Ha részt vett már magyar utazási iroda által szervezett hegymászáson, túrán, ahol magyar hegyivezető kísérte, akkor nem lehetetlen, hogy életveszélyben volt, csak erről senki nem tájékoztatta.
Egy ártatlan bejelentés kapcsán ugyanis feltárult a magyar utazási irodák egyik titka: sokan éppen a legveszélyesebb túráiknál alkalmaznak mindenfajta képesítés nélküli embereket. Magyarországon ugyanis semmi nem szabályozza ezt a szektort.
Külföldön, ahol viszont vizsgához kötik a hegyi- és túravezetést, a magyar irodák illegálisan tevékenykednek, remélve, hogy csoportjuk nem keveredik olyan váratlan helyzetbe, amelynek megoldása speciális ismereteket és hozzáértő vezetőt igényelne. Hogy ez a remény néha inkább illúzió, azt halálos baleset is jelzi.
A helyzet olyan, mintha Magyarországon nem kellene jogosítvány a buszvezetéshez, így a társaságok önjelölt sofőrökkel dolgoztatnának.
És csak a szerencsénktől függne, hogy a vezető amúgy imádja a szakmáját, és munka mellett rengeteget gyakorol, magánszorgalomból megtanult tolatni, fordulni és kereket cserélni. Külföldön pedig, ahol már kell jogosítvány a vezetéshez, a furcsa helyzetről hallgatna a sofőr és az utazási iroda is, remélve, hogy nem kapnak közúti ellenőrzést.
Az illegális tevékenység látszatát az homályosítja el, hogy a magyar irodák olyan nyíltan árulják és reklámozzák ezeket az utakat, mintha ártatlan horvátországi hosszú hétvégét kínálnának.
A szabályozatlan helyzetre egy túravezető bejelentése irányította rá a figyelmünket. Farkas Zsolt túravezető azzal a hírrel keresett meg minket, hogy egyesületét, a Magyar Hegyivezetők és Hegyi Túravezetők Egyesületét első magyar egyesületként vették fel a nemzetközi túravezetők szövetségébe, az UIMLA-ba aspiráns tagként. Másfél-két év múlva válhatnak teljes jogú taggá.
A felvétel jogosulttá teszi az egyesületet, hogy túravezetői oktatást tartson, és olyan képesítést adjon, amellyel a túravezető a nemzetközi sztenderdek szerint is vezethet embereket a hegyen. „Eddig milyen követelményeknek kellett megfelelniük a hegyivezetőknek?” – csodálkoztunk rá a helyzetre.
Mint kiderült, a magyar hegyi- és túravezetők – néhány külföldön élő és ott vizsgázott magyart leszámítva – mindenfajta vizsga nélkül tevékenykedtek.
Ez úgy megy, hogy az ember felvarr magára egy plecsnit, hogy hegyivezető, és akkor onnantól ő embereket vezethet a hegyekben. Ennyi a kritériuma ennek a szakmának Magyarországon. Csak a szerencsén múlik, hogy milyen esélyekkel jön vissza a csoport a kalandról
– vázolta a szürreális helyzetet a hegymászás oktatásáért felelős szervezet vezetője. Sántha Gergő, aki a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség alá tartozó MHOK (Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium) elnökeként lát rá a problémára, drámai képet vázolt: „Nincs törvény, nincs szerv, amely ellenőrizne és szankcionálna. Vadkeleti helyzet uralkodik.”
Magyarország talán azért lehet a 10 millió hegyivezető országa, mert a kormány nem tud a joghézagról? Az illetékes nem várt nyíltsággal kommentálta az ügyet.
„Tudok a helyzetről, a Magyar Hegymászó Szövetséggel tárgyalva egy elejtett szóból kiderült, hogy ezen a területen teljes a szabályozatlanság” – válaszolta az Indexnek Révész Máriusz, az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos.
A síoktatóknál is hasonló a helyzet. Magyarországon az síoktató, aki annak vallja magát. Az utazási irodák pedig hirdetik a síoktatós túráikat
–tette hozzá a kormánybiztos.
Kérdésünkre, hogy tervezik-e a balesetekhez is vezető helyzet szabályozását, Révész Máriusz nem sok konkrétummal kecsegtetett : „Eddig még nem történtek lépések, pedig szükség lenne szabályozásra. Előbb-utóbb el fogunk jutni ehhez az ügyhöz.”
A magyar joghézag külföldön még kaotikusabb helyzetet eredményez. Az Alpok országaiban vagy a Tátrában ugyanis komolyan szabályozzák a szervezett túrákat és hegymászásokat. Hogy értsük a problémát, rövid magyarázat. A hegyek közé vezető túráknak két változata van.
A magyar egyesületet az utóbbi tevékenységet összefogó nemzetközi szervezetbe vették fel. Ha tagjaik ma leteszik a vizsgát, akkor néhány éven belül ezeket a kisebb kockázatot jelentő túrákat vezethetik nemzetközi szinten is legálisan.
Aki valaha is böngészte a kalandtúrákat áruló magyar utazási irodák ajánlatait, az már sejtheti, hogy ez alapján a túrák a jövőben is illegálisan folynak majd. Az osztrák és a francia Alpok 3-4 ezer méteres csúcsaira vezető, vagy a via ferrátás kalandokra ugyanis nem túra-, hanem hegyivezető kísérete az előírás. Hogy a magyar egyesület miért nem a piaci igényekhez igazodó, magasabb szintű szövetségbe lépett be?
A hegyivezetői vizsga olyan magas színvonalú, hogy annak megszerzésére a magyaroknak kevés esélyük van
– magyarázta Farkas. A komoly követelmények miatt a hegyivezető aspiránsoknak a hegyek közt kell élniük és dolgozniuk, ha a 3-5 évig tartó képzés végén sikeres vizsgát akarnak tenni. A képzés ráadásul nem olcsó, összességében akár 5 millió forintba is kerülhet. Érthető, hogy jelenleg nem hivatalos adatok szerint összesen négy magyar rendelkezik ilyen vizsgával: többségük az Alpok országaiban él, aki pedig nem, az onnan költözött haza.
Jelenleg csak az irodák igényességétől függ, hogy milyen vezetőt alkalmaznak. Vannak irodák, ahol néhány vezető alapfokú sziklamászó-tanfolyammal rendelkezik csupán
– vázolta a helyzetet Farkas Zsolt.
A nemzetközileg elismert vizsgát nem véletlenül kerülik a magyar irodák. Míg egy magyar vezető napi 15-20 ezer forintot kap forrásaink szerint, addig a hivatalos vizsgával rendelkező túravezetők napidíja 50-60 ezer forintnyi euró, a hegyivezetők pedig 95-110 ezer forintot is kérhetnek.
A költségeket az irodák nemcsak a legális vezetők kispórolásával csökkentik, hanem azzal is, hogy egy vezető az előírtnál nagyobb csoportot vezet. „Hivatalosan maximum öt ember vehet részt egy via ferrata-túrán, de Magyarországon 10-15 ember is van egy ilyen csoportban” – mondta Farkas. Azaz az önjelölt túravezetőnek az előírtnál két-háromszor több ember épségére kell figyelnie.
A kalandtúrákat vezető cégek egyébként kreatívak a joghézag kihasználásában. Működnek Magyarországon magukat egyesületnek álcázó irodák, ahol a kuncsaftokat tagnak veszik fel, és így kerülik meg a vezetői vizsgával, és persze a pénzügyi ellenőrzésekkel kapcsolatos kérdéseket. De vannak olyan hegyi túrák, amelyeket tanfolyamnak álcáznak.
Egy halálos balesettel végződő túra mutatta meg, hogy milyen extrém helyzetekhez vezet a szabályozatlanság. A Hencz G. Tamás nevével fémjelzett túrák mögött már szervezet sincs. A férfi a Lovers of Mountains nevű zárt Facebook-csoportban szervezi túráit, tudtuk meg olyanoktól, akik tagjai a csoportjának. YouTube-oldalának egyik videója is felsorolja, hogy mely időpontban milyen túrákra lehet jelentkezni. A kereskedelmi tevékenység látszatát azzal kendőzi el, hogy nem tünteti fel az árat. Pénzről forrásaink szerint a jelentkezéskor, cseten és a zárt csoportban esik szó, ahogy arról az esetet feltáró HVG is írt.
A résztvevők a magyar irodák nyomott árainál is olcsóbban utazhatnak el a kiválasztott hegyre, igaz, ezért olyan szolgáltatást kapnak, mintha egy baráti társaság utazna együtt, amelynek egyik tagja felel a buszbérlésért, szállásfoglalásért, és azt állítja magáról, hogy ismeri a helyszínt. Ezért neki nem kell fizetnie az útért. Hencz – a túráit ismerők szerint – túlárazza az útjait, és minimálisan, de keres rajtuk.
A 2017-es baleset Svájc egyik legmagasabb, és technikailag is nehéz hegyén, a Matterhornon éppen azért történt, mert a kuncsaftoknak a hegyen vált világossá, hogy Hencz G. Tamás nem hegyivezetőként viselkedik.
Forrásaink szerint a hegyről lefelé tartva a vezető magára hagyta a kifáradt résztvevőket, akik közül az egyik megcsúszott és lezuhant.
Minderről Hencz már csak a menedékházban ülve értesült.
Farkas úgy tudja, hogy a külföldön elkövetett törvénysértésért a magyar törvények szerint kell felelnie az időközben hazaérkezett túraszervezőnek. Mivel azonban a magyar szabályozás nem foglalkozik a kérdéssel, Hencz végül megúszta az esetet. A hivatalos oldalán kerestük meg Henczet az ügyben, de kérdéseinkre nem válaszolt.
Nagyvonalúak a túraszervezésben a bejegyzett cégek is. Inkognitóban felhívtam néhány utazási irodát, hangsúlyoztam, hogy minimális hegyi tapasztalattal rendelkezem, de nagyon szeretnék magas hegyre mászni.
A TREKKING TOURS EURÓPA LEGMAGASABB HEGYÉRE, A MONT BLANCRA IS ELVITT VOLNA, ANNAK ELLENÉRE, HOGY ELMONDTAM, SEMMILYEN TAPASZTALATOM NINCS.
„A legkezdőbbeket is felvisszük bárhova” – mondta munkatársuk a telefonban. A túravezetők tapasztalatáról kérdezve azzal szerelt le: „Mindenki járt 7-8 ezer méteren, hadd ne soroljam fel, ki mit csinált.” Viszont amikor a vizsgát firtattam, hamar leszerelt. „Vezetek, később hívjon.” Az információgyűjtés óta a Mont Blanc-túra azóta betelt, a honlap szerint az iroda augusztus 22-én indítja a csoportot.
Az Eupolisz ennél óvatosabb volt. Befizethettem volna a Grossvenediger 3666 méteres csúcsára induló túrára, de kérték, hogy később telefonáljak, mert a „szabályozás miatt” nem tudják, mi lesz a helyzet. A honlap egyelőre a tavaly júniusi túrát hirdeti.
Az Utazom.comnál Ausztria legmagasabb hegyét, a Grossglocknert emlegették, de téli telefonunk idején még itt sem tudták, hogy mikor lesz ilyen útjuk. Helyette hótalpas túrákat ajánlottak nekünk. Tudván, hogy ehhez túravezetői vizsga kell, rákérdeztünk a vezető képesítésére. Itt azt mondták, hogy a vezetők „gyakorlottak, nem lesz gond.”
Végül felfedtük az inkognitónkat, és újabb telefonokban megkérdeztük az irodákat:
tudják, hogy külföldön illegális, és amúgy életveszélyes tevékenységet folytatnak?
Az 5-6000 méteres hegyekre is túrákat hirdető Eupolisz vezetője, Happ Gergely lapunknak azt válaszolta: nem tudta, hogy szükség van ilyen vizsgára a hegyi túrákhoz. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az iroda a helyszínen alkalmaz vizsgával rendelkező vezetőket. Interjúnk után az iroda a via ferrátás túráinak leírását honlapján kiegészítette azzal, hogy vizsgázott helyi vezetőket alkalmaznak.
Hasonlóan érvelt a Trekking Tours vezetője is. Lesták Erzsébet azt állította, hogy túráikon külföldi, vizsgával rendelkező vezetővel dolgoznak, ahogy ez a honlapjukon is szerepel. Állításával szemben a Trekking Tours oldalán ugyanakkor ilyesmi beszélgetésünk idején nem szerepelt. Interjúnk után három nappal jelent meg a következő szöveg a Túravezetők menüpont végén: „Amelyik hegycsúcs eléréséhez szükséges helyi hegyivezető, túravezető, teherhordó felfogadása, csúcsengedély kiváltása, természetesen mi is megtesszük azt!”, az egyes túráknál ugyanakkor továbbra is az szerepel: „Túravezető(k) száma: 3-5 fő jelentkező esetén 1 túravezető vezeti a túrát!”
Az Utazom.com irodájában annyit mondtak, hogy nem kívánják kommentálni a kérdésünket.
Farkas Zsolt szerint a tisztulás első lépése lehet, ha elindíthatják képzéseiket. Jelenleg egy oktatójuk van. Ha egyesületük nemzetközi tagságát 2020-ban véglegesítik, akkor néhány éven belül túravezetők sora vezethet utakat legálisan.
„Érdekes helyzetet eredményez, ha a magyar szabályozás nem követi a nemzetközit. Mert akkor lesznek vizsgázott túravezetők, akik mellett ugyanúgy bárki vezethet majd túrát Magyarországon.”