Borzalmas történeteket osztottak meg olvasóink, amikor arra kértük őket, hogy meséljék el: milyen volt, amikor beteg gyerekük mellett a földön kellett a kórházban éjszakázniuk. Különböző kórházakból válogattunk öt történetet. Elvileg ez a helyzet nagyon hamar megszűnik majd a hazai kórházakban, legalábbis a Állami Egészségügyi Ellátó Központ azt ígéri, március végén elkezdik a szülői ágyak beszerzését.
Ahogy azt korábban megírtuk, az állam azt ígéri, hogy mindenhol lesz ágy a kórházakban a beteg gyereküket kísérő szülőknek. Ezzel megszűnne az áldatlan állapot, hogy a szülők a beteg gyerekük mellett a földön vagy széken töltik az éjszakákat a kórházakban. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ ígérete akkor érkezett, amikor három hónapja az Anyák az Anyákért Alapítvány és
Orosvári Zsolt magánszemélymagánadományokból összecsukható mobilágyakat adott harminc hazai kórháznak.
Az alapítvány 400 műanyag borítású, ezáltal könnyen tisztítható, 1 évig garanciális tábori ágyat vásárolt darabonként 11490 forintért, és összefogva elkezdték megkeresni a kórházakat, hogy felajánlják segítségüket.
Almádi Zsuzsa, az Anyák az Anyákért Alapítvány elnöke az Indexnek hétfőn azt mondta, a 400 ágy harminc kórházhoz került, a zalaegerszegi és a budapesti Heim Pál nem kért az adományokból, a többi intézmény 5-10-20 darabot fogadott.
A kampány célja, hogy ezekhez hasonló történetek ne történhessenek meg 2019-ben Magyarországon:
Kisfiam súlyos, gyógyíthatatlan beteg, most 15 éves. Több, most 400 napot töltöttem vele eddig különböző kórházakban. Gyerekem betegsége miatt mozogni alig tud, de értelmes okos gyerek, igényli az ottlétemet és nem szereti, ha kapkodnak körülötte, ezért minden gondozási feladat rám hárul. Soha nem tudtak biztosítani rendes ágyat, maximum mellé tudtam bújni, ha elég hosszú volt az ágy (sokszor 170cm az egész ágy, én pedig 176cm vagyok). Az ágyak mellett katonai hokedli van, azon kell végig szenvedni a nappalt, sokszor az éjszakákat is. A főorvos kedvességén múlik, hogy mit enged meg egyáltalán bevinni, matracot, polifoamot, kempingágyat. A gyerekem arcán éjszakánként maszk van, ezért nem tud beszélni, illetve nem érteni amit mond, ha rosszul van, tehát nem mehetek tőle nagyon távol. Emellett több gép is van rászerelve, amik a légzését, szívét figyelik.
Kisfiunk 1 éves volt. Két hónappal előtte került bölcsibe. Novembertől márciusig betegek voltunk mindannyian. Ennek az időszaknak a csúcsán egy calicivírus fertőzés jött még be. Fertőző osztályra kellett mennünk. Több, mint egy hétig voltunk 0-24 órában a baba mellett. Ő infúzióra kötve a kiságyban volt 1 héten keresztül. Mi váltottuk egymást a feleségemmel. Én többnyire este 9-től reggel 7-ig voltam bent, majd még egy pár órát napközben is. Én az első éjszaka leterítettem a kabátomat a földre és bent "aludtam" az ágy mellett. Irgalmatlan hideg volt a padló és kemény, de legalább a baba mellett voltam. Majd a következő éjszaka már szóltak, hogy nem lehet az ágy mellett feküdni, csak ülni (a műanyag kemping széken), mert zavarom az ellátást. Másik két kisgyerek is volt még a szobában a szülőkkel együtt.
A fertőző osztályon a felső emeleten már kialakítottak korábban egy "anya szállást", amit táblák is jeleztek és ahová az anyák felmehettek éjszakára vagy nappalra pihenni. Külön kulcs minden szobához, fürdő, WC, tehát korrekten minden, ami egy ilyen helyzetben elvárható. Még ételt is kapnak az anyák.
Csakhogy én apaként nem tudtam igénybe venni ezt a szolgáltatást (nyilván nem számoltak azzal az aprócska ténnyel, hogy esetleg apja is van a gyereknek, aki legalább annyira szereti a gyerekét, hogy ha teheti kiveszi a maradék szabiját is, hogy a gyereke mellett legyen, ha szenved).
Miután második éjjel szóltak, hogy nem aludhatok a földön, kérdeztem, hogy esetleg diszkriminatív az eljárás, hogy apáknak nincs szállás. Ezt a következő napra orvosolták. (Pedig nem is kértem ezt túl nyomatékosan, de lehet, hogy addigra már vérben forogtak a szemeim és az a szó is biztos kiverte a biztosítékot, hogy "diszkriminatív".) Szóval a harmadik éjszaka már lett ágy is, fent az emeleten, messze az egy éves babától.
Idén januárban volt 9 hónapos kisfiunknak műtéte, intenzív osztályon feleségemnek a gyermek mellett kellett feküdni a földön, a beígért pótágyból 5 db merevítődeszka hiányzott, arra lehetetlen lett volna feküdni. Éjjel 10-kor felkapcsolták a villanyt, hogy hoz a mentő egy súlyosabb esetet, 3 perc alatt pakoljanak össze, mennek át a gyerekosztályra, ahol 6 fős teremben kellett lenni, köztük 15 éves gyerekkel, aki előtt nem lehet csak úgy szoptatni egy 9 hónapos gyereket. Mindez egy előre egyeztetett műtét volt, tehát úgy mentünk oda, hogy vártak minket. Az egészben a legszomorúbb, hogy semmiről nem tájékoztattak, ha mondták volna, h nincs ágy, viszünk be pótágyat. Ha mondták volna, h van esély arra, hogy éjjel át kell költözni egy szerencsétlen, megijesztett babával, akkor nem pakol ki az ember mindent (pelenka, gyerekruhák, stb stb.) Katasztrófa.
2 éves kisfiammal kellett asztma miatt bemennünk a kórházba, ahol bent is tartottak bennünket. Feleségem maradt a fiunkkal. Ezekben a kórtermekben már akkor is voltak a pénzért igénybe vehető fotelágyak. Mivel nem tudtuk megengedni magunknak ezek igénybevételét, feleségem ülve próbált aludni. Ha valaki fizetett,akkor kinyitották,még ágyneműt is kapott. A feleségem észre vette, hogy ha lepakolja az összecsukott állapotban deréktámaszra szolgáló,de kinyitott állapotban a lábrészhez kerülő részeket,akkor kinyitás nélkül is ugyan lelógó lábbal, de elfér ezen a fotelen. Reggel korán ébresztette a beteghordó,és mint később kiderült egy fiatal nővér utasítására mert nem fizettünk, kiszedték alóla a fotelt és ki is vitték a kórteremből, nehogy használni merje fizetés nélkül. Ekkor már állapotos volt a 2. gyermekünkkel a feleségem...
Annyi helyzeti előnyöm volt, hogy korábban a Tescoban vettem egy felfújható matracot, amibe be volt építve a motor, ami felfújta, kb. egy perc alatt. Mivel a kislányomat többször is be kellett vinnünk a kórházba, már rutinból vittük a matracot. A kórteremben levő többi szülő - anyuka - a gyerekágyak alattt terített le egy pokrócot és ott aludt.