Pódiumbeszélgetést szerveztek a BKV-székházban annak az évfordulónak a tiszteletére, hogy 40 éve tűntek fel az első női buszvezetők a cégnél. A beszélgetésen részt vett az első magyar női buszvezető, az azóta már nyugdíjas Gulyás Istvánné, valamint két még aktív kollégája, Háromszéki Csabáné és Flámis Gabriella.
Mint kiderült, 40 éve azért nyílt meg az út a női sofőrök előtt, mert az új modelleket akkoriban már fizikailag is könnyebben lehetett vezetni. 1978-tól a hatóság is rájött erre, és engedélyt adott a buszvezetésre a nőknek is.
A BKV első buszvezetője a már nyugdíjas Gulyás Istvánné úgy emlékezett vissza erre a korra, néha így is kifogott rajtuk a busz. Egy lerobbant, szervó (kormányrásegítő) nélküli járművet például annyira nem volt ereje vezetni, hogy egy férfi kollégának kellett átülnie a vezetőülésébe a bevontatáshoz - ő pedig átvette addig a kolléga járatát.
Mint mesélte, furcsán fogadták az emberek, hogy nők tűntek fel a volán mögött. Volt aki megdicsérte, milyen jól vezet, de olyan zsémbesebb öreg utas is akadt, aki rászólt:
Hogy kezeled azt a kuplungot!?
Sminkelni ugyan nem sminkeltek, de nőnapon azért megreszkíroztak egy szoknyát, mondta Gulyás Istvánné, hozzátéve, hogy a magassarkú cipőt természetesen tiltja a munkaszabályzat. Mint Háromszéki Csabáné hozzátette, nem is örülnének, ha nem vennék észre őket a férfiak.
Flámis Gabriella szerint előfordult, hogy egy-egy utas megpróbált udvarolni. Persze finoman, például megtett velük egy-két kanyart, csokit, cukorkát hozott. Kevés tolakodó alakkal találkoztak, de ha valaki nagyon nyomult, azt a férfi kollégák hamar helyretették.
A három buszvezetőnő egyetértett abban, hogy az Ikarus (főleg a 260-as és a 280-as) volt a legjobb busz pályafutásuk során.
Azt a dörmögő dízelhangot nem lehet elfelejteni, mondta egyikük. Az Ikarust vezetni, az egy fíling, kontrázott rá kolléganője.
Az Ikarusnak nincs ellenfele, hiába modernebbek, kényelmesebbek a mai Volvók, Mercedesek, az Ikarus az igazi
– egyeztek meg.
Természetesen sok nehéz forgalmi szituációval találkoznak a női buszvezetők is. Mint Háromszéki Csabáné mondta, mikor hallja az utastérből, hogy jujj, az jelzi, hogy egy keményebb helyzeten vannak túl.
Elmondták, hogy az autósok alapvetően pozitívan álltak hozzá, amikor bonyolultabb helyzetben találkoztak velük. A konfliktusokat nem agresszívan, hanem inkább kedvesen próbálták kezelni. Mint Flámis Gabriella mesélte, hogy még régebben, egy teherautóból nézett át rá a sofőr, hogy ezt most hogy gondolta, ő pedig csak a hajára mutatott, hogy szőke. A teherautó-sofőr elmosolyodott, és továbbment.
Vele történt meg az is, hogy egy személyautó sofőr azt hitte, be tudja venni előtte a kanyart, de elszámolta magát.
Toltam egy darabig, aztán a kocsi visszaváltott kettesbe, és elhúzott a helyszínről.
– emlékezett vissza.
De nehogy azt higgyük, hogy vezetői antitálentumokkal van dolgunk: Flámis Gabriella például előkelő helyezést ért el a buszvezetők Európa-bajnokságán, ahol többek között egy 15 méteres oldalú teremben kellett megfordulni időre egy 12 méter hosszú busszal.
Sokkal nehezebb az élet most a lányoknak, hiába van jó, kényelmes busz, más a közlekedési morál, mint régen, ezt már Gulyás Istvánné tette hozzá. Végül mindhárom buszvezetőnő megegyezett abban, hogy senki kedvéért nem cserélnék el munkájukat, mondjuk kényelmes irodai munkára.
Az íróasztal nem mozog
– mondta Háromszéki Csabáné. A buszon viszont nincs egyforma menet: mindig más, mindig változó még sokszor ugyanaz a vonal is.
A BKV-nál összesen 135 női buszvezető (ez 4 százaléka az összes buszvezetőnek), 94 női metró- és 227 villamosvezető dolgozik, mondta a az eseményen Bolla Tibor vezérigazgató. Nélkülük nehezen tudná ellátni a feladatát a BKV, tette hozzá.