Magyarországon a gyakorlatban szinte mindenütt 3 napra korlátozzák az iskolák az egy tanévben a szülők által igazolható hiányzást. Ugyan gyermektől, pedagógusoktól, az iskola hozzáállásától függően léteznek különengedélyek, van félrenézés és trükközés is, ám a berögződött szabályok ezernyi igényt figyelmen kívül hagynak. A rendszer csalásra és sumákolásra kényszerítheti a szülőket és a gyermekorvosokat, ezzel pedig hasonló viselkedésre tanítja a gyerekeket is.
A most 11 éves Emma iskolai, majd kerületi versenyekről eljutott egy országos táncbajnokságra, ott nyert és így meghívást kapott egy nemzetközi eseményre. A kitűnő tanuló fel akart készülni és az utazás során a legjobbat nyújtani, az édesanyja pedig megengedte neki, hogy erre koncentráljon, ha nem megy a tanulás rovására.
Emma szülei pontosan beosztották az időt, a gyerek napirendjében azonban a tánc mindig a második helyen maradt az iskolai kötelezettségek mellett. Csakhogy Emma családja tudta, nagy reménységű tehetségként, tánctanára támogatását kivívva a kislánynak szüksége van olyan plusz napokra, amikor a koreográfiákat tanulja, gyakorol, keményen edz, és bizony csak ezzel foglalkozik.
Ezért az édesanyja megbeszélte a gyerek osztályfőnökével, hogy Emma nem vesz részt a nyolchetes felkészülési időben néhány tanítási napon, de a leckét, tananyagot egyeztették a felnőttek, Emma pedig megtanulta, nem maradt le. Az édesanyjától a tanárnő utólag, az iskolai házirend miatt kért egy írásos igazolást, amit nyugodt szívvel, őszintén ki is töltöttek a szülők: feltüntetve, hogy egymás után 5 pénteki és néhány másik tanítási napon „a gyermek világversenyre való felkészülés miatt nem vett részt a tanórákon”.
Mivel azonban a család korábban utazás miatt is elkéredzkedett, a féléves zárás előtti adminisztratív tájékoztatóból kiderült:
a gyerek hiányzását igazolatlannak minősítette az iskola igazgatója – az osztályfőnök magyarázatát nem elfogadva, és engedélyét felülbírálva.
Nem a tanár, hanem felettese keveredett konfliktusba a szülőkkel, amelynek iskolaváltás lett a vége. A kitűnő kislány teljesítményére ugyan nem volt hatással a hiányzása, ám az igazgató a szabályok betartását kérte számon a szülőkön: hiszen 3 iskolanapnál többet csak orvosi igazolással hiányozhat a gyermek egy tanévben.
Mikor Emma édesanyja feltette a kérdést, miért szereztek volna orvosi igazolást, ha egyszer nem volt beteg a lánya, az igazgató erre azt felelte: ez szerepel a házirendben, amennyiben nem tetszik, lehet más iskolát választani. Az igazgató – Emma édesanyjának elmesélése szerint – ironikusnak szánt kérdést szegezett neki: arra neveli-e a gyerekét, hogy ne tartsa be a szabályokat? A válasz egyszerű volt:
nem a szabályok kerülésére, hanem inkább az őszinteségre nevelik Emmát.
A történet egy a kismillióból. Póta György, a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének elnöke csak az elmúlt három napból, saját csepeli praxisából mesélt még további hármat, amivel az igazolások „mindenhatójaként” szembesült és meg kellett küzdenie. A házi gyermekorvosokat, közülük is 1300-at tömörítő szervezet évek óta küzd azért, hogy a jogalkotó ne hárítsa át a felelősséget a doktorokra olyan esetekben, amikor nem orvosi kezelésről, hanem vagy családi programokról, vagy orvosi beavatkozást nem igénylő, könnyű lefolyású betegségekről van szó.
Póta György felidézte például a minapi, korántsem csupán erkölcsi dilemmáját: segítsen-e egy nyolcadikos gyermek felvételi felkészülésében, ha a szülő erre kéri? Márpedig a szülő az orvost kéri, mert márciusig az édesanya éves igazolási lehetőségei elfogytak, így a gyerek csak akkor maradhat otthon tanulni, ha erre orvosi igazolásos „alibit” szerez. Az orvos viszont semmiféle okirat-hamisítási ügybe nem keveredhet, keveredik bele.
Éppen az ilyen esetek miatt a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesülete évek óta küzd azért, hogy szülessen országos szabályozás, amely a mostani gyakorlat szerinti 3 napot mondjuk 15 szülő által igazolható napra emeli. Meglátásuk szerint a mai rendszerben a szülők felelősségkörének furcsa csorbításáról van szó, hiszen eközben az egészségügyi ellátás terén a szülő kiskorú gyermeke felett számtalan, ennél sokkal komolyabb joggal rendelkezik. Póta példaként hozta, hogy ha egy szülő rendelkezhet arról, hogy a gyermekét megműtsék-e, vagy éppen hozzájárul-e kórházi ellátásához, igencsak furcsa, hogy ezzel szemben arról nem dönthet, hogy mikor menjen, vagy épp ne menjen iskolába. Póta azt mondta, a belső felmérésük szerint
A házi gyermekorvosok 95 százaléka úgy gondolja, hogy enyhe betegség esetén a szülő is alkalmas az otthoni kezelésre és a tünetek megszűnésének megállapítására.
A doktorok a szülő önrendelkezését szeretnék kiterjeszteni azzal, hogy egy enyhébb, orvosi vizsgálatot, gyógyszerfelírást nem igénylő betegség, vagy főként más hiányzás esetén ne kelljen orvosi igazolást vinni az adott oktatási intézménybe, vagy óvodába.
„A tanév kezdetétől a nyári szünetig terjedő időszakot figyelembe véve a napi betegforgalom körülbelül 30-40 százalékát teszik ki az iskolai hiányzások orvos általi igazolásai olyan esetekben, amikor az igazolás kérése nem kötődik betegellátáshoz”– írták nyílt levelükben, melyet az egyesület tagjai figyelemfelhívási szándékkal kifüggesztenek rendelőikben is. A szülők és az iskolák támogatását is kérik, hogy a mostani, igencsak megkérdőjelezhető helyzet változzon. Végigjárták ugyanis az utat, mely során kiderült: a jogalkotó nem lát problémát és nem tervez változtatni a rendszeren.
A Házi Gyermekorvosok Országos Egyesülete évek óta bombázza beadványaival az illetékes kormánytagokat azért, hogy ne – csaknem – minden gyermekhiányzást kelljen orvoslátogatással és papírigazolással adminisztrálnia az egyébként is kevés orvosnak. A szervezet úgy látja, kivitelezhető lenne, és senki nem szenvedne hátrányt, ha a szülő által igazolható napok számát józan belátás alapján, az oktatási tevékenységnek kárt nem okozva felfelé módosítanák. Idevágó javaslatukat azonban az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) minden illetékese hárította eddig, méghozzá azzal: nincs jogszabályba foglalva, hány napot igazolhat a szülő, azt az iskolák (és óvodák) saját házirendjükben szabályozzák.
Mi is többször foglalkoztunk a kérdéssel, sőt Palkovics László még oktatási államtitkárként éppen az Index olvasóinak kérdéseire válaszolva állította: „a vonatkozó jogszabályok az oktatás tényleges, napi szintű megszervezését az iskolák feladatává teszik. Saját maguk szabályozhatják, hogy milyen normákat, követelményeket határoznak meg. A szülők által igazolható napok számát, az igazolás módját az egyes iskolák saját házirendjükben határozhatják meg.”
Erre nincs központi szabályozás, és nem is tartjuk indokoltnak ilyen szabályozás bevezetését.
Azután fordultunk ismét az Emmihez idevágó kérdéseinkkel, hogy az RTL Klubnak most, az orvosok újabb levélakciójára reagálva azt mondták, ezúttal mégis egyeztetést kezdeményeztek a kérdésben. Meg akartuk tudni, mi változott, pontosabban mit terveznek megváltoztatni, miután hosszú éveken át sokszor megismételték: nem nyúlnak a rendszerhez, a házirendek az iskolák felelősségi körében maradnak.
Az Emmi sajtóosztálya annyit válaszolt nekünk: a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet szerint a beteg gyermek, tanuló az orvos által meghatározott időszakban nem látogathatja a nevelési-oktatási intézményt. „Azt, hogy a gyermek, a tanuló ismét egészséges, és látogathatja a nevelési-oktatási intézményt, részt vehet a foglalkozásokon, orvosnak kell igazolnia” - írták, felidézve azt is, számtalanszor egyértelművé tették a nyilvánosságnak: az iskolák házirendjének rendszerét, az intézmények autonómiáját ebben a kérdésben jónak látják, „a minisztérium részéről tehát nem merül fel új szabályozás szükséglete”.
Ugyanakkor azt is hozzátették: „az iskola minden diákjának és nevelőjének az az érdeke, hogy a gyermekek egészségesen járjanak iskolába. Az iskolai igazolások házi gyermekorvosok általi kiadásával kapcsolatban jelenleg egyeztetések folynak.
Megértve, hogy a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesülete lényegében az orvosok tehercsökkentését kéri, felhívjuk figyelmüket, hogy az orvosok felelőssége megkerülhetetlen az iskolai hiányzások ezen speciális területén
– írta a humánminisztérium. Póta György nem tudja, milyen egyeztetésről van szó, de szerinte a válasz alapján az Emmiben teljesen félreértették a házi gyermekorvosok levelét és többéves kampányát az ügyben. Sosem mondták, hogy beteg gyermekkel ne menjen orvoshoz a szülő. Sosem utasítanának ugyanis vissza orvosi ellátást igénylő eseteket.
Ugyanakkor éppen ezektől veszi el az időt és a lehetőséget a mostani szisztéma. Levelükben is hangsúlyozták, amit az egyesület elnöke megismételt: a gyermekek állapotát sok esetben a szülő maradéktalanul képes felmérni, felelősséggel képes vállalni a gondozását és az ápolást egy-egy, mondjuk hasmenéses megbetegedésnél. „A felesleges várótermi várakozások, rendelői megjelenések és indokolatlan gyermekorvos-beteg gyermek találkozások egyrészt önmagukban is újabb és újabb fertőzések, majd megbetegedések kockázatát rejtik magukban, másrészt valóban indokolt vizsgálatokra fordítandó időt és figyelmet is veszélyeztetik”, írták. Még az ilyen enyhe megbetegedéseknél is komolyabb probléma azonban, hogy
számos esetben nemcsak betegségből adódó, hanem egyéb jogkövetkezményekkel járó indokolatlan iskolai hiányzások igazolását is tőlünk várják el. Sok szülő és pedagógus a gyermek különböző iskolán kívüli programok (például nyaralás, gyermekláthatás, temetés, nyelvvizsgára való felkészülés, zeneiskolai képzés) miatti mulasztását is az orvossal kívánja betegség címén igazoltatni
– írták, Póta György pedig lapunknak kiemelte: kifejezetten ezekben az esetekben meg kellene adni a szülőnek a jogot, hogy eldöntse, kihagyhat-e egy-egy napot az iskolában gyermeke, vagy nem. Az egyesületi elnök arra is emlékeztetett, hogy idevágó kampányuknak köszönhetően az országban már több iskolában is megemelték a szülők által igazolható napok számát, így például Pomázon és Tiszaújvárosban is. „Ezek a módosítások a tapasztalatok szerint mind az intézményvezetésnek, mind a szülőknek könnyebbséget jelentenek, ráadásul az elmúlt egy év tapasztalatai alapján az oktatási tevékenységet nem befolyásolta negatívan, sőt, nem emelkedett a hiányzások száma ennek következtében.”
A korántsem egyedi esetek sora jól mutatja, vannak feszültségek az iskolarendszer és a szülők között. Amikor a családok elutaznak, síelni mennek, vidékre látogatnak a nagyszülőkhöz, adott esetben a gyerek valami rosszat eszik, így egy gyors lefolyású betegséggel ágyban maradna, a magyar iskola nem szívesen engedélyezi a szülő felelősségvállalását, hanem megpróbál egy többnyire hamis orvosi igazolást beszereztetni a szülővel.
Rögtönzött felmérésünkben az orvosok jogi felelősségvonásáról szóló, bírósági eljárásig fajuló történetétől kezdve, a hazudozni nem akaró szülőt érintő szabálysértési eljáráson át, egészen komikus „megoldási formákig” mindenre akadt példa.
Jóban vagyunk a szuper-jófej dokinővel, és ha beteg valamelyik gyerek, odatelefonálunk, és a rendelő előtti külső postaládába beteszi az igazolást. Mindig van benne 5-10
– így cáfolta például rögtön a napi rutin az Emmi orvosi felelősséget érintő retorikáját, hiszen a doktorok így sem találkoznak a gyermekekkel. Általános iskolás és gimnazista gyerekek szülei is beszámoltak a „biankó igazolások” gyakorlatáról, amelyben a szülő kitöltheti a dátumot, mert az orvos megbízik a szülő felelős döntésében. Bármelyik kiskapus módszert vizsgáljuk is, az mindenképpen szabályt sért – nem feltétlenül törvényt, de legalább az iskola ominózus házirendjét a leggyakrabb esetben át kell hágnia a szülőnek. Pedig ez csak egy intézményi házirend, nem az alaptörvény, mégis évtizedek óta szembesülhetünk a rugalmatlansággal.
A magyar embernek márpedig van ebben rutinja, az Index szerkesztőségében is hallottunk – szigorúan név nélkül – diákkorukban maguknak igazolást gyártó, sőt orvosi dokumentációt professzionális szinten hamisító, majd ezzel lebukó visszaemlékezéseket, és persze ott a személyes kitörölhetetlen kép: "Gömöri doktorbácsinál helyszíni torokgyulladást produkálni, és rimánkodni egy, az előző hétre szóló igazolásért. (Mondjuk sosem adott.)". De a lényeg: tényleg mindenkinek van egy története ezzel kapcsolatban, az iskolás korú gyermekek szülei pedig napi szinten találkoznak a problémával.
Ami azonban az évtizedek hagyományaiban ragadt igazolási rendszerben változott, sőt szigorodott, az a gyermek iskoláztatási, óvodáztatási kötelezettségéből eredő jogkövetkezmény, azaz a kerülőutak kockázata. A teljesen igazolatlan hiányzásokról tudni érdemes ugyanis, hogy nemcsak a gyerek iskolai jövőjére van hatással, hanem 10 óra esetén máris jelentési kötelezettsége van az iskoláknak, 50 óra után pedig a szülő szabálysértési eljárás alá kerülhet, a családi pótlékot pedig a gyermek iskoláztatásának kötelezettségét nem teljesítő szülőktől megvonta a kormány.
Sőt, ha az óvodás gyerek igazolatlan hiányzása meghaladja az öt nevelési napot, a jegyző figyelmezteti a szülőt a mulasztásra, illetve annak következményeire. Ha a hiányzások száma ennek ellenére eléri a húsz napot, akkor 2016. január 1-jétől már az óvodás gyermekek esetében is lehetőség van a családi pótlék folyósításának szüneteltetésére. Az óvodák pedig szintén egyedileg határozhatják meg házirendjükben, mit és hogyan igazolhat a szülő, mit nem, és általában lazább szabályokról hallottunk a gyakran megbetegedő kicsik esetében.
A gyermek tanulmányi előmenetelére, vagy közvetlenül a szülőre leselkedő fenyegetések ezernyi panaszt szülnek évente, az oktatási jogok biztosa jelentést is készített a témában, a kormány mégsem változtat a helyzeten. A nem titkoltan az iskolába járatás melletti elköteleződést erősítő kormányzati intézkedéssel együtt sem tartják azonban a jogvédők indokoltnak a szülők jogainak jelenlegi mértékű korlátozását az igazolások esetében. A témában a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) több akciót kezdett már, ugyanakkor a szakértők sem a teljes szülői szabadságot követelik. Sőt, felhívták a figyelmet arra is, hogy túl sok hiányzás szülői igazolása is ellentétes lehet a tankötelezettség céljainak megvalósulásával, hiszen egyfajta bújtatott magántanulói státuszt hozhat létre, annak szabályai és garanciái teljesülése nélkül. Ugyanakkor a józanabb, a realitásokhoz igazodó szabályozásra, így akár a 15 napos keretemelésre egyelőre az iskolák valamiért nem hajlanak, amivel a TASZ szerint egészen
egyszerűen a szülőket is gyerekként kezelik.
Ugyanezen az állásponton van Póta György is, éppen ezért a házi gyermekorvosok nem adják fel, most elsősorban a szülőket kívánják partnerré tenni a témában. Az iskolai házirendek megváltoztatását ugyanis akár egy szülő is kezdeményezheti, de a szülői munkaközösség, sőt, akár a diákönkormányzat lehetősége is megvan erre. „Mi nem írhattunk közvetlenül az iskoláknak, nem is az a cél, hogy beleszóljunk a nevelési intézmények dolgába”, fogalmaz a házi gyermekorvosok egyesületének elnöke. Sokkal inkább erősíteni szeretnék a partnerséget a szülőkkel, akik nem akarnak csalni és csalásra nevelni a gyerekeiket.
(Borítókép: Michael Gottschalk / Getty Images Hungary)