Kilencéves fegyházbüntetésre ítélte a XVIII-XIX. kerületi bíróság Sz. Gábort, aki tavaly januárban rabolt ki egy XVIII. kerületi autószalont. A férfi belépett az üzlethelyiségbe, ahol gumilövedékes fegyvert vett elő, és a széf kinyitását követelte az alkalmazottól. Az alkalmazottnak azonban nem volt a széfhez kulcsa, de hogy minél gyorsabban megoldódjon az ügy, mondta, hogy van nála a pénztárcájában 50 ezer forint, ezt Sz. elvette, majd a férfit egy másik helyiségbe terelte, ahol gyorskötözővel összekötözte. Ezután a vád szerint megpróbálta a férfi kocsikulcsát is kivenni a zsebéből, de megzavarta a munkavállaló időközben megérkező élettársa és annak gyereke, akiket Sz. szintén beterelt a helyiségbe, majd elmenekült.
Sz. rablásában szerencsére senki nem sérült meg, de hogy figyelemre méltó az eset, az egy majd 30 évvel ezelőtti esetnek köszönhető. Az Sz. Gábor ugyanis felvett név, a férfit valójában R. Gábornak hívják, és 1990 májusában a II. kerületi Görgényi úti parkerdőben agyonlőtte Apró Jánost, hogy megszerezze a Porschéjét.
R. tehát komoly visszaeső. Először tavaly decemberben írtunk róla, amikor világos lett, hogy a két esetben mi a közös: az elkövető.
R., vagyis ma már Sz., 2010 júniusában szabadult életfogytig tartó büntetéséből azzal, hogy még tíz évig feltételes szabadlábon van, így csak 2020 júniusa után szabadult volna a gyilkosság miatt kiszabott büntetés jogkövetkezményeitől.
A porschés gyilkosból mára egy, a kinti világban tapogatózó, de az életével már el nem boldoguló 50-es férfi lett. Tudja ő nagyon jól, hogy a 29 évvel ezelőtti gyilkosságot már soha nem tudja lemosni magáról, ezért megpróbálta a szerdai tárgyalásáról kizáratni a médiát, amely azonban a férfi személye miatt elég nagy számban képviseltette magát a kispesti bíróság szűk folyosóin és a tárgyalótermében.
Baloghné Szomráky Sarolta bírónő azonban határozottan elutasította a kérést, majd a törvény tavalyi változásának köszönhetően villámgyors, úgynevezett előkészítő tárgyalást tartott, amelynek végén a jogerős ítéletet is meghozta.
Ennek a tavalyi törvényváltozásnak a lényege, hogy tehermentesíti a bíróságokat, és lehetővé teszi a gyakran hosszadalmas bírósági tárgyalások teljes mellőzését, ha az ügy kristálytiszta, az ügyészek rendelkezésére állnak a bizonyítékok, a vádlott elismeri a bűnösségét, nem próbálja meg a vádpontokat támadni, hanem teljesen aláveti magát az ügyészségi álláspontnak. Ez történt szerdán is.
Az ügyész felolvasta a vádiratot, amelyben kiemelte azokat a bizonyítékokat, amelyek százszázalékosan biztossá tették, hogy a rablást Sz. követte el: rengeteg térfigyelő kamerás felvételt tudtak elemezni, ráadásul Sz. a rablás előtt betért egy dohánytrafikba, ahol olyan jó minőségű képek készültek róla, hogy a rendőrség arcfelismerő rendszere találatot tudott rá kiadni. Két tárgyról pedig – egy gyorskötözőről és egy eldobott vizespalackról – sikerült DNS-mintát venni, amik szintén megerősítették Sz. részvételét az ügyben, de mindezeken túl ott volt a bizonyítékok királya: Sz. részletes beismerő vallomása is.
Ezután Sz. kis szünetet kért, hogy az ügyvédjével megbeszéljék, elfogadják-e a tárgyalás nélküli eljárást, majd jöhetett a döntés.
Ügyvédje, Fischer Klára csak arra kérte a bírót, hogy az ítéletnél enyhítő körülményként vegye figyelembe, hogy Sz. megbánta tettét, amit már a kihallgatásain kifejtett a rendőröknek.
Amikor 2010-ben Sz. kiszabadult, édesapja már halott volt, így édesanyjához és annak élettársához költözött Kismarosra. Ebben az időszakban vette fel az Sz. nevet. Alkalmi munkákból élt, sőt még egy banknál is elhelyezkedett. Két élettársi kapcsolata is volt, ezek a nők nem ismerték Sz. előéletét, és megpróbáltak segíteni neki. Sz. taxizott, közben könyvet írt a „bűnről” mint fogalomról, illetve bővebben nem részletezett körülmények között írt egy dolgozatot a bevándorlásról, amit a Belügyminisztériumnak küldött meg, elmondása szerint tesztfeladatként kapta, de nem is válaszoltak neki.
Amikor tavalyelőtt télen végképp elfogytak a tartalékai, visszaköltözött Budapestre, és elhatározta, hogy rabolni fog. Többször is egészen a rablás helyszínéig ment, de aztán inkább meggondolta magát, „mert nem akart visszakerülni”.
A rablás napján tömegközlekedéssel ment az Üllői úti autókereskedéshez, és vallomása szerint közben végig vívódott magában, de végül „megcsinálta”.
Sz.-t fegyveres rablásért ítélték el, pechére – és a rablás áldozatainak szerencsétlenségére is – ebben a rablásban váratlan helyzetek adódtak, így Sz. ellen még két esetben személyi szabadság megsértése és egy 18. életévét be nem töltő személy személyi szabadságának megsértése is ott szerepelt a vádpontok között.
Az ügyvéd szerint Sz.-t tavaly pont azon a napon vették őrizetbe, amikor az első napját kezdhette volna meg a BKV-nál buszvezetőként. Sz. az utolsó szó jogán bocsánatot kért a rablás áldozataitól.
A férfi 2019. április 24-én tehát megkezdte jogerős büntetését, amibe beleszámítják a tavaly márciusi elfogása óta eltelt időszakot, amit előzetes letartóztatásban töltött.