Mi volt annak az SMS-nek a tartalma, amelyet az EP-választások estéjén küldött Gyurcsány Ferencnek?

Már nem tudom. Esküszöm, nem. Ha megmutatom az SMS-forgalmamat, akkor el is hiszi nekem, hogy hihetetlen SMS-bajnok vagyok. Nem kikerülni akarom a választ, beszéltünk aznap este. Arról, hogy mi történt az országban, mi történt Budapesten, és legfőképpen, hogy mi történt az ellenzéki oldalon.

Azon az estén még a Partizán eredményváró műsorát vezette, vagyis aktív újságíróként írt a DK elnökének. Korábban is írt gratuláló SMS-eket politikusoknak?

Nem gratuláló SMS-ről van szó, az EP-választás estéjén beszéltünk. De ez annyira lényegtelen már.

Lényegtelennek tartja, hogy milyen körülmények között szállt be a politikába?

Azt, hogy a választás estéjén, munka után és az eredmények nyilvánosságra kerülése után én többekkel beszéltem, például Dobrev Klárával és Gyurcsány Ferenccel is, ez már olyan mindegy. A végeredmény ismert: önmagam távolságtartását legyőzve, pár nappal később úgy döntöttem, hogy mostantól nemcsak kérdezni akarok a közéletről, hanem tenni is érte.

Szeretném azért rekonstruálni, hogy néz ki, amikor egy aktív újságíró felhívja egy párt vezetőjét, és azt mondja neki, hogy meggondoltam magam.

Szó sincs erről, és Gyurcsány sem ezt mondta. Ő azt nyilatkozta, hogy hallotta a hangomon, hogy mintha más lenne a tónusa az ellenzéki politizálás jövőjét illetően. Aztán egy több napon át tartó beszélgetéssorozat után, mindent átgondolva a családommal úgy döntöttünk, hogy csináljuk.

Amikor meglátta az eredményeket, belecsapott önbe egy villám, amelytől megváltozott az ellenzéki politizáláshoz való viszonya?

Nem, és nem is ezt mondtam, sőt egyáltalán nem én mondtam ezt, hanem Gyurcsány Ferenc. Ő érezte úgy a hangomból, hogy május 26-a estéjén reménykeltőbbnek láttam az ellenzék jövőjét. Én csak azt tudom elmesélni, amit valóban én éltem meg: megdöbbentettek az eredmények. Pont a két nagy közvélemény-kutató cég vezetőjével készítettem interjúkat a Partizán műsorában, és amikor jöttek a biztosra mondható eredmények egy kormányközeli portálon, akkor tényleg majdnem hanyatt dobták magukat, mert erre tényleg senki nem számított, és ezt senki sem mérte.

Nem euforikus telefonálgatásról volt szó, hanem az eredmények kiderülésének pillanatában egy politikával foglalkozó újságíró átgondolta azt, hogy a budapestiek egy nagyon komoly üzenetet küldtek a kormánypártok, de főleg az ellenzék felé.

Szerintem ez evidencia. Gyurcsány valószínűleg ezt érezte a hangomban.

Melyik része döbbentette meg az eredménynek? A Fidesz 3 százalékkal többet szerzett, mint a tavalyi országgyűlési választásokon.

Az ellenzéki átrendeződés. Gondoljon bele, kicsivel több mint egy éve az MSZP–Párbeszéd jelöltje, Karácsony Gergely miniszterelnöknek készült. Ahogy a Jobbik akkori jelöltje, Vona Gábor is. Az LMP-nek is volt saját miniszterelnök-jelöltje. Három olyan pártról beszélünk, amelyről most a választók nagyon súlyos bizonyítványt állítottak ki.

Min múlt az, hogy Gyurcsányt hívta fel, és nem például Fekete-Győr Andrást?

Nem akarom a sztorit rombolni, de ha már ilyen részletekbe belemegyünk: a hívásom először Klárának szólt. Mert szerintem Dobrev Klára eszméletlenül sokat dolgozott, egy nagyon jó kampányt csinált, és ha ezt bárki mástól látom, akkor is felhívtam volna, hogy igen, ezt így kell csinálni. Természetesnek tartottam, hogy vele és Gyurcsány Ferenccel osszam meg első benyomásomat, értékelésemet.

Ha korábban a Momentum kéri fel főpolgármester-jelöltnek, elvállalta volna?

Nem történt ilyen, ezért erről nem tudok mit mondani.

Korábban azt nyilatkozta, hogy többen is megkeresték hasonló felkérésekkel.

Igen, de a Momentummal komolyan nem tárgyaltam.

Egy olyan párt támogatásával indul főpolgármester-jelöltnek, amelyiknek az elnöke Gyurcsány Ferenc, az ország egyik, ha nem a legmegosztóbb politikusa. Önnek mi a véleménye Gyurcsány politikai teljesítményéről?

Az ilyen kérdéseknél úgy érzem, hogy egy politikatörténeti seregszemlébe írunk egy összeállítást arról, ki hogyan vélekedik Gyurcsány 13 évvel ezelőtti beszédéről, lemondott vagy miért nem mondott le...

Ne a beszédéről mondja el a véleményét, hanem a kormányzásáról.

Miért kéne nekem 2019-ben a főpolgármester-jelöltséget megszerezni vágyó jelöltként Gyurcsány Ferenc 2009-ben véget ért kormányzásáról beszélnem?

Mert most ezt a kérdést tették fel önnek.

Ja tényleg? Erre nem jöttem rá!

A programjának az a neve, hogy Egyenesen Budapestért, a tévéműsorainak az volt a címe, hogy Egyenes beszéd, majd pedig az, hogy Egyenesen. Szóval egy egyenes választ várnék.

Azt is megkérdezheti tőlem, hogy mi a véleményem Medgyessy Péter kormányzásáról. Értem persze, hogy arra utazik, hogy hátha mondok valamit jót vagy rosszat Gyurcsány Ferencről. Ha rosszat mondok, akkor az lesz, hogy na tessék, ő is úgy gondolja, mégis elfogadta a párt felkérését. Ha jót, akkor meg azt fogják gondolni, hogy mégis hogyan mondhat jót egy újságíró Gyurcsány Ferenc kormányzásáról, miközben egy politikai újságírónak látnia kell, hogy abban az időszakban milyen hibákat követtek el. Nem akarok Gyurcsány Ferenc kormányzásával foglalkozni akkor, amikor semmi mással nem foglalkozom, mint hogy mit csináljuk Budapesttel.

Tehát akkor nem fogja elárulni a véleményét?

Az elmúlt tíz évben számtalanszor elmondtam már, vagy egyértelművé tettem.

Beszéljünk akkor Budapestről. A programjából kiderül, hogy mi minden nem jó a fővárosban, de tud olyat mondani, ami az elmúlt kilenc évben történt, és tetszik önnek?

Persze, és sosem leszek igaztalan akár egy miniszterelnökhöz, akár egy főpolgármesterhez sem, ha tárgyalok velük. Ha befejeztek egy beruházást, ami az itt élők mindennapjait tette jobbá, és nem egy eszement parkpusztítással valósították azt meg, annak én is örülni fogok.

De az a nagy baj, hogy a legtöbb beruházás, ami történt Budapesten, azok a kormányról szóltak. Orbán Viktor hobbijáról vagy éppen költözködési kedvéről.

Például a Vár felújítása nem a budapestiek mindennapjait tette jobbá vagy könnyebbé. Olyan típusú beruházás, ami kifejezetten az itt élőknek volt fontos, és javított az életminőségükön, az a 4-es metró átadása. Sohasem fogom vitatni magát a tényt, miszerint jó, hogy az megépült.

A 4-es metró, mondjuk, tökéletes látlelete annak, hogy minden érintett politikai oldalról milyen szintű korrupciós ügyek kísérnek egy gigaberuházást, és mennyire képtelenek tartani a tervezett ütemtervet. Mi a garancia arra, hogy az ön főpolgármestersége alatt ezek máshogy mennének?

Más kérdés, hogyan tűnnek el pénzek úgynevezett alkotmányos költségként az ilyen beruházások alkalmával. De minden, ami a közlekedés gyorsabbá tételét szolgálta, az jó, hogy megtörtént. Ha sárga festékkel telepingálom az utat, és azt mondom, hogy tessék, itt egy bicikliút, az nem egy jó beruházás.

Én bringás vagyok, de még soha nem mertem a belvárosban biciklizni.

Nem vagyok annyira bátor, hogy a visszapillantókat súroljam a könyökömmel.

Hol szokott biciklizni Budapesten?

Ahol normális kerékpárút van. Én a körútra nem merek bringával felmenni, de autósként is félek, amikor kanyarodok, hogy biztos jól látom-e, hogy nem jön senki épp mellettem. Gondoljon bele, valaki lefékez előttem, kitérek, és közben ott egy biciklis. A rémálmom, hogy nehogy elüssek valakit, biciklisként pedig az, hogy nehogy elüssenek. De az sem jó egyébként, ha a biciklis a kipufogógázt tüdőzi le tekerés közben.

Mit csinálna azokkal a bicikliutakkal, amik az úttesten az autók mellett mennek?

Ezt át kell gondolni. Már elég sok városban jártam, és nem csak nyugat-európai nagyvárosoktól kell hasra esni, magyarországi nagyvárosokban is ki tudták találni, és meg tudták valósítani, hogy városban biztonságosan lehessen kerékpárral közlekedni. Húsz évvel ezelőtt Szombathelyen laktam, és már akkor az egész városon végig lehetett menni biciklivel.

Hogy nézne ki a Nagykörúton a biciklizés?

Nem tudom, de azt nagyon komolyan gondolom, hogy egy főpolgármester ne gondolja magáról azt, hogy ő a legjobb útépítő, a mélyépítő, a magasépítő, hanem keresse meg a legjobb szakembereket, hallgassa meg a véleményüket, és annak alapján alakítsa ki a várospolitikát.

Értem, de úgy tűnik, hogy a biciklizés egy szívéhez közel álló tevékenység, ezért gondoltam, hogy szakértők nélkül, önállóan is gondol valamit erről.

Az egy dolog, hogy én önállóan erről mit gondolok, az pedig biztos, hogy egy ilyen kérdésben az összes érintett bevonásával fogok dönteni. Bringásként azt gondolom erről, hogy az olyan forgalmas útszakaszokat, mint a Nagykörút, biztos, hogy kikerültetném a környező mellékutcákban kiépített bicikliúttal, de főpolgármesterként először a szakmával és a biciklistársadalom vezetőivel, plusz az ehhez értő mérnökökkel beszélném ezt meg.

A programbemutatóján azt mondta, hogy ellenzéki főpolgármesterként is jól együtt tudna dolgozni a Fidesszel. Mi alapján gondolja ezt?

Mindenkivel együtt tudok dolgozni, de nem gondolom, hogy könnyű lenne a Fidesszel. Nem hiszem, hogy ha megjelenik Kálmán Olga, akkor majd leomlik a NER, és Orbán Viktor belátja, hogy kár volt Budapestet bűnös városnak tartania. Nem vagyok Csipkerózsika, aki még mindig alszik, de nem tartom megoldhatatlan kérdésnek, hogy tárgyaljanak majd velem.

Mi lesz akkor, ha kineveznek, mondjuk, egy budapesti nagyberuházásokért felelős kormánybiztost – már van is ilyen Fürjes Balázs személyében –, vele tárgyalnak, a főpolgármestert pedig majd tájékoztatják?

Olyan nincs, hogy a kormány tájékoztatja a főpolgármestert. Lehet, hogy most Tarlós Istvánnal ez történik, de én nem tájékoztatásra vágyom, hanem ügyeket fogok képviselni, ügyekért fogok kiállni.

Áprilisban azt mondta, azért nem lenne főpolgármester, mert ellenzéki városvezetőként nem sok mozgástere a NER-ben, most pedig már azt mondja, hogy egy ellenzéki többségű közgyűléssel a háta mögött sokat tehetne. Miért gondolja, hogy ellenzéki többségű lesz a közgyűlés?

Komolyan bízom benne.

Akkor a főpolgármester munkájának eredményessége azon múlik, milyen összetételű lesz a közgyűlés.

Rengeteg múlik ezen. Az áprilisi interjúban is arról beszéltem, hogy ha van egy ellenzéki polgármester, és kormánypárti a közgyűlés, akkor a NER-ben ez úgy néz ki, hogy gyakorlatilag

Orbán Viktor fogja annak a polgármesternek a kezét azzal, hogy semmit sem tehet meg a közgyűléssel, még egy kátyút sem engednek betömetni, csak hogy kiszúrjanak a városvezetővel.

Ezek alapján mi fog történni, ha megválasztják, de kormánypárti többség lesz a közgyűlésben? A főpolgármester hetente tart egy sajtótájékoztatót arról, hogy Orbán ezt vagy azt nem engedi, és felháborító, hogy újabb és újabb forrásokat, jogköröket vonnak el a fővárostól?

Ellenzéki többségű lesz a közgyűlés. Egyébként meg nézzük meg, hogy mi van most: kormánypárti a főpolgármester, kormánypárti többségű a testület, és újabb és újabb forrásokat, jogköröket vontak el a várostól. Mindehhez egyetlen szava sem volt Tarlós Istvánnak. Hát, nekem lett volna! Egy mindenre bólogató városvezetéstől ne várjunk sokat, de egy ellenzéki főpolgármestertől, aki a budapesti választók többségének akaratából lett az, joggal várhatjuk, hogy nem fog beletörődni abba, hogy kisemmizzék, büntessék a budapestieket.

1994-ben kezdett dolgozni a Magyar Televízióban, 2019-ben pedig lezárult a médiás pályafutása, amikor politikusnak állt. Hogyan éli meg, hogy lezárult egy korszaka, és nincs visszaút?

Nem gondolkodom azon, hogy van-e visszaút. Mindig fegyelmezetten dolgoztam, most ezt a feladatot szabtam magamnak, és ezt akarom a lehető legjobban csinálni. Nehéz, mert tudom, hogy az újságírók – magamat is beleértve – kételkednek, ha egy politikus azt mondja, hogy szívvel-lélekkel akar valamit, de én komolyan gondolom, hogy tudom, akarom, és meg is fogom csinálni, hogy Budapestből egy jobb város legyen. Tényleg nem gondolkodom azon, hogy ha ez nem sikerülne, akkor mi fog történni. Most ez van, és erre kell ezer százalékkal összpontosítani.

Jól hangzik, de ez a nagy kockázatvállalás nem hozza azt magával, hogy aki leszegett fejjel megy előre, feléget maga mögött mindent, és nincsen B terve, az nem elég felelősségteljes egy kétmilliós város első emberének?

Ez a gondolatmenet nagyon távol áll tőlem, mert az elmúlt évtizedek politikusi gyakorlatára emlékeztet. Arra a felfogásra, amikor valaki csak arra összpontosít, hogy ha nem választják meg ennek, akkor majd jelölteti magát annak, és ha az se jön be, akkor kialkuszik magának egy harmadik pozíciót. Én nagyon nem így gondolkodom. Szerintem pont az a méltatlan egy csaknem kétmilliós városhoz, ha valaki úgy áll hozzá, hogy közben a politikai túlélésre gondol. Ha nem választanak meg, akkor majd kitalálom, hogy merre tovább.

Gondoljon bele, a mi szakmánk évtizedek óta arról szól, hogy egyik napról a másikra megszűnik egy szerkesztőség, a tulajdonos eladja a lapot, a főszerkesztő feloszlatja az adott műsor szerkesztői gárdáját.

Ebben a szakmában már nagyon sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy hétfőn még volt műsor, kedden meg már nem. Úgyhogy számomra az, hogy egyik napról a másikra bármikor fordulhat a szakmai sorsom, az sajnos nem ismeretlen, mert ehhez szoktatott az a világ, amiben élünk. Nincs bennem olyan, hogy jaj, csak el ne veszítsem az állásomat. Ha folyamatosan ezen járt volna az eszem az elmúlt huszonöt évben, akkor képtelen lettem volna teljes erőbedobással dolgozni.

A partizános vitán említette, hogy Budapestnek nincsen szabad sajtója, erre vonatkozóan van egy fél mondat a programjában, de nem derül ki, mit tenne ezért pontosan.

Alap, hogy legyen a budapesti önkormányzat által finanszírozott hírportál, rádió és esetleg print is. De természetesen nem arra gondoltam, hogy az önkormányzat által finanszírozott sajtóban a főpolgármester kisdedeket simogat a címoldalon. Ez nem nagy pénz, a főváros költségvetésében biztos van erre elegendő forrás. Ne felejtsük el, hogy nemrég került 476 darab sajtótermék a Fidesz tulajdonába, ebben a helyzetben az a minimum, ha a főváros megteremti annak lehetőségét, hogy szabad hírekhez jussanak a budapestiek.

Szintén az első vitán azt mondta, hogy több ismert nőről kellene közterületeket elnevezni Budapesten, de nem mondana neveket, mert fontosabb kérdés ez annál, mint hogy hirtelen ötletelgessen. Azóta gondolkodott már ezen?

Nem gondolkodtam, de szerintem itt is a szakmának kell javaslatokat tennie. Ne az döntse el, kinek legyen emléktáblája, hogy én milyen női írót vagy történelmi alakot szerettem a legjobban.

Jelen állás szerint lesz egy közös ellenzéki főpolgármester-jelölt, de októberben elindul Puzsér Róbert is a választáson. Mi a véleménye erről?

A demokrácia egy nagyon szép játéktér. Ha valaki érzi magában az erőt, és van jó programja – Puzsér szerintem érzi magában az erőt, és van is jó programja –, akkor induljon el. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Nyilván minél egységesebb az ellenzéki tömb, és minél inkább kifejezi a jelölt a választók akaratát, annál nagyobb az esély a választáson a változásra.

De ha Robi úgy érzi, hogy neki most kötelessége elindulni, akkor én biztos nem fogom lebeszélni róla.

Ennél sokkal veszélyesebb kérdésnek tartom, ha az MSZP-Párbeszéd oldaláról azt üzenik a választóknak, hogy komoly bizalomvesztés lehet, ha a DK jelöltje nyer, mert akkor az MSZP-P szimpatizánsai majd nem biztos, hogy elmennek szavazni. Ha már most megkérdőjelezzük azt, hogy majd az előválasztás győztese tudja-e egyesíteni és kifejezni a választói akaratot, és már most azzal fenyegetőzünk, hogy a mi táborunk nem is biztos, hogy örül annak, ha nem mi nyerünk, akkor azzal pont az előválasztás lényegét kérdőjelezzük meg.

Tudtommal az előválasztás Karácsony Gergely édes gyermeke, ezért nem tudom hova tenni, ha pont ő beszél arról, hogy a tábora majd nem biztos, hogy teljes szívvel beáll az előválasztás nyertese mögé, ha az nem ő lesz. Ezek az üzenetek nem jók, nem méltók az előválasztáshoz, ebből már rég nem kérnek a választók sem. Szerintem nem ezzel kell most foglalkozni, vitatkozzunk a programokról, arról, hogy melyik jelölt hogyan tenné jobbá, élhetőbbé ezt a várost!