Schmidt Mária május végén adott interjút az amerikai szélsőjobboldali Gateway Punditnak, az interjút június 11-én közölte az oldal. A XXI. Század Intézet és a Terror Háza főigazgatója, az Orbán Viktorral meccset néző Dózsa László-szakértő az EU-tól a liberálisokon át Németországig mindenkinek kegyetlenül odacsap az interjúban, amit egy olyan trumpista lapnak adott, ami eléggé lazán bánik a források hitelességével, és előszeretettel terjeszt konteókat.
Az interjú elején Orbánnal való megismerkedésükről beszél elragadtatottan: már akkor „beleszeretett” a miniszterelnökbe, amikor az előadta beszédét a Nagy Imre-újratemetésen. Schmidt előtte járt Soros-ösztöndíjjal külföldön, és amikor hazajött, ez a beszéd óriási hatással volt rá. Aztán amikor '94-ben nyertek a szocialisták, egy közös ismerőssel bemutattatta magát Orbánnak. Schmidt szerint a fideszesek fiatalok voltak, de a szívük a helyén volt, ő maga pedig soha nem szavazott még más pártra a rendszerváltás óta.
De ezután át is térnek Németországra és Angela Merkelre. Schmidt szerint Merkel nagyon jó a hatalom megtartásában, de hiába lenne még tíz évig kancellár, úgysem fog rá emlékezni senki.
„Nincsenek elképzelései, víziói, nem ismeri a történelmet, a világot”
– mondja magabiztosan Schmidt a német kancellárról, és hozzáteszi, ő az elmúlt 14 évben nem hallott Merkeltől egyetlen mondatot sem, amire emlékezne. Szerinte a kancellár folyamatosan a mainstreamet akarja kiszolgálni; a politikusoknak vezetőknek kell lenniük, akik utat mutatnak az embereknek, de Merkel nem ilyen, ő nem vezető, ő egy követő típus, mondja.
„Angela Merkel vezetése alatt Németország az új Kelet-Németország lett. Ő egy igazi katasztrófa”
– mondja Schmidt, aki ekkorra már annyira belelendül a gyalázásba, hogy úgy, ahogy van, végleg leszámol a németekkel és Németországgal:
Németország egykor a romantikusok hazája volt: Schiller, Heine, Beethoven. De mára nincs már ott kultúra, nincs szív. Ha Goethét idézek, nem tudják, miről beszélek. Mi történt a németekkel? Német lapnak én már nem is adok interjút soha többé. Ők csak borzasztó dolgokat írnak rólad
– mondja a történész, akitől megkérdezik azt is, hogyan lettek ilyen jóban Orbán és Netanjahu. Schmidt szerint már azelőtt volt köztük kémia, hogy hivatalosan, kormányfőkként találkoztak volna. Úgy, ahogy Trumppal is, aki azt mondta a találkozójuk után, hogy olyan, mintha ikrek lennének Orbánnal.
Majd újra lecsap a németekre:
Egyszer egy kereszténydemokrata képviselővel beszélgettem Münchenben, és azt mondta, nem szeretik, amit Izrael művel a palesztinokkal. Amire azt mondtam: nem lehetne, hogy legalább egyszer ne akarja megmondani Németország más országoknak, hogy hogyan kellene viselkedniük? Csak egyszer!
Németország mindig az ideológiák foglya, legyen az nácizmus, szocializmus vagy multikulturalizmus, mondja a Sorsok Háza projektből kitett történész. Szerinte az országban húsz-harminc újságíró csinál politikát, és minden német politikus őket követi.
„Angela Merkel legnagyobb bűne, hogy megölte a politikát. Ön lát politikai vitákat ott? Mindenki ugyanazt mondja, nincsenek különböző vélemények”
– mondja a magyar rendszerváltozás kormánybiztosa. És nincs vége: elmondja, hogy megnézte a csúcsjelölti vitát, mert muszáj volt, de szerinte aki azon nem aludt el negyven másodperc után, az nem egészséges. Weber nagyon gyenge volt, és
minden párt képviselője – leszámítva az AfD-t és FDP-t – ugyanazt mondta: „nem hagyhatjuk megfulladni az embereket a Földközi-tengeren”. Mindez a Beépített szépség című Sandra Bullock-filmre emlékeztet, amelynek főhőse részt vesz a Miss Amerika szépségversenyen, és az összes induló ugyanazt akarja; „világbékét”. Ilyenek a német politikusok is, ők is „világbékét” akarnak.
Persze van, hogy a kérdés is felveszi a versenyt Schmidt okfejtéseivel. Például amikor felvezetésképpen elmondják, hogy milyen fontos volt, hogy Trump nekiment a médiának, és senki sem hisz már nekik többé. „A balos média azt állítja, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, de honnan jönnek ezek a történetek?” – teszik fel a kérdést.
A balliberálisoktól, mondja Schmidt. Szerinte korábban minden az övék volt, mostanra azonban már csak a fele maradt, viszont ők (a ballibek) csak akkor érzik jól magukat, ha minden az övék.
Aztán felteszik a kérdést, hogy az illiberális szó helyett miért nem használja Orbán a konzervatív jelzőt, mert az illiberális az angolban rosszul hangzik. Schmidt erre azt válaszolja,
A 'konzervatív' kifejezés nagyon nehézkes és unalmas magyarul. Mi illiberálist használunk, mert mindenki gyűlöli a liberálisokat (SZDSZ), akik kormányt alakítottak a posztkommunistákkal '94-ben. (...) A liberális szó Magyarországon az SZDSZ-t jelenti, az árulókat. (...) A liberálisoknak, akik antikommunistának mondták magukat, majd oldalt váltottak, soha nem bocsátunk meg
– mondta.
Az interjú végén még megkérdezik Schmidtet, hogy Sorossal ugyebár többször is találkozott Orbán, amire a kormánybiztos elmondja, hogy igen, például 2010-ben Soros sok pénzt adott a magyarországi árvízkárok enyhítésére.
„Soros György magyar, van egy apartmanja az egyeteme tetején, sokszor jön ide. Láthatja, ahogy sétál Budapest utcáin. Ez nem probléma, azt csinál, amit akar”
– mondja megengedően Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet és a Terror Háza főigazgatója, az 1956-os emlékév, az első világháború 100. évfordulójára történő méltó megemlékezés, majd a rendszerváltozás 30. évfordulójára emlékező „30 éve szabadon” emlékév koordinálásáért felelős kormánybiztos.
Az interjú végén még feldob egy témát, Soros György apját említve:
Tudja, az apját, Soros Tivadart katolikusként regisztrálták 1916-ban, miután hadifogságba esett. Nem tudom, hogy tényleg zsidó-e. Miért térne vissza a zsidó hitre valaki a '30-as években? Soha nem viselkedett zsidóként, egy rejtély a számomra.
(Borítókép: Koszticsák Szilárd / MTI)