Noha az előzetes programban még szerepelt, a budapesti migrációs világkonferencián nem szólalt fel Werner J. Patzelt, a Technische Universität Dresden politikatudomány professzora, a német CDU kampánystratégája Orbán Viktor szekciójában. Ő délután szólalt fel, ráadásul a beszélők sorrendje is változott, az eredeti tervek szerint ugyanis Nicolas Sarkozy volt francia elnök nyitotta volna meg a háromnapos konferencia szombati első szekcióját, helyette azonban Václav Klaus tette ezt meg. Talán azért, amivel aztán később a szekciójában utolsóként beszélő Orbán Viktor humorizált: „ha egyszer valakit meg akarunk büntetni a politikában, azt úgy kell csinálni, hogy Sarkozy elnök úr után szólaljon fel”.

Értelmét is veszítené, ha máshogyan próbálnánk meg beszámolni az elhangzottakról, mint az eredi sorrendben.

Václav Klaus: „A homo bruxelárumot akarják kifejleszteni”

„Felesleges a kérdőjel. Mindnyájan azért jöttünk ide, egyértelmű tény, hogy a migráció korunk legnagyobb kihívása” – ezzel nyitotta meg Václav Klaus a budapesti migrációs világkonferenciát, mely címében ezt a kérdést fogalmazta meg felvetésként. Csehország korábbi államfője első megszólalóként rögtön a konferencia időzítését dicsérte, amiért az az európai parlamenti (EP) választások előtt van.

Azt is mondta, hogy ők itt, néhányan a jelenlévők között nem nagy rajongói az EP-nek, aztán az uniós döntéshozatali rendszer antidemokratikus voltáról szólva azzal állt elő: Orbán Viktor az egyik, ha nem az egyetlen korunk vezetői közül, aki bátran ki meri mondani ezt a problémát.

Fontosnak tartotta megemlíteni azt is, Orbán kihúzatta volna vele ezt a szembedicsérő részt a beszédéből, de ő ragaszkodott hozzá. Nem ez a felszólalás tűnt ugyanakkor egyedül egyeztetettnek a magyar miniszterelnökkel.

Václav Klaus viszont talán még tovább is ment az őt követőknél, amikor kijelentette: az újságírói elit régóta kritikus Orbánnal, pedig csak az igazságot mondja ki, ám az európai politikai korrektség újfajta stílusa, hogy nem meggyőző érvekkel, hanem címkézéssel kezeli a problémákat. „Nem igaz, hogy nincs válság, továbbra is itt van velünk a tömeges migráció, sőt egyre erősebb”, jelentette ki rögtön, a populista demagógia vádját magának is kikérve a volt cseh államfő, azt ugyanakkor elfelejtette hozzátenni, hogy milyen érveket tud felsorakoztatni, amelyek tényszerűségükből eredően alátámasztják kijelentését.

A volt cseh államfő szerint a címkézés nem egyenlő az elemzéssel, pedig nagy szükség van erre az elemzésre. Az európai politikai elit tömeges migrációról beszél, de csakis olyan érveket használ, amely az egyéni szempontokra koncentrál, kifogásolta.

A tömeges migráció kapcsán nem kellene az egyéni érdekeket figyelembe vennünk, hanem a célországok közösségi érdekein kellene alapuljon politikánk

– jelentette ki Václav Klaus. Szerinte ki kell mondani, hogy a tömeges migráció egyértelmű támadás a célországok társadalmi, politikai, kulturális berendezkedése ellen, de az európai politikai vezetők úgy tesznek, mintha ezt nem látnák. Ezek után ugyanakkor vázolta az Európai Bizottság és az uniós véleményalkotó, döntéshozó szervek által évek óta szorgalmazott, a legtöbb esetben már folyamatban lévő intézkedéscsomagot: a migrációt kiváltó problémákat helyben kell kezelni, a határokat pedig közösen, nagy erőfeszítéssel meg kell védeni.

Szerinte a liberális demokrácia álhumanitárius szónokai érvelnek csupán a menekültek iránti emberi kötelezettséggel. Ennek a retorikának a két fő motívuma, hogy vagy személyes érzésekből táplálkozik, mint például az együttérzés, ami végiggondolatlan, vagy pedig „ideológiai alapon hívják meg a migránsokat”, mert hisznek a multikulturalizmusban, a társadalmak heterogenitásában – ezek a személyek nem nemzeti egységben gondolkoznak.

A volt cseh államfő azonban elvetette mindez, sőt kijelentette: „mi valahova tartozóknak, nem sehova tartozóknak tartjuk magunkat. Nem a világnak vagyunk állampolgárai, nem Európa állampolgárai vagyunk, mi Európa lakosai vagyunk, de a saját nemzetállamunknak vagyunk az állampolgárai”. Az Orbán Viktorral egyre nyilvánvalóbban előre egyeztetett beszéd csúcspontján a politikus előállt azzal is, a posztdemokratikus, nemzetállamokat elnyomó Európai Unió meg akar szabadulni a nemzetektől, ezért fel akarják oldani azokat úgy, hogy a világ különböző országaiból érkező migránsokkal hígítják, bontják meg az egységet.

A homo bruxelárumot akarják kifejleszteni, a negatív mellékhatásokra nem figyelnek

– jelentette ki Klaus, hangot adva annak a meggyőződésének is, amely véletlenül éppen egybevág a magyar kormányéval: az ENSZ migrációs paktuma ezt a kísérleti beavatkozást készíti elő. „A mi feladatunk, hogy nemet mondjuk ezekre az elképzelésre, és megállítsuk a felelőtlen magatartást. Az európaiak immúnissá váltak az észérvek ellen, de Orbán majd ezen változtat”, zárta mondandóját a konferencia megnyitója.

Sarkozy: „Viktor, te azt érted el, amire én nem voltam képes”

Másodikként beszélt Jaime Mayor Oreja, Spanyolország korábbi belügyminisztere, ő inkább a KDNP-vel írhatta előadását, többször szerepelt ugyanis abban a kereszténység kifejezés. Az Európai Néppárt volt alelnöke szerint amikor erről a kihívásról, problémáról beszélünk, akkor kontextusba kell helyezni. A bevándorlás jelenségével nem tudunk ugyanúgy foglalkozni krízis idején, mint nyugodt időszakban. Mindkét helyzet külön értékelést igényel, de az a válság, amelyet megélünk Európában, az sokkal mélyebb, mint egy gazdasági, politikai válság.

Kulturális válság van, a személy válsága, az érték válsága. Eközben pedig szembe kell nézünk a saját európai kohéziós válságunkkal is, ez utóbbi kezelése szükséges feltétele az értékek válságának kezeléséhez. Az első feladat, hogy megszüntessük a bátorság hiányát, fel kell lépni a politikai és médiaelittel szemben

– jelentette ki, hozzátéve, ne áltassuk magunkat: nem lesz közös bevándorláspolitikánk, ha nem tudjuk megújítani az Európai Uniót. Ugyanakkor Oreja egyértelműen amellett érvelt, hogy meg kell erősíteni a kohéziót, a közös értékeket, a lelket, mert különben az EU szétesik. Szerinte az alapítók sok lélekkel és kevés testtel képzelték el az EU-t, ma fordítva van, de csodálatraméltó a magyar kormányfő. Azért, mert:

Orbán Viktor ereje és bátorsága abban, hogy ezeket az értékeket megvédi, ez a fő oka az ő problémáinak, az álságos érveken túl.

A volt spanyol belügyminiszter megköszönte, hogy Orbán erősen védi „a mi keresztény értékeinket”, ugyanakkor kifejezte hitét az EU-ban, az nem pótolható azért, hogy a jövőbe haladhassunk. Szükség van közös határvédelemre is, de azonnali beavatkozásra van szükség. Szerinte valakik megpróbáltak új világrendet teremteni egy másik rend lerombolásával, de most a rend hiánya uralkodott el. „Európát nem elnöklik rendesen, a szélsőséges rend hiánya uralkodik, ez összeegyeztethetetlen a közös bevándorláspolitikával, és az erőszak előszobája”, mondta Oreja, aki azzal zárt:

képesnek kell lennünk felszabadítani az európaiak intelligenciáját a most uralkodó kulturális trend alól.

„Messziről érkezve, Ausztráliából, régóta figyeljük, hogy az Európai Unió hogyan kezeli az illegális bevándorlást. És meg vagyunk döbbenve” – kezdett Alexander Downer, Ausztrália volt külügyminisztere. Szerinte távolról nézve úgy tűnik, hogy amit az EU tesz ebben a kérdésben, az csupa katasztrófa. Tapsot kapott, majd úgy folytatta, hogy náluk az az alapelv, hogy ők, ausztrálok döntik el, ki mehet be az országukba, nem pedig más. Ez is tapsot érdemelt a teremben, így folytatva Downer arról beszélt, ausztrálként a nemzetállamok és a nemzettudat fontosságát kell kiemelnie: csakis egy társadalom dönthet arról, hogy hogyan él, hogy kivel él és hogy kit nem akarnak tagjai maguk közé.

Szólt néhány szót arról, hogy a legálisan érkező menekültek, avagy az általuk megválogatott migránsok „hozzájárulhatnak országunk építéséhez. De nekünk kell meghatározni, kiket, hogyan és milyen feltételekkel engedünk be”. Itt említette, hogy Ausztráliába szakképzett migránsok, bizonyos foglalkozáskörökben bemehetnek, a másik út pedig az országba az, hogy ha valaki egy ausztrállal házasodik össze. 190 ezer migránst fogadnak be – ez a célszám, ennél többet nem, szigorúan húzzák meg a határokat ebben, mondta és kiemelte:

nem hiszünk a nyitott határok koncepciójában.

A hallgatóságnak nagyon tetszett az ausztrál modell, főként amikor az előadó azzal állt elő: azok a politikusok, akik kedvesen beengednek embereket, tévednek, hibáznak. És noha a menekülteknek jár a segítség, a védelem biztosítása, ez nem jelent befogadást, ez ideiglenes védelem csupán, nem migrációra felhatalmazó jog, tehát nem jár azzal, hogy egy menekült megválaszthatja azt is, hol akar élni.

Az újabb tapsot egy másik is követte, amikor a volt ausztrál külügyminiszter elmondta: aki be akar illeszkedni, az akarjon integrálódni és ne elszigetelt közösségekben éljen, elkülönülve a célország kultúrájától. Kritizálta azokat a politikusokat, akik a népvándorlásokat természetes folyamatként mutatják be – ez felelőtlenség, politikusként tehetetlennek és döntésképtelennek mutatkozni egyenlő az öngyilkossággal, fogalmazott.

„Nagy örömmel vagyok Magyarországon, és nagy öröm számomra, hogy barátom, Orbán Viktor mellett lehetek”

– mondta ezt követően Nicolas Sarkozy. Franciaország volt elnöke azért fogadta el a magyar kormányfő meghívását (ezek szerint nem a szervezők kérték fel, hanem maga Orbán), mert úgy gondolta, hogy Európa döntő pillanatban van. Meggyőződése, hogy Európa soha sem volt annyira szükségszerű, mint amennyire megosztott.

A probléma pont az, hogy szükségünk van Európára, de Európa megosztott

– jelentette ki, azt is hozzátéve, azért fordulnak el az állampolgárok Európától, mert azt gondolják, hogy gyenge. „Gyengék vagyunk, mert megosztottak vagyunk”, jelentette ki, ám ezt követően nagyon személyesre vette a szót: „Viktor, azt szeretném mondani, hogy szerintem Európa alapját tekintve két fontos dolog van: egyik, hogy Európát nem lehet elképzelni úgy, hogy nem vagyunk közösek. Kompromisszum kell, mert ha nincs kompromisszum, nem tudunk működni”, címezte mondandóját egyenesen az első sorban várakozó magyar kormányfőnek. Sarkozy felhívta a figyelmet, hogy Európa nem Ausztrália, mi európaiak vagyunk, azon belül is külön nemzetek, erős egyéniségekkel, karakterekkel. Ugyanakkor Európában nem lehet győzelmet aratni, ha az egyik a másik ellen fordul.

A kissé nehezen követhető, a migrációt sokáig nem igazán érintő érvelésbe a volt francia elnök beleszőtte azt is, a Brexitet egy tévedésnek tartja – mindkét fél számára –, mert a megosztás szele nem fog ott megállni. ”Az európaiaknak nincs joguk arra, hogy még jobban megosztódjanak”, mondta, majd megint elragadták az érzelmek. „Magyarország az édesapám országa, nagy ország, nagy nemzet, bátor nemzet. Egyedül fel mert kelni és a Fidesz az élére állt a tömegnek a totalitárius diktatúra ellen”, mondta, azt is hozzátéve: „Magyarország egy nagy demokratikus ország”. Sőt:

Viktor, ha valaki képes háromszor megnyerni a választásokat, az nagy dolog, te azt érted el, amire én nem voltam képes.

Nicolas Sarkozy itt először fordult el a kormányfőtől, és a közönséghez szólva elmondta azt is: „előfordulhat, hogy Viktor és én nem értünk egyet – ilyenkor beszélünk egymással, megpróbálok kompromisszumokat kötni. Ettől még barátok maradunk, ezért vagyok Viktor mellet és ezért vagyok a Fidesz mellett”, folytatta a kampányt, amelynek a migrációs világkonferenciához is kellett ugyanakkor passzolnia, ezért néhány mondatban még szólt arról, hogy „nem arról kell beszélnünk, hogy mi volt Európában ötven évvel ezelőtt, arról kell beszélni, hogy mi lesz. Emmanuel Macron elnöknek igaza volt, aki megnyitotta a vitát Európa jövőjéről, mert Európát új alapokra kell helyezni”, mondta a volt francia elnök.

Sarkozy a vita fontosságáról beszélt, majd röviden kitért arra, hogy Európának vannak határai, azokat pedig jogunk van megvédeni. Szerinte ezt világpolitikai színtéren úgy kell képviselni, ha Európa támogatását akarja valaki, akkor segítenie kell megfékezni az illegális migrációt. „A helyes válasz egy gigantikus fejlesztési terv Afrikára, mert 30 éven belül hatalmas demográfiai robbanás fog bekövetkezni ott, és el kell érni, hogy minden fiatal találhasson majd munkát magának a saját hazájában”.

Kijelentett, „nem folytathatjuk Európában a szociális turizmust”, de szerinte az EU-nak közösen kell fellépni. „Ahogyan barátommal, Angela Merkellel a 2008-as gazdasági válság idején gazdasági kormányzó testületet alakítottunk, most a bevándorláspolitikára kell egy ilyen közös döntéshozatali szervet létrehozni”. Úgy vélte, az Európai Tanácsban a külügyminiszterek tanácsának kellene tárgyalni a közös határvédelmi elképzeléseket. Kissé volt csupán zavarba ejtő, hogy néhány pillanattal később Sarkozy már arról beszélt, szerinte nem lesz egyetlen Európa, hanem több lesz: például az euró Európája, a schengeni országok Európája, meg a tág értelemben vett uniós államok Európája.

Noha a volt francia elnök minden témát visszaadna a nemzetállamoknak a közös piac kivételével, és mindez aligha az integráció fokozását jelentené, azzal zárta mondandóját: „nem akarok Brüsszeltől leckét kapni. Amikor kitört a vihar, én Európát védtem. Én Európát akarom, de nem ezt az Európát. Európa az összefogás és a kompromisszum szinonimája.”

Orbán: „Vannak hibáink, de lényegét tekintve nem akarunk megváltozni”

Egy ilyen rocksztári teljesítmény után valóban nem könnyű színpadra lépni. A migrációs világkonferencián azonban a főfellépő egyértelműen Orbán Viktor volt, mindenki más csak előzenekarként szerepelt. A miniszterelnök azzal nyitott, hogy a vendégek egy ősi országnak a vendégei, és hogy érzékeljék, milyen mély és sajátos kultúrával rendelkezik Magyarország, a nyelv szépségeiből adott ízelítőt. A magyar néplélek ugyanis Orbán szerint megmutatkozik a test-vér, fele-ség, egész-ség szavakban. „Ez egy sajátos helye a világnak és mindig megtisztelő számunkra, ha vendéget fogadhatunk, mert megtiszteltetés számunkra, hogy érdeklődnek egy tízmilliós ország, egy tizenötmilliós nemzet iránt”, szerénykedett a magyarság nevében a miniszterelnök.

Mivel Orbán összegző előadásra vállalkozott, kommentárt kívánt fűzni az előtte elhangzottakhoz. Szerinte „mindenkitől azt kaptuk, amit vártunk”, a csehektől kristálytiszta elemzést, a spanyoloktól keresztény elkötelezettséget, az ausztrál volt külügyminisztertől angolszász példamutatást, Nicolas Sarkozytől pedig nagy francia lelket. „Már érdemes volt összejönnünk”, mondta, majd pedig érzékelve, hogy jelentős arányt kapott a magyar érdemek dicsérete az őt megelőzőktől, közölte:

Szeretnénk az érdemeinket az őszinteség jegyében csökkenteni. Magyarország ma vezető szerepet játszik egy migrációs vitában. Ezt semmi sem indokolja

– jelentette ki, a viszonylag kis hadseregünkre hivatkozva. Mert azért a méret számít Orbán szerint is, „annyi katonánk van, mint a törököknek hétvégén szökésben”. Arról is beszélt, hogy Magyarország GDP-je nem összevethető az őt megelőző szónokok országaiéval. A helyzetünk tehát ebben a vitában „természetellenes, de nem mi választottuk magunknak”, mondta. Orbán szerint ez egy földrajzi és történelmi helyzet eredménye. Magyarország ugyanis határország kelet és dél felé is.

„Akkor játszunk kiemelkedő szerepet, ha veszély fenyegeti a mi hazánkat, Európát”, fogalmazott a miniszterelnök, történelmi példákat igyekezve hozni arra, hogy a keletről érkező fenyegetés miként „röpítette a magyarokat a világhírnév felé”. „Ha akartuk ezt a szerepet, ha nem. Ha arányos, ha nem. Ha van hozzá kedvünk, ha nem”, sorolta Orbán miként sodródott ő akaratán kívül a migrációs vita középpontjába, szerinte kizárólag azért, mert meg akartuk és akarjuk védeni Európát.

Sem Magyarország, sem Magyarország vezetői nem akarnak semmiféle vezető szerepet játszani Európában

– jelentette ki talán most először nyilvánosan a miniszterelnök, hogy – néppárti felfüggesztése után vélhetően indokoltan – nem pályáz uniós vezető posztra. Szerinte persze ennek oka az, hogy épp elég munkát ad számára Magyarország. „De ha nem akarjuk még egyszer átélni, amit mi megéltünk, hogy 400 ezer, fel nem fegyverzett, de jelentős fizikai erőt jelentő katonai szervezettségű tömeg átvonuljon az országon”, akkor igenis fel kell lépni, ki kell állni magáért az embernek. Orbán szerint „így adódott az, hogy mi kerítést építettünk, szembefordultunk a mainstreammel”.

A kormányfő arról is meglehetős belátással beszélt, hogy „Isten megsegített minket”, így kétharmados parlamenti többséget élvezve 2010 óta gyakorlatilag azt tesznek Magyarországgal, amit csak akarnak. „A Jóisten megadta nekünk ezeket az eszközöket és éltünk is vele”, fogalmazott a határvédelmi törvénymódosításokról, sőt, a legutóbbi alkotmányos szigorításól, a hetedik alaptörvény-módosításról is felületesen szót ejtve. Ausztrál politikustársának kiszólva „boldog ártatlanságnak” nevezte a tehetetlen „nem tehet semmit” típusú politikusok bukásának elméletét, szerinte ugyanis

a sajtó, a soft power dicshimnuszokat zeng arról, aki azt mondja, hogy nem tehetek semmit.

Szerinte az egy európai dogma, amely 30 év alatt épült ki, hogy jobb, ha a társadalmakat intézményeknek, és nem személyek vezetik. „Az intézmény jó, az erős vezető negatív dolog” a nyugati sajtó számára, sőt Orbán szerint mindenki, aki vállalkozna a problémák megoldására, „az azonnal támadás alá kerül a mainstream médiában”. Arról is szólt, hogy azért nehéz kitörölni a politikai korrektségtől való félelmet, mert „Európa nyugati felén a politikát befolyásolni tudó világ – think tankek, NGO-k, egyetemek, és a média – a világ, amely körülveszi a politikai hatalmat, az túlnyomórészt, mintegy 85 százalékban baloldali és liberális és képes arra, hogy összehangoltan cselekedjen.

Mi nem bátrabbak vagyunk, mint a nyugat-európaiak, hanem a közép-európai világban a hatalom körül összpontosuló soft power az másként épült fel, az olyan 50-50 százalékban keresztény és balliberális. Ezért én túl tudom élni a bátorságot, amiért a nyugati sajtó támad

– jelentette ki Orbán, nyilvánvalóvá téve, hogy nem a valóság, a saját intézkedései, hanem szerinte kizárólag a nyugati sajtó rossz megítélése miatt támadják őt az európai politikában. Érdekes volt ugyanakkor, amikor a miniszterelnök a küzdelemben való magyar erők végességéről beszélt. „Magyarország számára kulcskérdés, hogy jöjjön már végre egy nagy ország, a franciák, spanyolok, olaszok vagy németek. De ha körbenézek, csak egy országot látok, amely nagy ország, mégis azt mondja, amit mi. Ez Olaszország. Nekünk kell egy nagy ország, amelyik azt mondja, amit mi, mert az energiáink végesek”, jelentette ki.

Végül, még mindig nem rátérve eredeti előadására, Orbán közölte, a migráció egy olyan dolog, amely egy nagyon komoly erőnket, az egységet támadja meg. Élesen válik ugyanis el egymástól Nyugat- és Közép-Európa ebben a kérdésben. Ez szerinte szociológiai természetű, mert Nyugaton beállt az a helyzet, hogy az őslakos keresztény kultúrával szemben az utóbbi években egy erőszakos, öntudatos közösségként megérkeztek, az elsősorban muszlim kisebbséget alkotó bevándorlók.

Éppen ezért ezek a társadalmak már az együttélés menedzselésével vannak elfoglalva, míg keleten nincsenek ilyen tömegek, „zéró energiát fordítunk arra, hogy hogyan kell integrálni a migránsokat, mert itt nincsenek, és mi minden energiánkat arra fordítjuk, hogy ne is legyenek. Ezt az állapotot akarjuk megőrizni”, jelentette ki. Orbán szerint az európai politikai nyugati és keleti fele elmegy egymás mellett, és noha egyetért Sarkozyvel abban, hogy át kellene hidalni a távolságot, de nincs válasz arra, hogyan.

Mi magyarok erkölcsi fölényben érezzük magunkat ebben a vitában

– fogalmazott Orbán Viktor, azzal indokolva kijelentését, hogy szerinte a nyugatiak a megközelítésüket rá akarják erőltetni Magyarországra, miközben a magyarok nem akarnak rájuk erőltetni semmit. „Ha van egy közösség, amely egy szuverén állam, alkotmánya van, közössége, népessége, kultúrája – meghozhatja-e a saját döntéseit, vagy el kell fogadnia az európai mainstream irányát, kötelező-e nekünk részt venni a multikulturalizmusban”, tette fel a kérdést, rögtön meg is válaszolva azzal, hogy elvileg persze mondhat egy nemzet nemet, de most mégis úgy tűnik, mégsem. „Vannak hibáink, de lényegét tekintve nem akarunk megváltozni”, szólt ez a válasz úgy az Európai Néppártnak, mint a „soft powernek”, ironizálva pedig maga Orbán is hozzátette, az EU-ban ma nem ilyen egyszerű.

Orbán eredetileg tervezett előadásából mindössze egy, a jövő iránti felelősséget érintő részt mondta el, abban is Demény Pálra hivatkozott, aki egy ma Kanadában élő demográfus. „Szerencsére van lehetőségem időnként konzultálni vele, és ő azt mondja, hogy a migrációra azért nem fordul elég figyelem, mert nem aktuális, nem tartozik a sürgősen elintézendő ügyek közé”. Pedig Orbán szerint a migráció időhorizontja években mérhető, főként mert a most születőkért is felelősséget kell vállalni, „a ma élő magyarok közösségéhez tartozunk, közös felelősségünk van a jövőért”, jelentette ki.

Ezután az általa már sokadszor használt ENSZ-adatokra hivatkozva arról beszélt, 20-30 éves távlatban szerinte miféle fenyegetésekkel jár a migráció, ha most nem kezelik.

A természeti törvények bizonyosságával mondhatom, hogy a migrációs nyomás nőni fog és rá fog zúdulni Európára

– jelentette ki Orbán, arra is kitérve, hogy a keresztények vesztére muszlimok aránya 2060-ra hogyan változik majd a kontinensen a számítások szerint. Éppen ezért a magyar kormányfő is gyors, sőt azonnali lépéseket sürgetett, szerinte Afrikát most kell fejleszteni, hogy ne a baj jöjjön ide, Európában pedig Kelet és Nyugat egységét kell helyreállítani.

A politikában a legfontosabb dolog a kudarc beismerése. Győzni könnyű, de a vereség beismerése a legfontosabb dolog a nemzetközi politikában.

fogalmazott, de úgy tűnik, Orbán Viktor nem a Fideszről, sokkal inkább arról beszélt: „be kell ismerni, hogy az EU vezetői 2015 óta képtelenek voltak arra, hogy a migráció és a határvédelem ügyét kezeljék”. Ezért „bele kell nyúlni a rendszerbe”, és ahogyan a valutaunió érdekében létrehozták a pénzügyminiszterek tanácsát, úgy Orbán szerint a belügyminiszterekkel (nem külügy, ahogy Sarkozy javasolta) határvédelmi testületet kell létrehozni, hogy valóban megvalósulhasson a közös európai határőrizet. „Ha ennyit sikerül elérnünk az új Európai Parlamentben, akkor már értelme volt megrendezni az európai választásokat”, zárta mondandóját.

(Borítókép: Orbán Viktor Budapesten az MCC konferencián, Budapesten 2019. március 23-án. Fotó: Huszti István / Index)