A várakozás az volt, hogy közismerten humoros olvasóink kitalálnak jó vicces neveket, amik közül szavazáson majd ők is választanak, a győztes név kitalálójának pedig pezsgő és munkavédelmi kobak ütötte volna a markát (fejét).

Az első zavart ránc akkor jelent meg a kivitelező homlokán, amikor több, méltán jó névpáros között megjelent a gunyoros Határidő és Kötbér név is. (Esküszöm, az olvasók javasolták ezeket is.) Némi vita után ekkor azt még el tudtuk érni, hogy a névpáros bekerüljön a megszavazandó nevek közé.

Viszont amikor a Határidő és Kötbér duó kezdett erősen elhúzni a többi névpárostól az online szavazáson, a cég egyre erősebben kezdte követelni, hogy vegyük ki őket valahogy a lehetőségek közül. Ez nyilván nem ment.

Nem sokkal a szavazás lezárása előtt valamilyen okból az addig totyogó Chuck és Norris névpáros elkezdett szárnyalni. Míg a többi verzióra csak egy-két ezer szavazat érkezett, sőt a sokáig vezető Határidő és Kötbér párosra is csak ötezer, Chuck és Norris villámgyorsan elérte az 500 ezret.

A szavazást ugyan lezártuk, de az állás egyértelműen manipulált volt, persze, hogy ki által, az sosem derült ki. Újabb kínos vita következett a céggel, aminek a vége az lett, hogy végül se Határidő és Kötbér, se Chuck és Norris nem lett hivatalosan a két eszköz, maradtak szegények a prózai Bakdaru I. és Bakdaru II. néven.

A céggel aztán egy másik projektünk is vakvágányra futott, valószínűleg a névblamázstól függetlenül. Az volt a terv, hogy negyedévenként kiadják a felújítás összes számláját, amit mi majd szépen publikálunk, és így mindenki által átláthatóan folyik majd a beruházás. A számlákat hogy, hogynem, nem kaptuk, ezért bíróságra mentünk. Keresetünket körmönfont indokkal elutasították első fokon, másodfokon, majd a Kúrián is, ezért az Alkotmánybíróságon folytattuk, egészen a végső győzelemig. De akkor már bottal üthettük a konzorcium nyomát.