Aki életében először jár egy kórház sürgősségi ellátóhelyén, annak valószínűleg maradandó élménye lesz a sok órás várakozás és mindaz, amit eközben lát és tapasztal. Korában egy cikkben részletesen leírtuk, miért kell egy nem életveszélyes panasszal hosszú órákat várni az újabb és újabb vizsgálatokra egy sürgősségi osztályon. Fizikailag lehetetlen kevés emberrel mindenkit gyorsan ellátni: a betegeket itt nem érkezési sorrendben, hanem az állapotuk súlyossága alapján rangsorolják.
A sürgősségi ellátást érő sok panasz után januártól új szabály lépett életbe: az érkező beteget 10 percen belül ki kell kérdezni. Egyik olvasónk március elsején járt a Jahn Ferenc Kórház sürgősségi és betegellátó osztályán. Tíz percen belül valóban ki is kérdezték és elvégezték az első alapvizsgálatokat. De arra nem volt felkészülve, ami az utána következő 14 és fél órában várt rá. A kórház az Index kérésére kivizsgálta az esetet, és nagyon tömör választ adott.
Olvasónk február 28-án súlyos hasi és háti fájdalmai miatt először a csepeli orvosi ügyeleten jelentkezett. Ott készítettek egy EKG-t, fájdalomcsillapítót kapott, de az orvosok vesegörcsre gyanakodtak, ezért javasolták, hogy menjen be a kórház ügyeletére. Másnap délelőtt 10 órakor ment be a Jahn Ferenc kórház sürgősségi részlegére, ahol akkor kb. 20 beteg várakozott.
Elsőre jól indult minden. Az új szabály szerint 10 perccel a bejelentkezés után valóban elmondhatta panaszait és megmérték a vérnyomását. Egy óra várakozás után behívták EKG-ra és vért vettek tőle. Újabb egy óra telt el, amikor kb. dél körül felküldték ultrahangra. Kapott egy műanyag poharat és egy steril vizelettartályt, hogy ha végzett, adja be a laborba. Az ultrahangra 1,5 órát kellett várnia (kb. 13:30-nál járhatunk) közben súlyos fájdalmai miatt összegörnyedve tudott csak ülni. Végül egy kedves rezidens orvos vizsgálta meg, majd egy szakorvos vette át a helyét és helyeselt a fiatal orvos meglátásaira.
14 órakor adta be a vizeletmintát. Leült. Várt. Várt. 15:30-kor megkérdezte a nővérpultnál, hogy tudnak-e valamit a helyzetéről. Azt a választ kapta, hogy már kész a labor, csak az orvosnak kell megnéznie. Délután volt. Egész nap nem evett és nem ivott, de nem mert elmenni sehova, mert abban bízott, hogy szólítani fogják.
Ugyan voltak ott étel- és italautomaták, de azok papírpénzt és bankkártyát nem fogadtak el, csak aprópénzt, ami nem volt nála. Szerencséjére az édesapja ott volt, aki tudott segíteni neki. Vajon mi van azzal, aki egyedül érkezik?
16 óra tájban újra rákérdezett, hogy mikor fog sorra kerülni? A válasz az volt, hogy heten vannak előtte, jó esetben 1,5-2 óra múlva. Ezen a ponton foglaljuk össze az eddigieket. A beteg tehát általában 1-1 órás várakozás után átesett néhány vizsgálaton, leadta a leletét a laborban, de egyelőre nem volt ideje az orvosoknak arra, hogy ezt megnézzék és véleményt mondjanak az állapotáról, hazaküldjék vagy további vizsgálatokat indítsanak. Az orvosok ezt persze nem azért csinálták, hogy kiszúrjanak vele, hanem közben feltehetően más, súlyos esetekkel kellett foglalkozniuk.
Továbbra is fájdalmai voltak. A várakozás hosszú óráit azzal ütötte el, hogy figyelte a körülötte történő eseményeket. A betegekkel érkező hozzátartozókat rendszerint kitessékelték a váróból. Köztük például azt a fiatal hölgyet is, aki idős édesanyjával jött be, de az idős asszony arra a kérdésre sem tudott válaszolni, hogy milyen évet írunk. Ön ott tudná hagyni magatehetetlen anyját ilyenkor? A kórház honlapján egyébként azt írják: egy beteggel lehetőleg egy hozzátartozó maradjon, mert nincs elég hely.
Este 6 óra lett. Olvasónk újra megkérdezte, hányan vannak előtte. Azt a választ kapta, hogy már csak négyen. Továbbra is folyamatos fájdalmai voltak, és kezdett rosszul lenni. Egy idősebb nő megszólított egy addig szimpatikusan viselkedő fiatal ápolót, hogy nagyon szépen kéri, reggel 9 óra óta itt ül és...de befejezni nem tudta, mert az ápoló belefojtotta a szót:
- Jézusom, ez borzasztó! Ez szörnyű! – mondta az ápoló, de hamar kiderült, hogy ez nem együttérzés, hanem a legkeményebb irónia. Az ápoló így folytatta: "nagyon sokan vannak, maradjon nyugodtan a helyén, mindenkinek sok dolga van, akkor mozduljon, ha szólítjuk".
Egy másik elkapott beszélgetés a folyosóról egy kommunikációképtelen beteg és egy ápoló között:
- Ne hugyozza má össze a folyosót, mindent összebrunyált, mégis mit képzel?!
- Nehagrj, hov kell menni, miiiii, őőőő!?
- Mivaaa? Öhabbluölfobl, mivaa? Nem értem, beszéljen már normálisan!!
És ekkor jött el a drámai csúcspont: a hosszú órák óta várakozó emberek szeme előtt toltak ki egy halottszállító tepsit.
Este 9 óra lett. Olvasónk még mindig arra várt, hogy szólítják. Azt mondták neki, hogy elvileg bent van már a papírja a sokktalanítóban, ami a sürgősségi esetek kezelésére szolgáló szoba. Este 10 órakor kopogott az ajtón, hogy nagyon görcsöl, de rácsapták az ajtón. Ezt háromszor fél óránként megismételte, mire végül kapott egy infúziót.
Miután az infúzió lecsöpögött, kezdett csípni és visszafolyni a vére. Vécére kellett mennie, újra kopogott az ajtón, de senki nem nyitotta ki neki. Később lekötötték róla az infúziót, sírva guggolt, az infúziós rúdon lógva, felfelé tartott karral, hogy ne csorogjon össze-vissza a vére.
Végül hajnali fél 1-kor szólították. Az orvos a gép előtt káromkodva bosszankodott az informatikai rendszer használhatatlansága miatt. A beteg a dokumentáció lezárása után sírva ment haza azzal, hogy hasi görcsei okát végül nem tudták megmondani.
Nagyon sok kérdést tettünk fel az esettel kapcsolatban a Jahn Ferenc kórház főigazgatójának. Előrebocsátottuk, hogy ismerjük a sürgősségi ellátás szervezését, tisztában vagyunk vele, hogy a betegeket nem érkezési sorrendben látják el, a nem súlyos eseteknek várniuk kell, az ott dolgozó orvosok és ápolók pedig leterheltek.
Azt kértük, hogy a 14,5 órás várakozási idő indoklásaként írják le, eközben milyen súlyos eseteket kellett ellátniuk, hogy olvasóink is értsék, miért telik el ennyi idő várakozással. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy az órák óta várakozó betegek miért nem kapnak fájdalomcsillapítót, innivalót, esetleg némi élelmet.
Azt is megkérdeztük, rendjén valónak találják-e, hogy a várakozó betegek orra előtt tolnak ki egy halottszállító tepsit.
A főigazgatóság levelünkre azt írta: a kérdések megválaszolása és az ellátás körülményeinek részletes szakmai feltárása érdekében belső vizsgálatot rendeltek el. "A részletes belső vizsgálatot követő, megalapozott szakmai vélemény összeállításáig szíves türelmüket és megértésüket kérjük."
Reménykedtünk, hogy így az betegek és a kórház számára is tanulságokkal szolgálható cikket tudunk írni. Ehhez képest csalódást keltett a vizsgálat lezárása után kapott rövidke válasz:
Tájékoztatjuk, hogy a lefolytatott részletes belső vizsgálat eredményeként megállapítható, hogy a panaszos betegünk az egészségügyi állapotának megfelelő, orvosszakmailag indokolt és szakszerű ellátásban részesült.
(Borítókép: A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház 125 millió forintból felújított sürgősségi betegellátó osztálya az avatás napján, 2018. március 26-án. Fotó: Kovács Tamás / MTI)