A választási eredmények sokkal rendhagyóbbak, mint ahogy azt a nyugati média sugallja; nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy elhitessék, semmi nem változott.

ezzel a kissé konteós felütéssel kezdte Lánczi Tamás, a XXI. Századi Intézet igazgatója a Terror Házában tartott választásértékelő konferenciát, mire zavaromban be is zártam az egyik vezető angol lap „A szavazók felemelték a szélsőjobbot és a zöldeket, a centumpártok komoly veszteségeket szenvedtek” című összefoglalóját.

Lánczi szerint a választás legfontosabb tanulsága, hogy a hagyományos pártok meggyengültek, „próbálnak mosolyogni”, de a forradalmi változást a CDU 26 százalékánál is jobban mutatja az évszázadok óta kétpárti brit politikai rendszer felbomlása. Hiszen annál forradalmibb változást talán nem is lehet elképzelni, mint hogy

Lánczi elismerte, hogy nem csak a "nemzeti" pártok erősödtek meg, hanem a zöldek is (a hagyományos pártok közé tartozó, a legnagyobbat nyerő liberálisokat nem említette). A kormányközeli elemző szerint a zöldek felfutása komoly kérdéseket vet fel, mert miközben fontos a környezet védelme, addig globális szinten

a zöld gazdaság egyet jelent a versenyképesség zuhanásával.

A Fidesz győzelmével kapcsolatban elmondta, példátlan, hogy egy párt egy plurális, azaz nem kétpárti rendszerben meg tudja szerezni a szavazatok 52-53 százalékát, arányában soha ekkora győzelmet nem aratott.

Ez azt mutatja, hogy a Fidesz valamit nagyon jól csinál.

Lánczi Gyurcsány Ferenc kapcsán óriási fantasy-allegória keretében adta elő, hogy a DK elnöke - mintha csak a Hegylakóból lépett volna elő - úgy gondolja, hogy a baloldalon "csak egy maradhat", és most győztes lovagként végigüget a csatatéren, és leszúrja a még agonizáló ellenfeleit. A Momentum is nehéz helyzetbe került annyiban, hogy az ellenzéki térfelet leuralja Gyurcsány.

A klímapolitika csak az elit trükkje

A bevezetőt és bevezető adatismertetést követő kerekasztal-beszélgetésen különböző pártállású és vérmérsékletű politikai elemzők osztották meg gondolataikat az igen sokrétűen értelmezhető választásról. Először csak a meglepő mozzanatokról volt szó:

• a kormánypárti hozzászólók elsősorban azon hüledeztek, hogy Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéd 13. évfordulóján is még mindig a politika élvonalában van,

• közülük Kiszelly Zoltán a „mainstream elit” befolyásolási kísérletein döbbent meg, például a klímaváltozás „metatémájának” a migrációval szembeni bevetésével. Egyébként megdöbbentő, hogy a példátlan tudományos konszenzus által övezett, a migráció egyik katalizátorának számító klímaváltozás politikai témává válását a jobboldali hozzászólók egyöntetűen – G. Fodor Gábor, , a Századvég igazgatója, egy Habony-közeli revolverlap főszerkesztőjének szavaival szólva - „az elit cselé”-nek tartják, amivel az „elit” megpróbálja elfedni a bevándorlás kérdését (ami ezek szerint a valódi politikai kérdés).

• Horn Gábor egykori SZDSZ-es képviselő, jelenleg a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnökét a liberális pártok – a konferencián addig hanyagolt – sikerét emelte ki; szerinte

kiderült, hogy nem csak az illiberalizmusra, hanem a liberalizmusra is van igény.

• Závecz Tibor azt mondta, közvélemény-kutatóként minden olyan jelenségen hivatalból meglepődött, melyet a mérések nem jeleztek előre; márpedig az utolsó pillanatok mozgósítása alaposan felülírta a prognózisokat.

Az elemzők ezután két fő kérdést vitattak meg:

1. Az ellenzék újrarendeződését

Závecz szerint relatíve későn került sor a pártok mondanivalójának elkülönülésére, és tanulságos módon azok az erők értek el sikert, akik markáns arcokat tudtak felmutatni. A többi elemző – az ellenzéki dominanciaharc korábbi epizódjait felidézve – egyetértett abban, ahogy korábban, úgy a jövőben is minden ellenzékinek tisztába kell tennie Gyurcsány Ferenchez való viszonyulását.

2. Orbán Viktor mozgásterét az új európai viszonyrendszerben.

Kiszelly szerint az A-terv továbbra is a Néppártban maradás, G. Fodor Gábor szerint a brüsszeli elit továbbra is megpróbálja majd bedarálni az elitellenes mozgalmakat, és a Fidesszel megpróbálnak majd valamilyen „dealt” kötni, hogy visszazárják a nacionalista-szuverenista szellemet a palackba.

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Csoport vezérigazgatója ehhez azt tette hozzá, hogy a néppárti tagságról szóló döntést biztos nem hamarkodják el, ráadásul a Fidesz előtt valódi opció lehet a többi, ideológiailag közelebb álló párttal való szövetség.

Horn Gábor szerint viszont a néppárti politizálás útja bezárult a Fidesz előtt, ellenben a két nagy európai párt meggyengülése és koalíciókényszere miatt Orbán akár királycsináló szerepbe is kerülhet, ha például Manfred Weber bizottsági elnöki jelölését a zöldek vagy liberálisok nem támogatják, és más partnerek után kell néznie.

Az elemzők is hangsúlyozták azt (amiről mi is írtunk), hogy kiszámíthatatlanná váltak az európai erőviszonyok, az eredmények stabilitást nem hoztak. G. Fodor szerint

Ez olyan, mint a Trónok Harca 8. évadja, senki nem elégedett igazán.

A helyzet képlékenysége ellenére azért a végén elhangzott pár, sokszor inkább provokatív felvetésnek szánt jóslat a közeljövőre vonatkozóan. Ezek közül az izgalmasabbak:

• Németországban hamarosan előre hozott választást tartanak, és ennek eredményéig az EU-ban sem lehet nagy mozgásokra számítani,
• a magországokba begyűrűzik a gazdasági recesszió, ami az uniós források elapadásával jár,
• Manfred Webert nem választják meg bizottsági elnöknek, és lehet, hogy inkább a német belpolitikában próbál szerencsét.