Több magyar drogkereskedőt is elfogtak a rendőrök az elmúlt időszakban, de a nagyhalak, a hazai kereskedőket ellátó, Magyarországon tevékenykedő szerb–montenegrói–albán maffia nagykereskedői egyelőre érinthetetlennek tűnnek, noha úgy tudni, az elmúlt években már teljesen átvették az irányítást a magyar piacon.
Jó néhány ismert magyar drogkereskedő kezén kattant a bilincs ebben az évben.
Januárban őrizetbe vették F. Árpádot, aki régi motorosnak számít már ezekben a körökben, bár országos hírre akkor tett szert, amikor a kétezres években egy méregdrága Lamborghinit rommá tört az M7-esen, miközben egy Porschéval versenyzett. Később kiderült, hogy a korábban a titkosszolgálatnál dolgozó anyja is drogkereskedelemre adta a fejét, a családi vállalkozás Hollandiából szerezte be az árut. F. Árpád januári lekapcsolását újabbak követték.
Februárban őrizetbe vették a 46 éves Sz. Gyulát és négy társát. Akárcsak F. Árpád, Sz. Gyula neve sem ismeretlen alvilági és rendőrségi körökben. Sz. csapata szerte a városban terítette a kokaint, a füvet és az amfetamint, egy XV. kerületi panelház egyik lakásában volt a raktáruk.
Néhány héttel Sz. bandájának felszámolása után egy 57 éves dunakeszi férfit, M. Ferencet vették őrizetbe, akit nemes egyszerűséggel csak „dunakeszi drogbáróként” emlegetett a rendőrségi közlemény. Az, hogy M. drogbáró lenne, enyhe túlzás, bár a lakásán lefoglalt több mint kétkilónyi kokain, aminek a feketepiaci értékét 43 millió forintra becsülik, valóban nem csekély mennyiség.
Legutóbb pedig Siófokon csaptak le egy idős gengszterekből álló csapatra, amelynek tagjai szerb pajtásaikkal együtt százmillió forintos heroinszállítmányt terítettek volna éppen szét.
Ezek az emberek azonban „csak” kereskedők. a magyar kábítószerpiacot már rég nem magyar bűnözők, hanem külföldiek uralják.
A droggal kereskedő bűnszervezetek olyan „vállalatként” működnek, amelyek a multi-level marketinghez hasonló szerkezetben dolgoznak. Akár a legális, úgy az illegális drogpiacon is vannak nagykereskedők, kiskereskedők, importőrök, disztribútorok. Ezek a szereplők ugyanúgy figyelik a keresletet, kínálatot, mint a törvényes vállalkozók a saját területükön.
A legalsó szinten lévő dílerek, akik legfeljebb néhány tucat ügyfelet szolgálnak ki, azt sem tudják, ki van a lánc végén. Ők legfeljebb csak azzal az emberrel érintkeznek, aki a terjesztőnek, esetleg a kereskedőnek dolgozik. A terjesztők látják el a dílereket, és ők állnak kapcsolatban a kereskedővel. De még ők sem ismerik azokat, akik a nagyhalak emberei, őket általában csak a kereskedőbanda irányítója ismeri, aki a nagybani beszerzést intézi.
A kereskedő az, aki kiméri, hígítja azt a drogot, ami aztán a terjesztőkhöz, azokon keresztül a dílerekhez jut, míg végül a fogyasztónál landol. Tehát a „dunakeszi drogbáró", ahogy az Sz. Gyula vezette újpalotai banda is kereskedő, de nem nagykereskedő. Jól mutatja ezt, hogy amikor ezeket az embereket elfogták, a házkutatásokon megtalálták a drog porciózásához szükséges eszközöket.
Az igazán nagy halak, akik a csúcson vannak, leginkább már csak befektetnek, tehát a pénzt biztosítják az üzlethez. A hasznot aztán átmossák, a drogpénz pedig tiszta vállalkozásokban jelenik meg. A magyarországi drogpiacot ilyen nagyhalak irányítják, és ezek között már nem nagyon találni magyart.
A drogkereskedelmet „belülről" ismerők egyöntetűen állítják: ma már szinte kivétel nélkül etnikai, vérségi vagy családi alapon, lazán, sejtszerűen szerveződő török, koszovói albán, bolgár, szerb–montenegrói bűnbandák kezében van a hazai drogpiac. Magyar gengszterek legfeljebb a Hollandiából származó szintetikus kábítószerek csempészésében, terjesztésében jeleskedhetnek.
A külföldi, de Magyarországon tevékenykedő nagykutyákra jellemző, hogy nem érintkeznek droggal, erre a feladatra megbízható, kipróbált bűnözőket alkalmaznak, a konspirációs technikáik pedig tökéletesek.
Egy-egy akció során telefonon nem beszélnek, csak titkosított programokon keresztül kommunikálnak egymással és másokkal, egy-egy akció után pedig a mobiloktól is megszabadulnak. Azok a magyarok, akik nekik dolgoznak, tudják, hogy veszélyes figurák, ezért tartják a szájukat.
Úgy tudjuk, hogy az elmúlt években egy olyan montenegrói kör erősödött meg a hazai drogpiacon, amely albánokkal és szerbekkel szövetkezve látja el kábítószerrel a hazai kereskedőket.
Még az alvilágban is különösen veszélyes körnek tartják őket, és ez a társaság nemcsak Magyarországon, de egész Európában növelni tudta befolyását. Nem csoda, ha a kereskedők is tartanak ezektől a bűnözőktől. Főleg azután, hogy a vajdasági magyar bérgyilkosról, D. Csabáról is kiderült: szerb–montenegrói körök megbízásából is ölt, nem is egyszer.
D. Csabát gyanúsítja a rendőrség egy tavaly, Budapesten elkövetett gyilkossággal is, amikor egy vecsési vállalkozóval, V. Lászlóval végzett. Az áldozat holttestét a Pólus Center mögötti parkolóban találták meg, és sajtóhírek szerint a bűncselekménynek valamilyen drogügylethez lehet köze. Már érvényben volt ellene a nemzetközi elfogatóparancs, amikor újra ölt, ezúttal egy belgrádi drogkereskedő sógorát lőtte fejbe a szerb fővárosban fényes nappal, közvetlen közelről, miután rámosolygott az áldozatára.
D. Csabát, akiről a hatóságok tudták, hogy kapcsolatban áll a drogkereskedelemben Magyarországon is piacvezető balkáni maffiacsoportokkal, végül Prágában fogták el. Most Magyarország is kéri a kiadatását, de nem vagyunk ezzel egyedül, hiszen Szerbián kívül a holland hatóságok is szívesen látnák, ugyanis a gyanú szerint Hollandiában is gyilkolt.
Annak ellenére, hogy az alvilágban tényként kezelik a külföldi bűnözői csoportok magyarországi térnyerését és aktivitását, nincs hír arról, hogy a rendőrség külföldi drognagykereskedőket kapna el.
A kábítószer-kereskedelem miatt jelenleg körözés alatt álló külföldiek közül mindössze hét vietnámit, három albánt, három szerbet, két szírt, két nigériait, két törököt találtunk, ukránt, kínait, bosnyákot, szerb–montenegróit, egyiptomit, olaszt, írt és lengyelt mindössze egyet-egyet. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda pedig jellemzően embercsempészet és közokirat-hamisítás miatt köröz külföldieket.
Kábítószer-kereskedelem miatt csak egy szerb és egy albán van a listán, igaz, több külföldit is köröznek pénzmosás gyanúja miatt, ami akár a drogkereskedelemmel is összefügghet. (Az NNI kiemelt ügyeket felderítő osztálya jelenleg nem keres senkit sem drogkereskedelem miatt.)
A körözés alatt álló külföldiek nem a nagyhalak közül kerülnek ki, bár némelyikük legális vállalkozásokat vitt vagy visz. Akad olyan drogkereskedelem miatt körözött, Németországban született bosnyák üzletember, akinek több vállalkozása volt Magyarországon (például egy nemzetközi kereskedőcég), jelenleg pedig névleg egy mérnöki irodában is ügyvezető pozíciót tölt be. Azok a drogkereskedés miatt körözött külföldiek, akiknek cégeik vannak vagy voltak, általában már régóta itt élnek, erre utal, hogy nem egynek közülük már a kilencvenes években köze volt egy-egy céghez.
Annak az oka, hogy a nagykutyák érintetlenek maradnak, a rendőrség szemléletére vezethető vissza. Csak másodlagos szempont, hogy egy hálózatot felderítsenek és működésképtelenné tegyenek, a fő cél a leggyakrabban: megakadályozni azt, hogy a drog a piacra kerüljön.
A kábítószertartást sokkal egyszerűbb lenyomozni, mint egy hálózatot felderíteni. Csakhogy miután egy futárt vagy elosztót "leszednek", a hálózat felderítése lehetetlen.
Arról nem is beszélve, hogy a bűnszervezet bizonyítása a bíróságon amúgy is „túlbizonyítást" igényel.
Különösen nehéz a rendőrök dolga a beépülésekkel. A török, bolgár, albán és vietnámi bűnözők irányította, nagyon zártnak számító heroinpiacon szinte lehetetlen informátort beszervezni, ezért inkább csak külső megfigyeléssel érhetnek célt a rendőrök. Igaz, a kokainban, amfetaminban utazó bűnszervezetek esetében már könnyebb fedett nyomozókat alkalmazni. Ennek oka, hogy ezek a csoportok nyitottabbak, mivel a kokain és az amfetamin népszerűbb, elterjedtebb, mint a heroin.
A legtöbbször a rendőrök abban érdekeltek, hogy egy-egy bűnözőt már akkor „leszedjenek", ha tudják, kábítószer van nála. Az esetek többségében megelégszenek a dílerekkel, terjesztőkkel és nem törekszenek arra, hogy a kereskedőkig, főleg a külföldi nagykereskedőkig eljussanak. Ez persze nem csak a rendőrök hibája. Szakértők szerint egyszerűen kevés az ember, kevés a pénz és a technikai eszköz arra, hogy a jól szervezett külföldi bűnszervezeteket ne csak beazonosítani tudják, de megfogni is, illetve tudjanak olyan felderítést végezni, olyan bizonyítékokat gyűjteni, amelyek a bíróságon is megállják a helyüket.
A hazai kereskedők elfogása persze látványos. A sajtóban ilyenkor jól mutatnak az elfogásról készült felvételek a francia ágyra kiterített készpénzről, a garázsban lefoglalt luxusautókról, a drágán, de ízléstelenül berendezett ingatlanról. De hiába kerülnek a kereskedők rács mögé, az őket droggal ellátó külföldi nagykereskedők gondtalanul dolgozhatnak tovább.
(Borítókép: A raktárként használt lakásban 2019. január 12-én a rendőrök elfogták P. Rudolfot, a kutatás alkalmával pedig 4,5 kilogramm kokaint találtak, valamint 94,5 millió forint készpénzt és valutát. A lefoglalt kábítószer feketepiaci értéke körülbelül 200 millió forint. Fotó: ORFK / Police.hu)