Világviszonylatban is ritka az a humanista gesztus, amely a magyar kormány egyik külpolitikai projektjét jellemzi. Nehéz helyzetbe került emberek százait fogadjuk be, támogatjuk és segítjük hozzá a jobb élethez már közel egy éve. Minderről azonban semmit nem tud a nyilvánosság, az okokra csak következtetni tudunk. De előbb a részletek.
Az Indexnek több független forrás is megerősítette, hogy a magyar állam eddig mintegy 300 menekültet fogadott be a legsúlyosabb politikai és gazdasági káoszba süllyedt Venezuelából. A program ráadásul olyan példamutató módon zajlott, hogy abból a 2015-ös „Willkommenskultur”-t meghirdető Angela Merkel is tanulhatna.
Mit kapnak a polgárháborús országból menekülők Magyarországtól?
Az állam egyetlen feltételt vizsgál: hogy a menekülteknek vannak-e magyar felmenőik. Az általunk megkeresett menekültek túlnyomó többsége csak virtuálisan tűnik magyarnak: az ide menekülő venezuelaiak valamelyik nagyszülője volt magyar, és már a szüleik sem beszéltek magyarul. Többségük Magyarországra érve tanulta az első magyar szavakat, ahogy a magyar kultúrával is itt kezdtek ismerkedni. Az általunk megkérdezett venezuelai menekültek egy részének nemcsak a keresztneve, de a vezetékneve sem volt magyar.
de A programban nem is ez az igazán furcsa, hanem hogy teljes titokban zajlik.
Az általunk megszólaltatott venezuelaiak elmondták: a program szervezői kérték őket, hogy ne beszéljenek a befogadásukról. Interjúink közben vált világossá, hogy ezt a kitételt a menekültek sem nagyon értik, hiszen ők valóban borzalmas körülmények közül érkeztek, így jogosnak és tisztelendőnek tartották a segítséget.
„Nem sokkal az elutazásom előtt kiraboltak. Egy motoros állt meg a kocsim mellett, és pisztolyt fogott rám. Hiába mondtam, hogy nincs pénzem, fogta a reggelim, ami az ülésen volt, és azt vitte el” – indokolta egyik interjúalanyunk, hogy milyen állapotok miatt kellett elmenekülnie hazájából.
„Napi százak haltak meg otthon alultápláltság miatt, vagy mert nem voltak gyógyszerek. Láttam meghalni egy 16 éves fiút, akit a rendőrök lőttek le az egyik tüntetésen” – mesélte egy huszonéves lány. A nagyszülei a második világháború után emigráltak Venezuelába, ő maga többször is járt Magyarországon. Már a nyelvet is beszélte, de csak annyira, hogy mi inkább még angolul beszélgettünk.
A rendőrség brutális volt. Egy barátomat elfogták az egyik tüntetésen, és bevitték a börtönbe, ahol napokig kínozták. Gumibottal megerőszakolták
– vázolta egykori hazájának körülményeit egy másik megszólalónk.
„A boltokban alig volt élelmiszer. Mindenki éhezett, én is, pedig előtte jó munkám volt, orvos voltam. Lefogytunk, az unokatestvérem 25 kilót fogyott” – mesélte egy fél éve Magyarországon tartózkodó fiatalember.
„A gyárak leálltak, mert a rezsim a saját embereit ültette be vezetőnek. Azok pedig nem értettek semmihez. Amikor 56-ban kimentem, Venezuela gazdag ország volt – magyarázta egy magyarul még beszélő férfi. – Maduro kormánya mindent tönkretett, az egész családom éhezett” – tette hozzá.
„Az elutazásom előtt két héttel volt egy nap, hogy háromszor raboltak ki. Elvették tőlem a telefonom, aztán az órám és a papírjaim, végül az autóm akkumulátorát" – emlékezett a fiatal orvos. Töredezett angolsággal beszélt, mert azt a nyelvet is Magyarországon kezdte el tanulni. Magyarul egyelőre nem is próbálkozott.
Interjúalanyaink megdöbbentő képet festettek az állapotokról. Bár Venezuela gazdag és biztonságos ország volt Chávez és Maduro rezsimje előtt, mára a világ egyik legnyomorúságosabb és legveszélyesebb régiójává vált. Pont mint azok a háborús országok, ahol közel hasonlóak a körülmények, de ahonnan szinte egyetlen menekültet sem fogadunk be.
Szír vagy iraki menekülteknek még akkor sincs esélyük a magyar védettségre, ha történetesen a jelentős számú keresztény közösség tagjai. (A kormány 2013–14-ben állítólag befogadott 1000 iraki és egyiptomi kopt családot, de ennek Semjén Zsolt kijelentésén túl soha semmi nyoma nem volt.) Bár elsőre úgy tűnhetett, hogy a magyarságuk az, ami alapján befogadjuk a nagyon is védelemre szoruló venezuelaiakat, az interjúk alapján elbizonytalanodtunk.
Senki nem beszél itt magyarul
– legyintett az az 56-os magyar, akivel a venezuelai menekültek első magyarországi megállóján, a gárdonyi Sport Hotelben beszélgettünk. A férfitől azt tudakoltuk, hogy kivel tudnánk még interjúzni, de ő csak annyit mondott: „Legalább 300 ember volt itt a hotelben az utóbbi hónapokban. Alig valaki beszélte a nyelvet. Most éppen tizenöten laknak itt, és én tudok egyedül magyarul.”
A program szervezettsége mindenesetre azt mutatja, hogy nem egyedi döntésekről, hanem a magyar kormány tudatos programjáról van szó. Különböző helyeken, egymást nem ismerő interjúalanyaink egyöntetűen a következő módon írták le Magyarországra kerülésük menetét.
„Egy külső kerületben kaptunk egy házat, abban lakunk heten, a családommal” – foglalta össze első fél évének eredményeit a fiú, aki orvos volt Venezuelában. Elmondása szerint a házért egy évig nem kell fizetniük, addig kell olyan munkát találniuk, amiből aztán eltartják magukat. „Fél éve dolgozom, igaz, nem orvosként, de a fizetés jó. Egyetlen nap keresetéből bevásárolhatok a piacon” – mutatott rá a magyar program egyik első eredményére.
„Remek a budapesti tömegközlekedés, jó a fizetés. És biztonság van. Venezuelában hajnali háromkor megölnének az utcán, itt pedig gond nélkül sétálhatok.”
A fiatalember lelkesedése érthető, hiszen amit a magyar kormány tett érte, az a humánum legnemesebb megnyilvánulása.
a származáson alapuló válogatást kivéve A program pontról pontra valósítja meg azt a menetrendet, amelyet a menekültügyi szakemberek ideálisnak tartanak.
A menekülteket nem kényszerítjük arra, hogy illegálisan lépjenek be az országba. Helyette még saját hazájukban választjuk ki azokat, akit érdemesnek tartunk a védelemre, és nekik legális belépést biztosítunk. Megérkezésük után pedig beilleszkedést segítő programok várják a menekülteket, akik így fokozatosan kapcsolódhatnak be a magyar társadalom életébe.
A probléma az, hogy mindez a magyar kormány saját törvénye szerint egy különadóval sújtott, tehát negatív megítélésű tevékenység.
A bevándorlási különadót épp az ilyen tevékenységek szankcionálására fogadta ugyanis el tavaly a kormány. A vonatkozó törvény szerint bevándorlásikülönadó-köteles:
A törvény részletesen is kifejti, milyen tevékenységeket szankcionál:
A törvényben nincs olyan kitétel, mely szerint a magyar felmenőkkel rendelkező külföldiek betelepítése más megítélés alá esne. Az érintett szervezeteknek a fentiek miatt 25 százalék bevándorlási különadót kell fizetniük a tevékenységük után.
A MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ VENEZUELAIAK KIMENTÉSÉNEK BÜNTETŐADÓVAL VALÓ FENYEGETETTSÉGE RÁVILÁGÍT, HOGY A MAGYAR KORMÁNY egy ÉRTELMETLEN JOGSZABÁLYT FOGADOTT EL.
A magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvény már nem szabályozta a távollétet, mint az állampolgárság megszűnésének jogcímét. Azóta tehát, hogy ez a törvény 1949. február 1-én hatályba lépett, csak akkor vesztette el a magyar állampolgárságát a kivándorló/disszidens, ha kifejezetten megfosztották a magyar állampolgárságtól - és ilyen kevés volt. A korábbi törvény szabályozta ugyan a távolléttel való elvesztést, de azt 1939. szeptemberében felfüggesztette a háború miatt a kormány. Így ha addig nem telt el a 10 év, akkor megmaradt a magyar állampolgársága a kivándorlónak. Ha nem vesztették el a kivándorló nagyszülők/dédszülők, akkor a leszármazottaik a születésükkel magyar állampolgárok, akkor is, ha Venezuelában is születtek. Az hogy a felmenők papírjai megvannak-e, az bizonyítási/eljárási kérdés, nem anyagi jogi. Persze enélkül nem lesznek anyakönyvezve, így a nyilvántartásba se kerülnek be magyar állampolgárként, útlevelet sem kaphatnak enélkül. Ugyanakkor a magyar anyakönyvi nyilvántartás nagyon megbízható, így ha az érintett külföldről elhozza a papírjait az anyakönyvi eseményekről (születés, házasság stb.), akkor a hazai anyakönyvezést végző szerv vissza tudja nézni ezek alapján a magyar anyakönyveket.
A program titkolása pedig arra utal, hogy a kormány azzal is tisztában van, hogy a különadós törvény a saját tevékenységét is érinti.
Az üggyel kapcsolatban kérdéseket tettünk fel a Belügyminisztériumnak és a Külügyminisztériumnak, de nem válaszoltak. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nem cáfolta a szerepét, de azt írták, a kérdéseinkre a venezuelai helyzet, a diplomáciai folyamatok, valamint az érintettek biztonsága miatt jelenleg nem tudnak teljes körű választ adni.
Kerestük a LAMOSZSZ elnökét, Kunckelné Fényes Ildikót is, hogy többet megtudjunk a programról és indulásáról, de nem válaszolt. Egy tavaly októberi interjúban megemlítette, hogy már Magyarországon él, és kinti magyar barátai sem maradtak Venezuelában, de a magyarok kimentéséről és arról, hogy abban szerepe lenne, nem beszélt.
Találtunk egy 2018. áprilisi közleményt, amelyet a Máltai Szeretetszolgálat juttatott el az MTI-hez, annak apropóján, hogy – a kormány bevándorlásellenes kampányával párhuzamosan – Balatonőszödön pánikot keltett, hogy nagy tömegben jelentek meg migránsok a hotelben. (A Magyar Hang riportjátitt olvashatja erről)
Az OS-közleményből kiderült, hogy a Máltai Szeretetszolgálat akkor (tehát a bevándorlási különadóról szóló törvény megszületése előtt) még csak 30 ember befogadását segítette. A venezuelai menekültek zöme tehát az utóbbi hónapokban érkezett, és a szeretetszolgálat már annak tudatában segítette őket, hogy a kormány pénzelvonással szankcionálja az ilyen tevékenységet.
A közlemény pontatlan, amikor azt állítja: „honfitársainknak" segít. A befogadottak ugyanis venezuelai állampolgárok, legtöbbjük még sosem járt Magyarországon, nem beszélik a nyelvet, és nem ismerik mélyen a magyar kultúrát.
Szintén a közleményben szerepel, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak a háborús országban élő emberek, és milyen nagy szükségük van Magyarország segítségére. Azaz pont arról a humánus eszme fontosságát emelik ki, amelyet a kormány a propaganda és a törvénykezés szintjén is tagad.
Az Index a kormányinfón kérdezett rá a programra. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta: "magyarokról beszélünk, a magyarokat nem tekintjük migránsnak. "
Ezzel arra célzott, hogy olyan emberekről van szó, akiknek a felmenői között voltak magyarok, így jogosultak az állampolgárságra, a "vérségi elv" alapján fogadtuk be őket. A magyar kormány 2018 áprilisában ezt kommunikálta, Soltész Miklós államtitkár jelentette be, hogy Venezuelából befogadnak embereket. Gulyás így nem érti, milyen újdonság van a hírben.
Az Index a cikk megjelenése előtt azonban hiába küldött kérdéseket a Belügyminisztériumnak, a Külügyminisztériumnak és a Máltai Szeretetszolgálatnak, válaszokat azonban nem kaptunk. A programmal érkezett venezuelaiak arról beszéltek, hogy arra kérték őket, ne terjesszék itthon a program hírét.
A dolgot azért nem verte nagydobra a kormány, mert még további családokat szeretne Magyarországra hozni. Az Index kérdésére, hogy mindez mennyibe kerül a magyar adófizetőknek, azt ígérte a miniszter, hogy összeszámolják, és nyilvánosságra hozzák majd.
Az Indexnek nyilatkozó menekültek és családjaik védelmében sem neveket, sem fotókat nem közlünk.