Pénteken egész nap tárgyalták a Dózsa György úti, két ember halálával végződő halálos közlekedési baleset ügyét. A tárgyaláson meghallgatták a baleset mindkét szereplőjét, vádlottját, továbbá orvosi, műszaki és informatikai szakértőket, illetve a térfigyelő kamerák felvételei is előkerültek. Leginkább az ügy fővádlottjának, M. Richárd autójának sebessége az egyik fő kérdés.
M. Richárd továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy bár az első meghallgatásán, közvetlenül a baleset után a rendőröknek azt mondta, fékezett közvetlenül a baleset előtt, ezt végül átgondolta, és most már állítja, gyorsított, hogy esetleg így kerülje el a balesetet, ezért is kezdett kitérni a másik autó elől a külső sáv felé.
M. Richárd ellen tavaly december elején emeltek vádat a Dózsa György úti baleset ügyében, amit összevontak egy korábbi, testi sértéses ügyével. Az első tárgyalási napon januárban M. Richárd tagadta ugyan, hogy a megengedettnél sokkal többel hajtott volna, de kifejezte sajnálkozását a baleset miatt.
Az ügyészség a baleset mindkét sofőrje ellen halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt nyújtott be vádiratot a bíróságra. A baleset az ügyészség szerint a következőképpen zajlott: M. Richárd jogosítvány nélkül a megengedett 50 km/h-t jelentősen meghaladó, 135-140 km/h sebességgel közlekedett a XIII. kerületi Dózsa György úton a Kassák Lajos utcai kereszteződés irányába. A kereszteződésbe ekkor érkezett gépkocsival egy 47 éves férfi, aki szabálytalanul, kis ívben bekanyarodott a szemből, eltúlzott sebességgel érkező vádlott elé úgy, hogy nem adta meg neki az elsőbbséget.
A kanyarodó gépkocsiban két személy utazott a sofőrön kívül. A vádlottak gépkocsijai olyan erővel ütköztek össze, hogy mindkét jármű felsodródott a járdára, és elütött három gyalogost. A balesetben a kanyarodó jármű egyik utasa olyan erővel zuhant ki az autóból, hogy a helyszínen belehalt sérüléseibe. A másik utas a kórházi kezelés során halt meg, a három gyalogos pedig könnyebben sérült.
A tárgyalás elején M. Richárdot kérdezte a bírónő, a korábbi vallomásával kapcsolatban, illetve tisztázták az egészségügyi állapotát, anyagi helyzetét. Elmondása szerint a szívműtétje és a rehabilitációs időszak után jelenleg hetente jár kontrollra, több gyógyszert is szed. A most összevont két ügyön kívül van egy hivatali vesztegetéses ügye – M. Richárd meg akart kenni valakiket az ügye eltussolásáért, de közben kiderült, átverték –, ami nyomozati szakban van, illetve van egy kábítószeres is, emiatt elterelésen vesz részt. Az is kiderült, hogy többször bevonták a jogosítványát különböző időszakokra, volt, hogy összegyűjtötte a maximális büntetőpontjait.
Korábbi meghallgatásából a bírónő felidézte, hogy M. Richárd azt mondta, a baleset napján (hétfőn) nem fogyasztott kábítószert, ám előtte pénteken igen, és annak története a következő: barátaival beszélgetett, ahol feljött témaként édesanyja halála, amitől nagyon rossz kedve lett, így inni kezdett. Mivel sportoló, és nem él ilyesmivel, ettől rosszul is lett. Ekkor egy ember azt mondta, látja, hogy rosszul van, ezért felajánlott neki egy csíkot. Azt ő elfogadta, azért nem fizetett, és el is felejtette, hogy volt pénteken ez a csík, csak akkor jutott újra eszébe, amikor a vizeletvétel kimutatta.
A balesetről azt nyilatkozta korábban, hogy 50-70 km/órával közlekedett, bement a belső sávba, hogy megelőzzön egy autót, amikor meglátta az elé kanyarodó Citroënt, nem is figyelte, hogy az az autó indexelt-e, ő padlóféket nyomott, nem emlékszik, mennyivel hajtott a becsapódás pillanatában. A következő pillanat, amire emlékszik, hogy áll a kocsi mellett, fájdalmat nem érzett, csak látta, hogy vérzik.
A kérdésre, hogy fenntartja-e ezt, M. Richárd hozzátette, hogy azzal a kis kiegészítéssel, amit már megtett. A bírónő megjegyezte, hogy nem is annyira kicsi az a kiegészítés, hiszen most már azt állítja, nem fékezett, hanem gyorsított, hogy így kerülje el a balesetet.
M. Richárd azt mondta, az egy korai nyilatkozata volt a rendőröknek, de miután nyugodtan végiggondolta a dolgot, egyértelműen emlékszik, hogy gázt adott, hogy elkerülje a balesetet, ezért is tartott kifelé a külső sávba autójával a baleset pillanatában. Ezért lehetett magas a sebessége, maximum 100 km/óra. Szerinte indifferens a sebessége egyébként is, hiszen, ha a Citroën szabályosan kanyarodik, nem levágva az ívet, áthajtva a záróvonalon, akkor elkerülhető lett volna a baleset.
A tárgyaláson kiderült, hogy az M. Richárd Mercedesének csomagtartójában valamilyen kábítószer-maradványt találtak a rendőrök, amiről M. Richárd is nyilatkozott, hogyan is kerülhetett az oda:
A baleset után a tűzoltók seperték össze a baleset maradványait, az autójának letört dolgait, és azt a csomagtartóba lapátolták bele. A baleset pedig egy hajléktalanszálló közelében történt, így az utcán bármi lehet, bármit elszórhattak. M. Richárd elmondta: az autót a baleset napján vette át, annak csomagtartóját ki sem nyitotta.
M. Richárd kérdésre arról is beszélt, hogy a rehabilitációs szakaszban pszichológushoz is járt, a nyomozó hatóság szakértőt is kirendelt, aki szerint ő alkalmatlan a vezetésre, és a baleset idején is az volt. Ehhez védője a tárgyalás legvégén hozzátette: fontosnak tartják igazságügyi elmeszakértő kirendelését, szeretnék megtudni, hogy védence teljesen beszámítható állapotban volt-e a baleset idején.
A baleset másik szereplője is vádlottként szerepel a tárgyaláson. A Citroën sofőrje a tárgyaláson elmondta, hogy büntetve korábban nem volt, az autóját ismerte, 2011 óta vezette, a helyszínt ismerte. A férfi azt mondta, hogy bár a szakértő azt állapította meg, hogy nem használt biztonsági övet, ő mégis biztos benne, hogy használt, hiszen a hangjelzés folyamatosan szólt volna az autóban.
Az Örs vezér térről jöttek, de ő csak a Hősök teréig emlékszik, az az utolsó kép, ami megvan neki, hogy nagy fájdalmai vannak, és épp húzzák ki a kocsiból. Öt bordája eltört, az egyik átszúrta a tüdejét, eltört a szegycsontja. Az övre azt mondta, lehet, hogy a baleset után kötötte ki. Az általa vezetett autóban utazó két kollégája meghalt. Elmondta, egyikük temetésén személyesen is ott volt, a másikon nem tudott részt venni, mert kórházban volt.
M. Richárdék védőjének kérdésből kiderült, hogy a Citroën sofőrjénél nyolc évvel korábban egy központi idegrendszerrel kapcsolatos betegséget diagnosztizáltak, ami akkor rövid ideig tartó látásvesztéssel járt. Az erre szedett gyógyszert a baleset napján is szedte.
Ezután meghallgatták a műszaki szakértőt, aki a meglévő kamerafelvételeket mutatta be, illetve ismertette számításait a két autó sebességének meghatározására. Elmondta, megvolt a fékpróba, az autók szemléje, diagnosztikai módszerekkel történő adatkinyerés, szimuláció, útviszonyok és kamerafelvételek ellenőrzése.
A szakértő és M. Richárd között – a sebesség meghatározásán túl – abban sem volt egyetértés, hogy miért tartott jobbra a baleset pillanatában a Mercedes. A szakértő szerint nem lehet megállapítani, hogy a Citroënt látva, a balesetet elkerülendő ment kifelé a külső sávba. M. Richárd viszont állítja, hogy egyértelmű, hogy azért tartott kifelé, szerinte nem is életszerű, hogy miután sávot váltott előtte, elhaladjon egy másik autó mellett, és az ő sávjában nem látott akadályt, akkor miért ment volna ki, ráadásul egy kereszteződés közepén.
És akkor a sebesség. A szakértő szerint – attól függően, hogy közvetlenül a baleset előtt intenzív fékezés vagy intenzív gyorsulás történt – a Mercedes sebessége a baleset pillanatában 115 és 140 km/óra között lehetett. A szakértő szerint egyébként 125 km/óra körüli sebességgel ütközött az autó, és ő nem tartja reálisnak egyébként, hogy egy ilyen helyzetben M. Richárd gyorsított volna. Féknyomokat nem találtak a Mercedestől, de az ABS-rendszer miatt ez egyáltalán nem meglepő.
A sebességet a szakértő a kamerafelvételek alapján tudta megállapítani. A háromból az egyiknél – ami egy parkoló kamerájának felvétele – azt mondta, hogy az volt az egyik legnagyobb segítség, hiszen annál pontosan lehetett tudni, hogy másodpercenként 25 képkockát rögzít, így „az ütközési sebesség a fizikai törvényszerűségek alapján meghatározható” – fogalmazott a szakértő, aki az M. Richárd által elmondott gyorsításra reagálva hozzátette, hogy attól a ponttól, ahol ez bekövetkezhetett – gyorsítás – érdemi gyorsulást már nem érhetett el az autó, maximum néhány km/órát. Összességében azt mondta, elméletileg kizárni nem lehet a gyorsítás tényét, de nem életszerű, és nagyban a sebességet már nem befolyásolhatta.
Egy másik kamerafelvétel a kereszteződés közvetlen közelében készült, arccal a Váci út felé. Ezen látszik, ahogy elhajt gyorsan a Mercedes, de pont a baleset már nem. Viszont egy nő látható rajta, aki telefonál, és megijed a baleset hangjára, odafordul, majd az épület felé kezd el szaladni. A szakértő ebből is próbálta kihozni a maximumot, és ebből is számolt a sebességhez. Átlagos reakcióidővel számolva 135-140 km/órára jött ki a Mercedes sebessége, de mivel a reakcióidő emberfüggő, így ez egzakt adatként nem használható. Elmondta, a két autó érintkezésénél még nincs hanghatás, a deformációnak van hangja, aztán annak van egy ideje, míg eljut a nőhöz, abból kiváltja az ösztönös reakciót – hogy a reakcióidőt mennyiben változtatja meg a telefonálás, azt nehéz meghatározni –, a nő elkezd odafordulni. A szakértő az ütközéstől az elfordulásig 0,9 mp-cel számolt.
A szakértő másik feladata volt, hogy erre is végezzen számításokat. A szakértő szerint a Mercedes ezen feltételek mellett 60-70 km/órás sebességnél egy vészfékezéssel elkerülhette volna a balesetet. Az állóhelyzetből 30-35 km/órára gyorsító kanyarodó Citroën pedig 9-10 km/órás sebesség mellett kerülhette volna el. M. Richárd kérdésére a szakértő azt mondta, teljességgel nem zárható ki, hogy ha nem jön ott éppen M. Richárd, akkor mással ne balesetezett volna a Citroën.
A szakértő számításai alapján, amennyiben a Mercedes 50 km/órával halad, akkor fékezés nélkül elkerülhető lett volna a baleset. A Citroënnél ugyanez úgy lett volna elképzelhető, ha az intenzív gyorsulást befejezi, és visszakormányozza az autót, akkor kikerülhette volna a Mercedest. Kérdés, hogy elvárható-e ilyen távolságnál egy ilyen sebességgel érkező autó ilyen gyors észlelése, ám hozzátette, hogy ha szabályosan hajtja végre a Citroën a kanyarodást, akkor 2 mp-cel később lépi át a felezővonalat, így elkerülhető lett volna a baleset.
Felmerült az autó saját, rögzített GPS-adatainak, illetve sebességadatainak használata is. Az utolsó mért sebesség például – a nulla előtt – 85, majd 40 km/óra volt, de a szakértő hozzátette, hogy a rendszer fél-egy percenként rögzít, ebben a másodpercek alatt lezajló balesetben nem releváns információ, a kamerafelvételekből matematikai számítással kiszámított sebesség pontos.
Itt M. Richárd is kérdezhetett a szakértőtől. Éppen ezekre a számokra kérdezett rá, hogyan jöhettek ki ezek a mérések, illetve ezek módosíthatnak-e a szakértő mérésein. A szakértő szerint a pontos GPS-adatok is kellenének a mért sebességekhez, szerinte lehet, hogy ez a 40 km/óra körüli sebesség a csattanás után, a baleset kifutásakor mérődött. De hozzátette, hogy próbáltak segítséget kérni a Mercedestől, de nem kaptak valódi segítséget, és a korábbi, más esetek kapcsán is az a tapasztalata, hogy nem túl segítőkészek az autógyárak.
Ezután meghallgatták az igazságügyi orvosszakértőt. A bírónő ismertette a leadott szakvéleményt, amiben a következő szerepelt: M. Richárdtól a baleset után a kórházban vizelet- és vérmintát vettek, majd saját felelősségre estére elhagyta a kórházat. Kokaint mutattak ki a vizeletből, ami 3 napig mutatható ki, így 24-72 órával korábban átlagos adagot fogyaszthatott, de kiürült a szervezetéből, a vérből nem volt kimutatható, tehát a szakértő szerint a baleset idején a biztonságos vezetést hátrányosan befolyásoló dolog nem mutatható ki; M. Richárd állapota alkalmas volt a vezetésre. Alkoholt sem fogyasztott. A sérülései pedig nyolc napon belüliek voltak.
A védő szerint nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket is elszenvedett, erről pedig M. Richárd beszélt a tárgyaláson, aki azt mondta, az orvos odament hozzá a kórházban, hogy a hármas csigolyája eltört, de stabil törése van, így nem kell műteni, nem mozdult el, „de a törés, az törés”, mondta. Hozzátette, biztos, hogy a bokája eltört, nem lett rögzítve, és most is azt érzi, „nem mobil” a bokája. A szakértő elmondta, hogy felmerült egy csigolyatörés, de a későbbi vizsgálatok kizárták azt. Kérte, hogy a bokáról készült röntgenfelvételeket szerezzék be, mert elmondás alapján nem tud véleményt formálni. Az általa látott bokaelváltozás régebbi sérülés következménye.
A tárgyalás végén két tanút is meghallgattak.
Az első férfi elmondta, hogy a Váci út felé haladt a Dózsa György úton, a Kassák utcai kereszteződésben lassított, balra akart fordulni. Előtte az egyik autó a Citroën volt, aminél látta, hogy fordulás közben a Mercedes nekiütközött. Abban a pillanatban csak arra gondolt, a szemből jövő Mercedes őt találja el, vagy a Citroënt, a csattanás után pedig sokkot kapott, csak annyit érzett, hogy nagy a baj.
Viszonylag sok autó volt az úton, és azok közül vágódott ki szemből, egyszer csak előtűnt az autók közül, mondta M. Richárd autójáról. Arra nem emlékszik pontosan, melyik sávban közlekedett a Mercedes, de inkább a belső sáv lehetett. Fékhangot nem, de gyorsításhangot valóban hallott, jellemző hangja van egy ilyen autónál, amikor gázt adnak, mondta. A felolvasott első vallomásában az szerepelt még, hogy befordult a Kassák Lajos utcába, leparkolt, és a rendőröknél is jelentkezett, hogy látta a balesetet.
M. Richárd védőinek kérdésére, hogy milyen sebességgel érkezhetett a Mercedes azt mondta, nem városi sebességgel, tippre bőven száz fölötti sebességgel érkezhetett. És megerősítette, a hang alapján ő gyorsításra gondol. Arra viszont nem emlékszik, hogy szabálytalanul fordult volna a Citroën, sima bekanyarodásra emlékszik. Amikor a Mercedest meglátta, a Citroënt már bőven a kereszteződésben látta, bekanyarodva. Korábbi nyilatkozatában azt is mondta, szerinte a Citroën nem észlelte a Mercedest, ha igen, akkor is reakcióidőn belül, mert annak mozgásában nem volt megtorpanás, ahogy a Mercedesében sem.
A másik szemtanú korábbi nyilatkozatának ismertetéséből kiderült, látta, hogy baleset lesz, ijedtében elengedett mindent. Látva a balesetet mégsem kanyarodott le végül balra (ő a Hősök irányába tartott, és a kereszteződésben balra akart kanyarodni), hanem egyenesen ment, félreállt, és odament a Citroënhez, amiben azt látta, hogy az elől ülők be vannak kötve. Látta, hogy a sofőr ki tud szállni, aki azt mondta, jól van. A telefonját a kocsiban hagyta, nem tudja, ki hívott segítséget végül, ő csak kiabált, hogy hívjanak segítséget.
Következő tárgyalás szeptember 19-én lesz.
(Borítókép: M. Richárd a budapesti tárgyaláson 2019. július 5-én. Fotó: Bődey János / Index)