ügyészség új állásfoglalása alapján ugyanis újrakezdik az egész tárgyalássorozatot. És nem csak ezt, jó párat az egész országban, sőt, olyanokat is, ahol már elsőfokú ítélet született. Változik ugyanis a prostitúciós ügyek hazai jogi megítélése, mostantól az EU-s egyezményeknek és a nyugat-európai joggyakorlatnak megfelelően a legtöbbet emberkereskedelemként kezelik majd itthon is.
2018 legvégén a Legfőbb Ügyészség új állásfoglalást adott ki, amiben részletesen megírják, hogy a prostitúciós bűncselekmények esetében mikor lehet emberkereskedelemről beszélni. Mert ugyan a köznapi beszélgetések során emberkereskedelem alatt azt szokás érteni, amikor egy nőt vagy lányt pénzért eladnak, majd aztán prostitúcióra kényszerítik, a nemzetközi joggyakorlat szerint viszont az emberkereskedelem ennél sokkal tágabban értelmezendő.
Ezt hangsúlyozza most a Legfőbb Ügyészség, és állásfoglalásuk értelmében a hazai ügyészségek mind felülvizsgálják az összes futó prostitúciós ügyet. Habár a vizsgálat még folyik – a Legfőbb Ügyészség szóvivője, dr. Fazekas Géza az Indexnek azt mondta, „még nem rendelkezünk az érintett ügyek számáról és a tett intézkedésekről összesített adattal” –, de egészen biztosan jó pár olyan eset lesz, amelyeket a magasabb büntetési tételű emberkereskedelem bűntettévé minősítenek át.
Minden olyan ügy emberkereskedelemnek számít majd mostantól, ahol a prostituált kiszolgáltatott helyzetben volt, és őt kizsákmányolás céljából eladták, megvásárolták, elcserélték, átadták, átvették, toborozták, szállították, elszállásolták, elrejtették vagy megszerezték. Például abban a prostitúciós ügyben is módosították a vádat, amit az Index 2016 óta követ a Nyíregyházi Járásbíróságon.
„Ajánlkozott, hogy segítene a munkában. Elsőre nem akartam belemenni, mert nem mondanám szerelemnek, de valamit mégis éreztem iránta. Kérdezte, mi lenne, ha neki dolgoznék. Fele-fele osztanánk a bevételt, és ez így is történt, kábé két évig tartott. Minden pénzt odaadtam neki a nap végén, és ő többnyire visszaadta a részemet" – így emlékezett a harmincas Gina nevű nő 2017 márciusában a Nyíregyházi Járásbíróságon zajló prostitúciós ügy tárgyalásán arra, hogyan kezdett el prostituáltként dolgozni F. István, az elsőrendű vádlott segítségével az észak-németországi Bremerhaven piros lámpás negyedében. Pontosan húsz centire ült tőle F. István, akiről beszélnie kellett az apró tárgyalóteremben, és aki korábban a vád szerint érzelmileg erősen manipulálta.
István vigyázott rám, mondjuk igazából nem kellett vigyázni rám, mert nem volt probléma. Soha nem ütött meg, egyszer fordult elő, hogy rádobott az ágyra. És volt, hogy mondtam, nem akarok dolgozni, de akkor sem maradhattam fenn a szobában, dolgoznom kellett
– mondta a bíróságon, több mint öt évvel a történtek után. „Az ajtó soha nem volt bezárva, az irataim nálam voltak, de nem akarta, hogy kimenjek. Ismeretlen helyen voltam, nem tudtam a nyelvet, eszembe se jutott, hogy megszökjek." F. Istvánnak a tárgyaláson lehetősége volt Gina emlékeire reagálni, és annyit tett hozzá, hogy csak azért volt a lánnyal, mert féltette, és azért éltek közös pénzből, mert élettársak voltak.
Gina a két évig tartó németországi prostitúciós munka alatt mindenhová Istvánnal ment, majd amikor végül szeretett volna hazautazni a családjához, senki nem tartotta vissza. Azért mérges csak, mondta a tárgyaláson zavartan hátra-hátrapillantva a hozzá extrém közel ülő vádlottra, mert nem kapta meg az összes pénzt, amiben megállapodtak.
A bírósági szakaszba két évvel a történtek után jutott el az ügy, és ez a hosszadalmas folyamat – bonyolultabb ügyeknél – teljesen általános Magyarországon. Az viszont kevésbé, hogy újabb két év és hét tárgyalás után a bíróság úgy dönt az elsőfokú ítélet előtt, hogy újrakezdi az egészet.
Ráadásul ez egy igen komplikált eset, hat különböző vádlottal. Ugyanis
F. István a vád szerint két testvérével, unokahúgával és két barátjával családi vállalkozásként 2010-től 2014-ig rendszeresen utaztatott szerény anyagi körülmények között élő magyar nőket Svájcba és Észak-Németországba prostitúciós munkára. A nőknek ruhákat, a prostitúcióhoz szükséges dolgokat vettek, gondoskodtak szállításukról, szállásukról, étkezésükről is, a büntetlen előéletű csoporttal kapcsolatban megfogalmazott vádirat szerint azt ígérték nekik, hogy lesz szép ruhájuk, lakásuk, autójuk.
A prostitúciós tevékenységért cserébe a stricicsalád a nők keresetének 50 százalékát vette el, derült ki azon a tárgyalássorozaton, ami 2016 novemberében kezdődött Nyíregyházán.
Az F. család ügyével összevonva tárgyalták Schmitz Erzsébetnek, annak a magyar nőnek az ügyét is, aki madámként dolgozik egy észak-németországi piros lámpás negyedben, amiről több cikket és egy könyvet is írtam korábban. A két ügyet azért tárgyalták egyszerre, mert a vád szerint az F. család ebbe a bizonyos észak-német városba, Bremerhavenbe is vitt nőket, és Schmitz Erzsébet a piros lámpás negyedet tulajdonló cég alkalmazottjaként szállást biztosított az F. családnak, az általuk utaztatott nőknek is, akik ott prostitúciós tevékenységet végeztek. A vád szerint Schmitz a stricikkel rendszeresen egyeztetett arról, hogy mikor és hány lányt és a felügyeletüket ellátó személyt tud fogadni a piros lámpás negyedben.
Schmitz Erzsébet tevékenysége a helyi német ügyészség szerint Németországban legális, a magyar jog szerint viszont bűncselekménynek számít. A futtató család tagjait és Schmitz Erzsébetet is kerítés, prostitúció elősegítése és kitartottság bűncselekményekkel vádolták meg még 2016-ban.
2016 elejétől egy évig rendszeresen jártam újságíróként Bremerhavenbe, és 2016 óta minden alkalommal részt vettem a nyíregyházi tárgyalássorozaton, de 2018-ban kiderült, az egészet újrakezdik, ugyanis – ahogy arról a nyíregyházi ügyész, dr. Borsodi-Buss Emese tájékoztatott – a vádat 2018. december 14-én bűnszervezet tagjaként üzletszerűen, kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem bűntettére módosították.
„A bűnszervezet tagjainak cselekménye kimeríti a Büntető Törvénykönyv 192. §-ának (2) bekezdésébe ütköző emberkereskedelem bűntettét, miszerint »aki mást kizsákmányolás céljából elad, megvásárol, elcserél, átad, átvesz, toboroz, szállít, elszállásol, elrejt, vagy másnak megszerez«. Ezen elkövetési magatartások közül akár egynek a magvalósítása esetén is ezen súlyosabb egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény valósul meg. Ezen bűncselekmény minősített esete, ha az elkövető üzletszerűen követi el a cselekményét. Ebben az esetben a büntetési tétel már 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés" – írta az ügyész az Indexnek. Ez a módosítás már a Legfőbb Ügyészség új állásfoglalása miatt történt.
A lényeg az új állásfoglalásban az, hogy a prostituált kiszolgáltatott helyzete nem csak akkor állapítható meg, ha fizikailag vagy érzelmileg kényszerítették, ha eladták/megvették, hanem akkor is megállapítható, ha nincs más elfogadható választási lehetősége az életében, csak az, hogy prostitúcióból éljen, és a stricije/férje/barátja/madámja ezt a helyzetet kihasználva akarjon haszonhoz jutni.
Külön kiemeli az ügyészi állásfoglalás, hogy a prostituált hiába egyezik bele abba, hogy ő prostitúciós tevékenységet végezzen, vagy valakinek ő pénzt adjon, látszólag önként megossza keresetét valakivel, a beleegyezésével nem mentesíti azt a valakit az emberkereskedelem bűntette alól. A nemzetközi egyezmények (például a 2006-os Palermói Egyezmény, a 2011-es emberkereskedelem-ellenes európai parlamenti irányelv és a 2005-ös Varsói Egyezmény) szerint ugyanis a kiszolgáltatott helyzetben lévő sértett nem adhat beleegyezést az emberi méltóságát, személyi szabadságát sértő bűntett elkövetésébe.
Katona Noémi a PhD-disszertációját az emberkereskedelem és prostitúció helyzetéről írja a Humboldt Egyetemen. A társadalomkutató szerint a Legfőbb Ügyészség nemrégiben kiadott új iránymutatása nagyon fontos lépés a magyar jogszabályok és joggyakorlat nemzetközi normákhoz való hozzáigazításában.
„Ahogy több, a prostitúció és az emberkereskedelem kutatásával foglalkozó társadalomtudós is megállapította az elmúlt években, az emberkereskedelemre vonatkozó magyar jogszabályban és ennek következtében a joggyakorlatban is elsősorban a prostitúcióban (illetve más, munkacélú kizsákmányolásban) érintettek eladását és megvételét értelmezték emberkereskedelemként. Pedig a nemzetközi egyezmények szerint az emberkereskedelem a kizsákmányolás céljából megvalósuló cselekményeket és a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélést foglalja magában, ami tehát sokkal szélesebb körű értelmezése az emberkereskedelem jelenségének, mint az adás-vétel" – mondja az Indexnek.
A kutató szerint – bár a magyar büntető törvénykönyvben 2012 óta szerepel a kizsákmányolás fogalma is – a joggyakorlatban továbbra is az volt a jellemző, hogy csak azokban az esetekben indult el büntetőeljárás emberkereskedelem bűntettében, hogyha az áldozatok eladását vagy megvételét foglalta magában a bűncselekmény.
Ezzel szemben a több európai uniós tagállam joggyakorlatában a kizsákmányolás céljából megvalósuló bűncselekményeket vették alapul. „Így nagyon hasonló esetekben, amikor kiszolgáltatott helyzetben lévő magyar nőket futtatott és zsákmányolt ki szervezett bűnözői csoport pl. Hollandiában, a magyar hatóságok kerítésben jártak el, míg a holland hatóságok emberkereskedelemben" – fogalmaz Katona. Szerinte
az adásvételre szorítkozó magyar joggyakorlat kifejezetten korlátozta az emberkereskedelem elleni fellépés hatékonyságát, emiatt most nagy előrelépésnek tekinthető ez az új iránymutatás.
A hatékonyságot ugyanis nagyban növelheti Katona Noémi szerint, hogy az eddig kerítésként értelmezett bűncselekménynél az emberkereskedelemre vonatkozó jogszabály alapján tud eljárni a hatóság, ami nagyobb büntetési tételeket is jelent. Az áldozatok kezelése is változik, a fenti példánál maradva az új rendszerben Ginát nagy valószínűséggel nem fogják személyesen és beazonosíthatóan meghallgatni korábbi stricije előtt.
„Ezért remélhető, hogy így már nagyobb elrettentő ereje is lesz a büntetőjognak, noha a bűnszervezetek felszámolásában az is kifejezetten nagy jelentőségű, hogy a büntetőjog milyen mértékben teszi lehetővé a vagyonelkobzást illetve a vagyonvisszaszerzést. A bűncselekmény által megszerzett vagyon elvétele ugyanis kulcsfontosságú abban, hogy ne "érje meg" az elkövetőknek. Emellett továbbra is kiemelten fontos, hogy az áldozatok jogai érvényesüljenek, és minél jobb ellátásban részesüljenek. Ebben is fontos lépés ez az új iránymutatás, hiszen a emberkereskedelem bűntettének áldozataiként a prostitúcióban kizsákmányolt nők jogosultakká válnak az áldozatellásra az erre vonatkozó nemzetközi előírások szerint" – mondta az Indexnek a kutató.
Borítókép: Str / AFP.