Péntek délután van, az autók tömött sorokban araszolnak a Balaton felé, a rádió már a harmadik balesetet mondja be. Közben a 7-es is bedugult, a navigáció kínjában az M6-os felé terelne, de nincs hol lehajtani, a gyerekek egyre nyűgösebbek. Érkezés várható ideje: 19:26. Ismerős a jelenet? Azoknak szeretnénk segíteni, akik unják a túlzsúfolt autópályát, nem rohannak fix időpontra, és vállalják a rosszabb utakkal járó kényelmetlenséget.
Amióta az eszemet tudom, az utak megszállottja vagyok.
Hároméves korom óta lesem a közlekedési táblákat, a forgalomirányító lámpákat, a felfestéseket (bükkfanyelven: az útburkolati jeleket), a lecsukódó-felnyíló sorompókat, a kocsik és a buszok műszerfalát, a szembejövőket, az előzőket és a megelőzötteket.
Egy tízezres bácskai kisvárosban nőttem fel, és irigykedtem a bánáti szomszédra, ahol már volt lámpás kereszteződés. A történeti hűség kedvéért el kell mondanom, hogy azóta már nálunk is van, de amikor először találkoztam velük a Damjanich és a Bolmanska sarkán, még nem működtek, sárgán villogva gúnyolódtak velem.
Rengeteget tudnék még mesélni a szenvedélyemről, például azt, hogy régen határátkelőset is játszottam, ami pompás időtöltés, mert a játéknak csak akkor volt vége, ha mondjuk megéheztem, a kisautók körbe-körbe vándoroltak az összehajtható szivacskanapén, csigalassúsággal kergették egymást, és a sofőrök sohasem üvöltöztek egymással.
Ma talán azt mondanák rám, hogy ez a gyerek enyhén autista, de majd kinövi. Vagy nem.
Évekig morfondíroztam azon, hogy mások profitálhatnának-e ebből, vagy maradjon mindez a magánszférám része, de amikor valaki néhány hete bedobta az ötletet a belső levelezésben, azonnal lecsaptam rá:
Autóutak, amiken keresztül ki lehet kerülni a déli parti balatoni dugót, pontos térképpel meg mindennel. Best practice az indulásra, érkezésre.
Hát, tegyünk rá egy kísérletet.
A kezdőpont zászlaját az Osztyapenkóhoz szúrtuk le, innen indul az M1/M7 közös kivezetője, és itt válik szét a 1-es főút a 7-estől. Ezt a pontot jelöltük ki a nulladik kilométernek. A végállomás pedig Veszprém megye, a Balaton északi partja, azon belül is a csopaki strand. Mielőtt rátérnénk itinerünk titkos favoritjára, fussuk át gyorsan az ismertebb útvonalakat.
1. M7-es autópálya – (90-es lehajtó, Balatonakarattya) – 710-es út – Balatonfűzfő – 71-es út
2. M7-es autópálya – (64-es lehajtó, Székesfehérvár) – 8-as út – veszprémi elkerülő – 73-as út
3. M7-es autópálya – (112-es lehajtó, Zamárdi) – Szántód – rév – Tihany – 71-es út – Balatonfüred
És most jöjjön a mi tippünk, a +1!
1-es főút – Herceghalom – Bicske – a 811-es út, majd Felcsút előtt jobbra – Vértesboglár – Csákvár – Csákberény – a 81-esen jobbra, majd – Bodajk – Balinka – Bakonycsernye – Szápár – Csetény – Dudar – Nagyesztergár – Zirc – 82-es út – veszprémi elkerülő – 73-as út
Igen, leírva tényleg nagyon bonyolultnak tűnik, és most sokan joggal kérdezhetik, ennek a cikknek mi értelme van térkép nélkül:
Ez az út körülbelül 140 kilométeres, a pontos hossza attól is függ, hogy az első szakaszt az M1-es autópályán vagy a vele párhuzamosan futó 1-esen tesszük-e meg. Az átlagsebességünk 58 km/óra volt, vagyis a távot kevesebb, mint 2,5 óra alatt lehet teljesíteni megállás nélkül. A fedélzeti számítógép 5,6 literes átlagfogyasztást mért, így az üzemanyag-költségünk 3400 forint alatt maradt.
A régi 1-est érzésre ottfelejtették a nyolcvanas években. Jóféle retró: széles országúton hasítunk a Mariahilfer Straße felé, akár három autó is elfér egymás mellett, hangosan surrognak a nyári gumik, szinte hallani az ezerkettes Lada egészséges morgását. A toldozott-foltozott parkolóban nincs kuka, csak egy figyelmeztetés: „Kamerával megfigyelt terület. Hulladék lerakása tilos!”
Három veszélyes kereszteződést számoltunk össze: a Zsámbék felé vezető 102-est épp átépítik, a bicskei kamionterminálnál hatvanas korlátozás van, és a Felcsútra kanyarodó 811-es előtt is érdemes figyelni a szemből érkezőkre. Még a Pancho Aréna előtt Csákvár felé vesszük az irányt, ahol a környék egyik legjobb fagyijára bukkanunk (vécé is van). Csákberény előtt a Vértes déli nyúlványai között kanyarog az út, ez az egyik legszebb rész, napsütésben még ragyogóbbak lettek volna a színek, de talán a lényeget felhős időben is visszaadja a kép.
Látnivalókból később sincs hiány, a mi tippjeink, amiket a térképen is bejelöltünk, a következők:
Bodajk és Nagyesztergár között változó minőségű, alsóbbrendű úton haladunk, sok a település, a bakonycsernyei benzinkúton beiktathatunk egy pihenőt. Veszprém megyébe érve, Zircnél rácsatlakozunk a 82-esre, ami a térség egyik legforgalmasabb főútja, egy nap átlagosan 8900 egységjárművel. Az utolsó szakasz már ismert: túl kell élni a veszprémi körgyűrű déli szakaszát, és le kell csorogni a 73-ason, aztán már csobbanhatunk is.
További Veszprém megyei forgalmi adatokat az alábbi térképen lehet megnézni:
Veszprém megyében 1639 kilométernyi országos, állami tulajdonú útszakasz üzemeltetési és fenntartási feladatait látja el a Magyar Közút. Négy városban (Veszprémben, Ajkán, Pápán és Tapolcán) van mérnökségük. Önkormányzati kezelésben majdnem 10 ezer kilométernyi út és 106 kilométernyi kerékpárút van. Ezek közül a főutakkal párhuzamos, külterület, az országos kerékpárút-hálózathoz tartozó szakaszok kezeléséért a MK felel 2018 tavaszától.
Idén 28 kilométernyi mellékút újulhat meg.
A Magyar Közút kezelésébe tartozó kerékpárutak közül a Balatonkenese–Balatonszentgyörgy 18 kilométeres szakaszán terveznek korszerűsítést.
(Borítókép: Bődey János / Index)