Egy háromperces reklámot tett fel a Youtube-ra a Telekom még múlt szombaton, anyák napja előtt egy nappal. Arról szól, hogy az anyák beülnek az óvodai anyák napi ünnepségre, de ahelyett, hogy a gyerekek jönnének be, és mondanának verset, elsötétül a terem, és egy vetítés kezdődik. Ezen a gyerekek az anyáktól hallott kifogásokat ismételve mondják el, hogy bocs, de nem tudtak most eljönni, nagyon elfoglaltak, „tegyük át a mait”, „tudom, hogy megígértem, de még mindig nem végeztem a dolgaimmal”, „tudom, hogy készültél, de nagy macera lenne odamennem” és hasonlók.

Aztán az anyák azt mondják, magukra ismertek a kifogásokban, és a saját anyjukra gondoltak közben. A gyerekek pedig a végén belépnek a terembe a nagymamájukkal.

A Youtube-videó és a Facebook-poszt alatt is kiborultak a kommentelők, az általános mondanivalót nagyjából jól összefoglalja a következő két idézet: 

Az egyébként is szétszakadó, holtfáradt, folyamatos lelkiismeret-furdalással küzdő anyukákban ezen a napon kell erősíteni a szaranya-szargyerek érzést.

Illetve

Tényleg ez a realitás, amit láttok? Hogy kifogásokat keresnek az anyák? Így kell ezt? Nyomasztani, hadd érezzék egy darab tehetetlen sz*rdarabnak magukat, akik mondjuk a meló, kialvatlanság, házimunka és család mellett próbálják a legtöbbet kihozni az adott helyzetből? Szégyellje magát az a team, amelyik ezt kitalálta, de tényleg. 

Volt, aki szóvá tette azt is, hogy vajon a Telekomnál az anyák hány órában, milyen otthonról dolgozási lehetőségekkel vannak állásban.

Az üzenet egyébként az lenne, hogy költsd a pénzedet a Telekomnál akkor, ha nincs időd a gyerekedre/anyádra, vagy hivatalos megfogalmazásban: „A Telekom hisz abban, hogy azokon a napokon is közelebb kerülhetünk az anyukánkhoz, amikor épp nem fér bele, hogy együtt legyünk vele. Mindegy, hogy az egy üzenet, egy fotó vagy egy hívás, ha minden nap csak 4 percet szánunk rá, ez a sok pici összeadva évente egy újabb közös napot jelent nekünk.”