Izgalmas és jó feladatok szerepeltek a középszintű magyarérettségin, amelyek azonban nem mindig voltak egyértelműek, néhol pedig nehezebbek is voltak, mint első pillanatra tűntek – értékelte a hétfői érettségi feladatlapot Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke. Arató László néhány esetben a lehetséges megoldásokat is elmondta.
A magyar írásbeli első, 60 perces részében a diákoknak a Magyar Néprajz 6. kötetéből vett szöveget kellett elolvasniuk a játékokról, a játékok elméletéről. A tanulmány szövege jól érthető volt, világos tagolású, egy-egy bekezdés egy témát taglalt.
Ehhez a szöveghez jól lehet kérdéseket feltenni. Arató László szerint azonban az első feladatnál nem volt egészen világos, hogy a játék szűkebb értelmezésére vonatkozó A) feladatban mit is kell beírni a kis a) és mit a kis b) feladatrészhez. A kis a)-nál játékszerekre, a kis b)-nél a csoportjátékokra kellett gondolni, de az instrukció nem jelezte, hogy itt a szűkebb értelemben vett játék két fajtájáról kell írni. Ez nehézséget okozhatott a vizsgázóknak, ami egy nyitófeladat esetében különösen szerencsétlen.
A 4. feladatban egy táblázatban kellett a szöveg alapján felsorolni és ellentétpárokba rendezni a játék fogalmába és a más tevékenységekhez (például munkához, rítushoz) tartozó jellemzőket. A szöveg például a játékok egyik jellemzőjeként azt említi, hogy az térben és időben is meghatározott dolog, de ez ugyanígy jellemző lehet a munkára is.
A 6. és a 7. feladat nehéz volt. A 6.-ban René Magritte A képek árulása című képét kellett párhuzamba állítani a játékkal. A híres kép egy pipát ábrázol, alatta pedig egy francia feliraton ez szerepel: „Ez nem egy pipa.” A diákoknak itt például fel kellett ismerniük a játék és a műalkotás párhuzamát, amely szerint sem a műben megjelenített tárgy, sem a játék nem valóság, de valószerű.
A 7. feladatban az diákoknak azt kellett megmondaniuk, hogy az idézőjel milyen többletjelentéssel ruházza fel az egyes szavakat. A szövegben a „babázás” és az „autózás” azért szerepel idézőjelben, mert nem ezek a szakszerű megnevezései az adott játékoknak. A játék „eredménye” kifejezésben viszont az idézőjel arra utal, hogy ez az „eredmény” nem a játéknak mint célirányos tevékenységnek az eredménye (például nem az, hogy legyőzzük a másik játékost), hanem az, hogy a játéknak sok társadalmi és kulturális hozadéka, ki nem tűzött eredménye van, egyfajta felkészülés is a későbbi munkatevékenységre.
A vizsga következő része a gyakorlati szövegalkotás és érvelés volt. A diákok két téma közül választhattak, az egyikről kellett rövid fogalmazást írniuk. Arató szerint mindkét szöveg kitűnő volt.
A diákok a hosszabb esszékérdés megírásánál is két feladat közül választhattak:
Mándy Iván novellája az ötvenes években egy társadalmi státuszát vesztett hajdani úrinő és a fia viszonyát mutatja be egy nyaralásra készülődés közben. A fiú attól fél, hogy az anyja a nyaraláson megint a régi korszakot kezdi dicsérni, a régi életét kezdi emlegetni.
A novella által megjelenített teljes kép homályos, a részletek azonban élesek és világosak, mondta Arató László. Nem egyszer csak hangokat hallunk, a szöveg különböző poétikai eszközökkel érzékelteti az anya és fia közötti távolságot. A feladathoz adott utasítás, a poétikai eszközökön kívül az anya és fia közötti viszonyra, illetve ennek társadalmi meghatározottságára irányítja a figyelmet, valóban segítség a novella elemzéséhez.
A két vers összehasonlítása elsőre könnyűnek tűnik, hiszen mindkettő a kertről szól, a szerzők ismertek és talán mindkét vers ismerős lehet a diákoknak. Mintha a feladatlap összeállítóinak az lett volna a céljuk, hogy idén többen válasszák az összehasonlító elemzést, mondta Arató László.
Ez a feladat azonban nem annyira könnyű, mint első látásra gondolná az ember. Nem szerencsés, hogy az elemzéshez megadott három szempont közül az első elidegenítő módon a vers szerkezetére kérdez rá, és nem mondjuk a két vers hangulatára és az azt létrehozó nyelvi-poétikai tényezőkre. A később említett kertmotívum vagy a környezet és a költői én viszonyára vonatkozó kérdés is jobb indítószempont lett volna.
József Attila versében az első három versszakban az énről van szó, a negyedikben általánosít, a világ a vers végén jelenik meg és csattanóval zárul. A Radnóti-vers 3:2 arányban tagolódik: az első három versszakban leírást látunk átitatva a közelgő ősz miatti aggodalommal, eddig egyes szám első személyben vagyunk. A következő két versszakban a beszélő én direkt módon is az emberre vonatkoztatja a halál fogalmát, a negyedik versszakban egyes szám második személybe vált a hang, majd újra visszavált egyes szám első személybe.
Arató szerint bármennyire is hasonló a témájuk, két nagyon különböző versről van szó. A kertész leszek hetyke tavaszi, Radnóti műve a nyárban az őszt érzékelő, aggodalmat sugárzó vers. József Attila verse páros rímes, felező nyolcasoktól pattogó, vidám költemény, a Radnóti-mű 10-12 szótagos, trocheusokkal megdöccentett és elbizonytalanított jambusokat tartalmazó sorokból áll, alapvetően komor a hangulata. Ugyan a halál a József Attila-vers végén is megjelenik, de az Istenhegyi kertet végig áthatja a közelgő ősz, a halál, a fenyegetettség és a pusztulás közelsége.
Érdemes az elemzésben rávilágítani arra, hogy a költő lélekállapotát mindkét versben a kert és a növények jelenítik meg. A kert a lírában gyakran a világtól, a közélettől való elkülönülés, visszavonulás helye (otium). Ennek inkább a József Attila vers felel meg, míg Radnótié analóg viszonyban van a fenyegető külvilággal.
A cikk eredeti verziójában szerepelt néhány pontatlan mondat, amely nem Arató László, hanem a cikk szerzőjének hibája. Ezeket javítottuk.
(Borítókép: Táblára ír egy tanár a középszintű magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsgán a fővárosi Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Gimnáziumban 2019. május 6-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)