Náray Tamás divattervező elhagyja az országot. A Magyar Narancsnak adott interjújában azt mondta, nem mindent számolt fel, csak amire már nem volt szüksége.

Az országban bekövetkező politikai változások miatt is döntött így, de döntése inkább a praktikumról szól. 

Egyre több lett a zavaró részlet körülöttem, a közhangulat és a kommunikáció is rossz irányba változott. Ízlésem ellen való az is, hogy a közbeszédben folyamatos méltósággyalázás zajlik.

Csupán jelentéktelen nézetkülönbségek miatt olyan hangnemet engednek meg egymással szemben, ami kulturált társadalomban elfogadhatatlan.

Példát is mond az utóbbi kijelentésére: egy alkalommal egy várandós nő állt mögötte a sorban, akit előre akart engedni, de a sorban egy másik ember eközben minősíthetetlen megjegyzéseket tett.

Érthetetlen gesztusok, értelmezhetetlen indulat szövik át a mindennapokat.

Az állami divatügynökségről is szó esik, amire azt mondja, nem érdekli, 

felőlem az állami divatügynökség azt csinál, amit akar. (...) A nemzetközi divatpiac nem aszerint működik, hogy erről egy magyar társaság mit gondol.

Szerinte ugyanakkor nem a pénzlenyúlásról szól az egész, hanem „jobbára csak tanulatlan, tapasztalatlan módon vágtak bele”. Az ambíció szerinte a szereplési vágy és a küldetéstudat.

Szerinte ma állandó „hőbörögtetés” zajlik, pedig jól kellene dönteni, mert mindig a tegnap következményeit viseljük.

Felszítani ezeket az érzelmeket veszélyes játék a vezetők részéről.

Kitér a politikusokra és a politikai környezetből kinőtt elitre is:

Nekem mint átlag állampolgárnak nem kellene tudnom, kicsoda X államtitkár vagy Y miniszter. De nem tehetem meg, hogy nem veszek róluk tudomást, mert (...) ők a mindennapjaikat kvázi sztárokként élik meg. Fellépnek, mint valami táncdalénekes, írogatnak a közösségi médiában, szelfizgetnek kiskutyával, szép ruhákban, edzőteremben.

Szerinte annak a ténynek, hogy ezeket az embereket megválasztották, nem önhittséggel, a velük egyet nem értők megvetésével, üldözéssel kellene járnia, hanem alázattal.

Nem tűrhetem, hogy másodosztályú állampolgárként kezeljenek. A regnáló hatalom egyenesen felhatalmazta a tömeget a gyűlöletre.

Korábban a NER szabójaként hivatkoztak rá, miután nyilvánosságra került egy vendéglistája. Miközben ő azt tanácsolta azoknak, akik megkérdezték, hogy egy eseményre mibe menjenek, hogy törekedjenek az egyszerűségre, mert

egy állami tisztviselő felesége nem filmsztár a vörös szőnyegen.

De nem hallgattak rá, és a mai napig nem érti, hogy egy államfő beiktatásán hogyan lehet muszlinszoknyában, nyitott szandállal megjelenni, templomi esküvőhöz miképpen passzol a mellkidobós, hát nélküli ruha.

Ezt a műhaj-műszempilla stílust meg kellene hagyni a popsztároknak, dj-knek, illetve az escort világának.

Orbán topis ruhaviseletéről is kérdezték az interjúban, amire azt mondta, nem gúnyolja érte, hogyan néz ki az ország miniszterelnöke, mert neki is van emberi méltósága, és nem is az a dolga, hogy jól mutasson. Nem fontos, hogyan néz ki, és Náraynak ez vele a legkisebb baja.

Hogy miképpen fogadja/fogadta a környezete, arra azt mondta, visszanézve már érti, hogy miért utálták olyan sokan. Megvalósította az álmait. 

Nézz körül! Magyarország egy sikergyilkos ország.

Bővebben a Magyar Narancsban olvashatja az interjút.