Húsz éve, 1999-ben volt Orbán Viktor miniszterelnökségének első teljes éve. Ennek apropóján Orbán99 címmel indítottunk sorozatot, amelyben azokat a sztorikat elevenítjük fel, amelyek érdekesek napra pontosan két évtized távlatából is. Akár azért, mert jól rímelnek jelenlegi eseményekre, akár azért, mert támpontot adhatnak Orbán Viktor mostani döntéseiben és motivációiban, vagy szimplán azért, mert ha most történnének, még ma is simán az újságok címlapjára kerülnének. Korábbi cikkeink közül itt válogathat.

1999-ben teremtett máig tartó hagyományt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület azzal, hogy meghívta az ifjú-újonc miniszterelnök Orbán Viktort évet értékelni.  Az akkor 35 éves kormányfő beszélt egyebek mellett a küszöbön álló NATO-csatlakozás fontosságáról, a gazdaság állapotáról, a népességfogyásról, a különböző fejlesztési programokról. Az akkori beszédből két dolog látszik jól: Orbán egyrészt semmit nem változott, másrészt akkor teljesen másképp gondolkozott. Kiválogattuk a legérdekesebb mondatokat a beszédből.

A demokráciáról és az ellenzékről

"Ha a parlament néha heves politikai viták színhelye, ez így van rendjén - így kívánják a demokrácia játékszabályai."

"Úgy gondoljuk, hogy azoktól a közéleti szereplőktől, akik a gondjaikra bízott emberek érdekeinek védelme helyett eltűrték, hogy sokan reménytelen helyzetbe sodródjanak; akik hallgattak a Bokros-csomag idején vagy esetleg éppen a Bokros-csomagért felelős kormány mögött álltak; sőt a kormányban vagy a kormánypárti padsorokban ültek; nos, tőlük a magyar családokon ütött sebek gyógyításához nemcsak türelmet és megértést kérek, de önmérsékletet és önvizsgálatot is várok. Természetesen mi egy pillanatig sem kérdőjelezzük meg közéleti jogosítványaikat, de

semmiképp sem ismerhetjük el, hogy van erkölcsi alapjuk arra, hogy követelésekkel lépjenek fel

azzal a kormánnyal szemben, amelyik a Bokros-csomag súlyosan romboló következményeinek orvoslásán dolgozik."

A Fidesz-kormányzás távlatairól

"Mi úgy hisszük, a kormány fel­adata több, mint az államapparátus igazgatása, a folyó ügyek, az ország napi gondjainak megoldása. A kor­mány maga elé kitűzött célja, elhatározott szándéka az, hogy a polgá­rok, közösségeik és az ország egé­sze előtt egy kormányzati ciklust messze meghaladó távlatokat nyis­son. Ennek érdekében igyekszik mozgósítani az országban, az or­szág lakóiban rejlő erőforrásokat. (...) 

'"Amikor vállaltuk a kormányzás felelős­ségét, azt mondtuk ki ezzel - ami­ben titokban minden család, min­den polgár reménykedett -, hogy van jövője ennek az országnak, en­nek a nemzetnek, hogy van jövője mindazoknak, akik készen állnak, hogy mindent megtegyenek saját személyes vágyaik, terveik valóra váltásáért. Az eddig elért eredmények tük­rében úgy látom, hogy azok mérték fel helyesen lehetőségeinket, akik biztattak bennünket."

Tisztességről, korrupcióról

"Magyarország ma szabad ország. Sorsa a mi kezünkben van. Mi választjuk azokat, akik törvényeinket alkotják. S bizony mi vagyunk azok, akik arra hivatottak, hogy betartsák e törvényeket. így hát amikor korrupcióról, adócsalásról, törvénytelenségről beszélünk, nem hivatkozhatunk többé a körülmények hatalmára. Pedig önök is tudják: gyakran éppen ezt tesszük. Ilyen az ember. A cipőt hibáztatja, noha a lába hibás. De otthon, ha semmi sem szorít, és módunk van elgondolkodni a dolgok lényegéről, akkor világosan látjuk, mi az, amire égető szükségünk van.

Olyan országban akarunk mindnyájan élni, amelyet az adófizető polgár a sajátjának érez. Az ember nem azért szereti a hazáját, mert nagy, hanem mert az övé. "

A szegényekről és a közmunkáról

"Vajon helyes elgondolás-e, ha a(z életszínvonal javítására) rendelkezésre álló teljes összeget kizárólag a reményvesztettekre, a legszegényebbekre költjük, azokra, akik a maguk erejéből jelenlegi helyzetükből kitömi nem képesek? Vagy - hangzott a másik lehetőség - osszuk meg a rendelkezésre álló keretet oly módon, hogy jusson a polgárok azon csoportjainak is, akik e segítséggel képesek lesznek a maguk erejét megsokszorozva feljebb kapaszkodni vagy legalább lábukat megvetni a méltóbb élethez vezető úton? A polgári koalíció kormányának az a meggyőződése, hogy a legszegényebbek helyzetének tartós javulását csak akkor érhetjük el, ha azokat a családokat is megerősítjük, amelyeknek a tagjai dolgoznak, akik a vállukon viszik az ország gondját, és akik magukra vállalják a gyereknevelés örömteli terheit is."

"Tíz éve birkózunk mindannyian a tömeges munkanélküliséggel. Emberek százezreinek nincs munkája Magyarországon. Az eddigi segélyezés nem bizonyult megfelelőnek a probléma megoldására. A mostani kormánynak az a célja, hogy segély helyett inkább esélyt teremtsünk a munka világába való visszatérésre. (...) Új közmunkaprogramot dolgozunk ki, amelyet a következő költségvetési évben jelentős támogatással fogunk megvalósítani. Ettől a programtól azt várjuk, hogy hazánkban egyre kevesebben éljenek segélyből, és minél többen munkából."

Az egészségügyről

"Az egészségügy olyannyira elhanyagolt ágazat volt eddig hazánkban, hogy

a kormánytól sokkal komolyabb átgondolást igényel, mint más feladatok. Azok, akik eddig kísérletet tettek megreformálására, kudarcot vallottak.

Olyan tapasztalatokat szereztek, mint az egyszeri ember a lóval: elöl harap, hátul rúg, középen meg kényelmetlen. Nekünk is be kell látnunk, hogy az egészségügy gondjainak csak csekély része orvosolható azonnal, legtöbbjük csak néhány éven belül oldható meg."

"Először 1999-ben a sürgősségi betegellátást szervezzük újjá. Arra a célra, hogy az ország bármely településén minden sérült vagy beteg ember néhány percen belül megfelelő, gyors ellátásban részesülhessen, a betegszállítást is beleértve, 1999-ben összesen 7 milliárd 700 millió forintot fordítunk. (...) Az egészségügyi rendszer átfogó, alapokat is érintő reformja - remélem - egy következő évindító beszéd egyik sarokköve lesz majd."

"Nem tűzhetünk ki kisebb célt, mint egy drogmentes Magyarország megteremtését. Ezért 1999-ben szigorú kábítószerellenes törvényt léptetünk életbe."

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)