Ez a fő üzenete Gulyás Mártonnak, akivel a pénteki Magyar Hangban jelent meg nagyinterjú. A rendező, baloldali aktivista és blogger/vlogger még mindig nem tudja, kire fog szavazni a jövő vasárnapi EP-választáson, mivel az „ellenzéki pártok nem könnyítették meg a szavazók dolgát” azzal, hogy részben azonos világnézetű pártok versenyeznek egymással, részben pedig azzal, hogy a legjobb jelöltek nem kaptak feltétlenül befutó helyet. Leszögezte, hogy az európai parlamenti választáson „közös listának kellett volna lennie”, mivel az ellenzékben nagyrészt csak személyközi viták folynak, ideológiai viták sokkal kevésbé.

Magát a választást lefutottnak tartja, azonban május 26 után elképzelhetőnek tartja, hogy meginduljon egy két-három választáson át működő együttműködés kialakítása. A jelenlegi ellenzék alkalmasságának/alkalmatlanságának kérdését azonban meghaladottnak látja, mivel miközben azt sugallja, hogy a pártok valóban alkalmatlanok,

Ha nem tetszik nekünk, állampolgároknak, ahogy viselkednek, akkor egyszerűen a pártok működésében kell végre szerepet vállalnunk. (...) Kilenc éve folyamatosan eltartjuk magunktól azt, hogy ezek a pártok bizony a mi pártjaink is.

Méghozzá tömeges belépéssel. A Magyar Hangnak elárulta, hogy ő maga is belépését fontolgatja, mondjuk még nem döntötte el, hogy hova. Felmerült a „zöldmezős beruházás“, azaz a pártalapítás is, amiről viszont úgy érzi, hogy nincs realitása:

csak fokozná a problémákat az ellenzéken belül, és a megfelelő számú erőforrás – tapasztalt közösségek, kollektívák, működő intézmények és így tovább – sem áll ehhez rendelkezésre.

A depolizált társadalomban azonban a pártokon keresztüli politizálás megkerülhetetlenségének a felismeréshez is hosszú út vezet. Gulyás a munkahelyi közösségeken és a – sokszor ma már csak a jogaikat öntudatosan érvényesítő bloggerek által képviselt - helyi nyilvánosságon keresztül látja elképzelhetőnek a fejlődést. Szerinte

az önkormányzati választásokat is lehetne arra használni, hogy ezek a mikroközösségek most betegyék a lábukat a hatalomba, egyfajta bolhaként, zavarva a hatalom működését. Ha ezt meg merik tenni sokan, sok helyen, akkor nem lesz arra erőforrása a hatalomnak, hogy mindennap kitegye ezeket a bátor és öntevékeny polgárokat az Origo címlapjára. (...) sok-sok ilyen bolhacsípés kell a rendszer testén. Ez a hatalom azért ilyen sikeres, mert el tudta hitetni magáról, hogy mindenki tehetetken vele szemben.